Az LG mostanában nem bombázta a vásárlókat jobbnál jobb okostelefonokkal, az idén januárban bemutatott, Google Nexus 4 márkanéven kapható, középszerű készüléken kívül a cégnek nem volt komolyabb dobása. A cég legújabb, G2 nevű mobilja azonban – paraméterei alapján – az iPhone-oknak és a Samsung csúcsmobiljainak a vetélytársa, ráadásul 140 ezer forint körüli kártyafüggetlen – illetve feltöltőkártyás – ára aránylag jutányosnak számít. Hiszen még az olcsóbb iPhone 5C is 180 ezer forintba kerül, egy Samsung Galaxy S4 ára pedig hűség vállalása nélkül 200 ezer forint körül van (hűségszerződéssel mindegyik modell ennél olcsóbban is hazavihető).
A G2 formatervezőinek eltökélt szándéka volt, hogy száműzik a készülék oldalairól a hangerőszabályzó és bekapcsológombokat, mert ezeket vagy sokszor nyomják meg véletlenül a felhasználók, vagy egyáltalán nem esnek kézre.
Ehelyett azt találták ki, hogy a bekapcsológomb és a hangerőt szabályozó billentyűk kerüljenek a hátlapra, közvetlenül a digitális kamera alá. Ezzel a gyakorlatban csak az a baj, hogy a telefon használatakor nem látni, mit nyomunk meg. Gyakran böktünk a hangerőszabályzóra a képernyő bekapcsolása helyett, bár néhány nap után a tévedések száma jelentősen csökkent. Bár ez a megoldás jobb- és balkezek számára egyformán jó, talán a gomb formatervén még lehetett volna kicsit javítani a billentyűk egyszerűbb kitapinthatósága érdekében.
Szerencsére alternatív módszerrel is bekapcsolható a képernyő, ehhez elég kétszer koppintani a közepére. Az, hogy milyen gyorsan érdemes bökdösni a kijelzőt, ugyancsak igényel némi megszokást. Az LCD kikapcsolása is lehetséges ezzel a módszerrel, de csak akkor, ha ujjunkkal nem egy ikont vagy más aktív felületet érintünk meg. Ezért tesztelőnk a főmenü közepén szándékosan hagyott egy üres helyet a koppintásra.
Bár a mai okostelefonok nem a túl hosszú üzemidejükről híresek, az LG G2-es elképesztően jól bírja a strapát, hasonló üzemidőt csak a nagyobb és nehezebb tepsimobiloknál – például a Samsung Galaxy Note 3-nál – mértünk utoljára. Hiába lógtunk egész nap wifin, futott a Facebook, a YouTube, néhány játék is, a töltöttség alig csökkent. Minimális használattal a G2 simán képes háromnapos üzemre, de még aktív nyúzás mellett is kihúzza két napig a konnektortól távol. Próbánk során éjjel sem volt töltőn a telefon, bár a facebookos üzenetek és e-mailek elkerülése érdekében ekkor ki volt kapcsolva a wifi és a mobilnet is.
A kimagasló üzemidő nem véletlen, a telefonban csaknem dupla akkora, 3000 milliamperórás kapacitású akkumulátor dolgozik, mint az iPhone 5s-ben, de még a hatalmas Note 3 akkumulátora is csak kicsivel jobb nála. Bár az LG G2-es sem egy kifejezetten kompakt mobil, az 5,2 colos méretével még pont akkora, hogy nem lehet tepsimobilnak nevezni: a tesztelőnk által megkérdezett férfi kollégák "pont jó" méretűként, a hölgyek "nagy" mobilként jellemezték.
A szokásosnál jobb üzemidő annak köszönhető, hogy a G2-esben SiO+ technológiát használó lítiumion-akkumulátor van. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a telep anódja – a pozitív töltésű elektróda, amelyből kisülés során az elektronok a negatív katód felé áramlanak – nem teljes egészében grafitból, hanem részben szilícium-oxidból készült, ami javítja a telep működésének hatékonyságát, így azonos méret mellett nagyobb az energiasűrűség. Emellett az akkumulátor celláinak kialakítása is olyan, hogy a készülékházban minél kevesebb tér maradjon kitöltetlenül. Ezt nem tudtuk ellenőrizni, mert a telepet nem lehet kivenni a készülékházból. Az LG tájékoztató anyaga szerint a telefon másik energiatakarékossági fegyvere a képernyő tartalmát ideiglenesen raktározó speciális grafikus memória, amivel az üzemidő akár tíz százalékkal is megnyújtható.
Az LG G2-es képernyője full HD felbontású, minőségére semmilyen panasz nem lehet, a videók és a szövegek is remekül néznek rajta, képpontjait szabad szemmel gyakorlatilag nem is lehet kivenni. Ez nem is csoda, hiszen míg a szuper Retina képernyős iPhone-on azonos területre 326 képpont esik, addig a G2-n 423 darab. Az új trendnek megfelelően a kijelző melletti káva ezen a telefonon is nagyon vékony, a karcoktól Gorilla üveg óvja a felületet, a hátlap pedig masszív, fényes felületű műanyagból készült.
A telefont egy négymagos, szupergyors Snapdragon 800 lapka hajtja meg, és két gigabájt memória gondoskodik arról, hogy több app is szaggatásmentesen fusson rajta. A reszponzivitással és a sebességgel ennek megfelelően nem is volt semmi bajunk: a G2-esen gond nélkül elfutnak a legújabb 3D-játékok, de nagyfelbontású videók is. Támogatja az új wifiszabványokat és a 4G-t is, az Androidból pedig a 4.2.2-es verzió fut rajta.
A telefon másik meglepetése az volt, hogy gyakorlatilag teljes értékűen képes távirányítani bármilyen infravörös szenzorral ellátott tévét, médialejátszót, hifitornyot vagy más eszközt, akár egy klímát is. Ezt azért tudja megtenni, mert a telefont a távirányítókéhoz hasonló infravörös adóval is felszerelték, ami tipikusan nem része a legtöbb okostelefonnak.
Kipróbáltuk, és tényleg működik: egy régebbi Samsung LCD-tévét nagyjából félperces előzetes beállítás után probléma nélkül tudtunk a mobillal ki- és bekapcsolni. Működött a csatornaállítás, a hangerő-szabályozás és a bemenet váltogatása is. A Samsung gyártmányú klímát sokadik próbára sem kezelte a telefon szenzorja, egy tavalyi Pioneer erősítővel azonban minden további nélkül elboldogult.
Ezen a telefonon sem minden tökéletes: a beépített – esetünkben 16 gigabájtos – memóriát utólag nem lehet bővíteni, mivel a készülékben nincs memóriakártya-foglalat. A 13 megapixeles hátlapi kamera teljesítménye átlagos, bár a különböző célfeladatokhoz szánt fotómódokat viszonylag jól lehet használni.
Videóból full HD felbontásút is rögzít a G2, akár a mozgás folyamatosságát visszaadó másodpercenkénti 60 képkockás ráta mellett is. Valamiért a háttérzaj több esetben is szaggatott a felvett videókon, míg a felvételeken megszólaló emberek hangja tökéletesen hallatszik – valószínűleg valamilyen zajszűrő algoritmus hibás működése okozza a jelenséget. Nagyon viccesek a beépített videoeffektusok, amelyek valós időben képesek felnagyítani valakinek az orrát vagy a szemeit.
Hibái ellenére mindenképp az év egyik legjobb okostelefonja az LG G2, hiszen hatvan-nyolcvanezer forinttal olcsóbb a hasonló kapacitású riválisainál, akkumulátoros üzemideje pedig kiemelkedő, márpedig manapság ez a legfontosabb extra, amit egy telefon nyújthat. Negatívumként legfeljebb a szokatlan gombelhelyezést lehet felhozni, aki nem szeretné megtanulni egy új kütyü kezelését, annak nem a G2-es a jó választás.