Szándékosan éjjel háromkor feküdtem le, hogy kellően fáradtan, csupán négy óra alvás után próbálhassam ki a magyar fejlesztésű lebegőkapszulát. Az Angyalföldön működő gép egy óriási kagylóhéjra hasonlít, zuhanyozás után belefeküdtem, magamra húztam a tetejét.
A lebegés fényjátékkal kezdődik, és mivel a gépben lévő víz és a kabintető belseje is jól visszaveri a fényt, nem fénypászmákat láttam, hanem a látótér egészét kitöltő, homogén színeket, amelyek folyamatosan változtak, mint egy virtuális sisak képén. Öt perccel később lassan minden fény kialudt, a víz alatti hangszóróból szóló természethangok is elhallgattak, teljes sötétben, csendben lebegtem a semmiben.
Meglepő módon az ingerszegény üzem sokkal érdekesebb, csak a saját szívdobogásomat és légzésemet hallottam, semmi nem vonta el a figyelmemet a lazulástól. Elvileg elérhetném a meditációs gyakorlatokkal is kiváltható, alvás és ébrenlét közötti állapotot, de ehhez némi gyakorlás szükséges. A sötétben lebegve pozíciómat mindig a belülre szerelt kapaszkodók alapján tudtam megállapítani, és többször is arra lettem figyelmes, hogy lebegés közben észrevétlenül elforogtam valamelyik oldalra.
A víz testhőmérsékletű, nagyjából harminc centi mély, tényleg lebegtem benne, de az első fél órában még képtelen voltam nem szorítani a nyakamat, hogy az arcom ne merüljön a víz alá. A hozzászokás után már sikerül teljesen elengedni magam, kényelmesen kinyújtom a karomat, a vállam és a nyakam is ellazult. A menet végén újból kigyulladtak a fények, lassan elkezdett leengedni a víz, kiszállás és a második zuhany után úgy érzem magam, mintha egy alapos hátmasszázst kaptam volna, sehol egy csomó, semmim sem ropog. Az egyórás utazás hatezer forintba került.
A Float Spa nevű, magyar fejlesztésű szerkezet alapja egy több évtizedes ötlet, egy John C. Lilly nevű amerikai idegkutató és neurofiziológus ugyanis már 1954-ben kísérletezett a világ első izolációs tartályával, amelyben az ember a testével azonos hőmérsékletű folyadékban lebeg, így nem éri semmilyen külső inger, teljesen el tud lazulni, mintha visszakerülne az anyaméhbe. Hasonló tartály szerepelt a Változó állapotok című nyolcvanas évekbeli sci-fi filmben is, amelynek jelenetei a magyar nézők számára a Nulladik típusú találkozások címet viselő, egykori tévéműsor szignáljából lehetnek ismerősek.
A Lilly kísérleteiben résztvevők még egy latexből készült maszkba épített, búvárpipához hasonló lélegeztetőt használtak, a modern lebegőkapszulákba ehhez képest csak be kell feküdni, az arc szabadon marad. A lebegést a kísérletben mintegy 800 liter vízben feloldott 200 kilogramm magnézium-szulfáttal, vagyis keserűsóval érték el. Ez a magas sótartalmáról ismert, Izrael és Jordánia határán fekvő Holt-tengerhez hasonló összetétel, ugyanezt alkalmazzák más lebegőkapszulákban is.
A magyar Float Spa kapszulát kifejlesztő formatervező, Huszár András szerint nem könnyű dolog nagy felhajtóerejű tengervizet mesterségesen előállítani. A két és fél méter hosszú, és húsz centi híján két méter széles, magyar gyártású kapszulát alkalmanként 800 liter vízzel töltik fel.
Az erős sótartalom miatt érdemes figyelni arra, hogy ne nyúljunk lebegés közben a szánkhoz vagy a szemünkhöz. Az előbbi mozdulat utóíze kesernyés, az utóbbi csíp, de erre az eshetőségre a kapszulában mindig elhelyeznek egy kicsi törülközőt. A kapszulából kilépve is meggyőződhettem a víz extrém sótartalmáról: röviden megfogtam nedves kezemmel a telefonomat, amelynek képernyője és hátlapja néhány perccel később már sókristályokkal volt tele.
Elméletileg konyhasóval is próbálkozhatnánk hasonló hatás elérésére akár egy kerti medencében, de abból még nagyobb mennyiséget kellene a vízbe keverni, és kevés - kádnyi - vízben nem is feltétlenül lehetne feloldani azt - magyarázta Huszár. A tervezésnél fontos szempont volt, hogy - néhány riválistól eltérően - a készülék lehetőleg ne egy vízzel töltött koporsóra hasonlítson, amelybe az emberek nem szívesen akarnak befeküdni. Ezért esett a választás a kagylószerűen szétnyíló formára.
A felhajtóerőt biztosító keserűsó - megfelelő tisztaságban - ilyen mennyiségben nagyjából 100-150 ezer forintba kerül, egyetlen fürdést ennyiért csak egy lottómilliárdos engedhetne meg magának, ő is csak alkalmanként. Ezért a lebegőkabinokban - így a Float Spában is - reciklálják a vizet: a magyar fejlesztésű berendezés melletti fal mögött egy hatalmas tartályt és különböző szűrőberendezéseket rejt a nagyjából egy gardróbszekrénnyel azonos alapterületű gépház.
A rendszer minden használó után kétszer szűri át a vizet: először akkor, amikor leereszti magát, másodszor pedig akkor, amikor újratölti a kapszulát. Ez alkalmanként hat-hat percet vesz igénybe, amihez hozzájön még a kádrész manuális fertőtlenítése, így tizenöt-húsz perces szünetek után lehet használni a gépet. A magas magnézium-szulfát-tartalma miatt értékes víz egy sor speciális, többek közt szén- és homokszűrőn, csírátlanító ultraibolya fényen halad át. A szűrési rendszer pontos részleteit nem ismerhettük meg, mert ez a magyar cég saját, titkos megoldása, de a kabin vizét hetente bevizsgáltatják az ÁNTSZ-szel, ami kötelező, mert a sós vízben nem megfelelő tisztítás mellett elszaporodhatnának egyes baktériumok.
A rendszert úgy tervezték, hogy a benne lévő víz mindig tökéletesen tiszta legyen még akkor is, ha naponta tíz alkalommal használják a kapszulát. Mivel a belefekvő emberek bőrére is tapad víz, ráadásul párolog is, időnként egy kicsivel után kell tölteni hagyományos csapvízzel a rendszert. A hígulást a szűrőrendszer automatikusan helyreállítja, csak több év után van szükség vízcserére és esetleges szervizre.
Bár a kagylószerű kabin nem zár légmentesen, a lábnál elhelyezett apró fúvóka kis nyomással folyamatosan friss levegőt juttat be kintről, de a lezárt fedél alatt így is teljesen azonos a víz és a levegő hőmérséklete, ami a lebegési élmény elérése miatt kulcsfontosságú. Biztonsági okokból a rendszert az uszodai jakuzzikkal ellentétben nem lehet klórral kezelni, mert azt a használó a zárt területen koncentráltan lélegezné be. A szűrő az utántöltéshez használt csapvízben lévő klórt is semlegesíti.
Egy Float Spa gép fenntartása áramfogyasztásával együtt évi 180 ezer forint akár otthon, akár egy wellnessközpontban. A magyar formatervezési díjat is megnyerő kapszulából évente több tucat készüléket értékesítenek, öt és fél millió forintos ára miatt a legtöbb vásároló külföldi, leginkább a német, brit és orosz piacokon kelendő a gép. Külföldön főként szállodák és wellnessközpontok a megrendelők, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban ugyanis egyre népszerűbbek a lebegőkabinok, ennek ellenőrzéséhez elég rákeresni a “floatation tank” kifejezésre a Google-on. Huszár szerint a magyar lebegőkabin az első olyan modell Európában, amely a speciális víztisztítójának köszönhetően közületi felhasználásra is alkalmas.
Magyarországon főként magánszemélyek vásároltak - gyógyászati eszköznek egyébként nem minősülő - Float Spa berendezést, bár egy pszichiátriai magánrendelő is alkalmazza egy kombinált terápiához, és a miskolctapolcai barlangfürdőben is üzemel egy gép. Huszár András a jövőben is főként a külföldi piacra koncentrál, hiszen ott nemcsak a gépekre, hanem a szolgáltatásra is nagyobb igény van.
Míg külföldre kamionnal szállítják az alkatrészeket, és partnercégek végzik a szerelést, a társaság itthon maga végzi a kapszulák létesítését, a belső tér kialakításával együtt. Huszár András elmondta, hogy vannak olyan megrendelők, akiket egyszerűen eltanácsolnak, mert lakásukban vagy létesítményeikben nem lehetne megfelelően kiépíteni a rendszert. Bár a kapszulát speciális, rezgéseket elnyelő talapzatra helyezik, az sem képes ellensúlyozni, ha például a ház előtt többsávos úton kamionok és villamosok közlekednek, megakadályozva az ingerek kizárását.