Ön is vágyik a legújabb csúcsmobilra? Ha a Samsung Galaxy S5-öst választja, bruttó 230 ezer forintért viheti haza. Emlékszik még tavalyi cikkünkből a remek kínai Zopo mobilra? A nem túl ismert gyártó új, ZP998-as csúcsmodelljét már kevesebb mint 100 ezer forintért meg lehet venni a hazai forgalmazónál, akitől kölcsönkaptuk. Ez azt jelenti, hogy a Samsung kétszer jobb lenne?
Ha nem lenne rajtuk márkajelzés, valószínűleg senki nem tudná megállapítani, hogy melyik a kínai, és melyik a koreai gyártó mobiltelefonja. Mindkét telefon korrektül össze van rakva, hátlapjuk műbőrhöz hasonló, de kellemes tapintású.
Ezt a Samsungon apró lukakkal tették tetszetősebbé, a Zopón mikroméretű lyukak csupán a hangszóró helyén találhatók. Az nem meglepő, hogy a Samsung egy csomó saját fejlesztésű appot rakott az Androidra (például átszabta a teljes beállítómenüt), a Zopón viszont az alap androidos kezelőfelületet spékelték meg egyedi ikonokkal, illetve az ikonok mögött megjelenő grafikai effektusokkal, és elég gusztusos lett a végeredmény. A Zopónál az értesítőfelület fő beállításainak eléréséhez nem a hagyományos módon kell lenyitni a képernyő tetejéről a menüt (mint a Samsungnál), hanem két ujjal kell lehúzni azt.
A szerkesztőségben végzett körkérdésünk során elég sokan vélték úgy, hogy a Zopo már túlságosan nagy lenne a zsebükhöz, míg a Samsung méreteit még elfogadhatónak találták még a jóval kisebb iPhone-t használók közül is többen. Mivel az S5-ös csak 5,1 colos képernyővel bír, egy kicsivel könnyebb, 144 grammot nyomott a Táfelspicc konyhai mérlegén, míg az 5 és fél colos Zopo tömege 168 gramm volt.
A Zopo oldalsó gombjai egy kicsit keményebbek a Samsungénál, és kissé idétlenül vannak elhelyezve: a fényképező exponálógombját gyakran nyomtam meg a közeli bekapcsológomb helyett - bár legalább erre is ugyanúgy bekapcsol a készülék. A legjelentősebb különbség azonban az, hogy míg az S5 teljesen vízálló (akár egy méteres mélységig, fél órán át), bátran lehet rajta facebookozni akár felhőszakadás közben is, kínai riválisát viszont óvni kell mindennemű nedvességtől.
Egy kínai mobiltól az átlagember rossz minőségű képernyőt várna, ehhez képest a Zopo és az S5 kijelzője egyaránt remek minőségű. Mindkettő full-HD felbontású, szabad szemmel nem igazán lehet különbséget tenni minőségük között, mindkettő nagyon jó, az egyes képpontok ilyen méretben már egyik telefonon sem vehetők ki szabad szemmel. Egy HD-felbontású YouTube-klip gyakorlatilag azonos minőségben játszható le mindkét telefonon, de a Samsung érintőfelületét eggyel újabb generációs Gorilla-üveg védi a karcoktól.
A hangzás viszont egyértelműen a Samsungon jobb: bár a hátlapba csak egy pici monó hangszóró van beépítve, ha zenét hallgatunk rajta, olyan aktívan rezeg benne a membrán, hogy a teljes hátlap rázkódik. Ehhez képest a Zopo egyszerű (ugyancsak mono) minihangszórója kissé dobozhangon szól, de nem vészesen rosszul. A játékok közül mindkét telefonon elindulnak a leglátványosabb 3D-s játékok gond nélkül, hiszen a Zopo belsejében is egy nyolcmagos, gyors mobilprocesszor és 2 gigabájt memória van. Az európai S5-ben ugyan csak négymagos a lapka, de a memória nagysága hasonló, a teljesítmény pedig ugyancsak nagy.
A Samsung csúcsmobilja két olyan egyedi funkciót ígér, amely a kínai riválisokból hiányzik. Ezek egyike a beépített pulzusmérő, amelyet az S Health nevű applikációból tudunk elérni. Rövid guglizás után kiderül, hogy szó sincs külön szenzorról, a készülék a digitális kamera és annak villanója segítségével méri a pulzust. Ujjunkat a kamerára kell helyezni, a vaku folyamatos világításra vált, hogy átvilágítsa az ujjban lévő hajszálereket. A kamera az erek vérbőségének elemzésével tudja megállapítani a pulzust.
Sokszor, többen is kipróbáltuk, a megoldás sokszor volt képes pontosan megállapítani a pulzusszámot (a mérés közben kolléganőm tapintással is mérte a pulzusomat óráját nézve, a klasszikus módszerrel), de elég sokszor volt pontatlan. Mivel a megoldás nem tökéletesen megbízható, pont azok nem bízhatják rá magukat, akik számára a folyamatos pulzusmérés fontos lenne - egy figyelmeztető üzenetben maga a Samsung is felhívja a figyelmet, hogy a technológia nem alkalmas egészségügyi mérésekre.
Ráadásul hasonló elven működő appot bárki letölthet akár iPhone-ra, akár bármilyen, LED-es világítással felszerelt androidos mobilra. Mi az Instant Heart Rate nevű ingyenes appot próbáltuk ki a Zopón és egy iPhone 4S-en. Pontosan ugyanúgy - se jobb, se rosszabb hatékonysággal - mérték meg pulzusunkat ezek a telefonok is, mint az 5S. Egyik sem volt tökéletesen megbízható: a Samsung és más készülékek esetében is érdemes professzionális (például mellkasra szíjazható), vezeték nélküli szenzorokra bízni a pulzusszámlálást, ezeket azonban külön meg kell venni. A beépített lépésszámláló gyaloglásra és futásra, biciklizésre is átállítható, és elég jól működik - de ilyen funkciójú appokat ugyancsak el lehet érni más mobiltelefonra is.
Az S5 másik újdonságát, a menügombba épített ujjnyomatolvasót az iPhone 5S-ben láthattuk viszont, és mivel külön szenzort használ, ezt a megoldást nem lehet egy egyszerű applikációval utánozni a Zopóban, sem más telefonban, ott továbbra is kóddal, jelszóval lehet védeni a készüléken lévő adatokat.
A Galaxy S5 ujjlenyomat-olvasója után a legtöbb felhasználó valószínűleg visszasírja majd a PIN-kódokat, ezt ugyanis annyira komplikált használni. Elvileg akár három különböző ujjunkat is beregisztrálhatjuk a zárolás kioldásához. A gyakorlatban azonban tesztelőnknek csak a jobb mutatóujjával sikerült kellő hatékonyságot elérnie. A szenzor ugyanis háklis arra, hogy megfelelő irányból, ne túl lassan, ne túl gyorsan húzzuk el rajta ujjunkat, és pont a közepén legyen az ujjbegyünk.
Ennyi feltételt nehéz egyszerre teljesíteni, nem csoda, ha a felhasználót folyamatos hibaüzenetek fogadják, aztán végül kénytelen bepötyögni a kioldó kódot a virtuális billentyűzeten. Pedig ez működhetne sokkal jobban is: az iPhone 5S hasonló érzékelője csak nagyon ritkán produkált hibaüzeneteket.
A Galaxy S5-öst 16 megapixeles, a Zopót 14 megapixeles digitális kamerával szerelték fel. Az előbbi különlegessége, hogy a képérzékelő szenzor eleve szélesvásznú, így a 16:9-es képarányú fotókat maximális felbontásban rögzíti. A Zopo érzékelője normál képarányú, a szélesvásznú fotót ebből vágja ki, az elérhető maximális felbontás ilyen esetben 9,5 megapixelre csökken.
A fenti fotón a színtónust leszámítva nem sok eltérést tapasztaltunk a két telefon kamerája között. A használat során feltűnt, hogy a Samsung kamerájának automatikus fókusza kiemelkedően gyors és hatékony nem csak a Zopóéhoz, de a konkurens telefonokéhoz képest is. Egészen meglepő, hogy bár csúcsmodellről van szó, hiányzik belőle az optikai képstabilizátor, ami abban segít, hogy kevés fény mellett is bemozdulás nélküli képeket tudjunk csinálni. Ez a technológia például már a jelenleg az S5-nél százezer forinttal olcsóbb LG G2-esben is megtalálható. A képernyő melletti, szelfizésre való előlapi kamera a Samsungon 2 megapixeles, a Zopón 5 megapixeles.
Videóból mindkét telefon rögzít full-HD felbontásút, de az S5-tel készített mozgóképek szebbek, mivel a Zopóén hajlamos a kép hullámozni akkor, ha gyorsan svenkelünk valamelyik irányba. Az S5-ön ilyesmit nem tapasztaltunk. A Samsung telefonjának újdonsága, hogy akár négyszer nagyobb, ultra-HD felbontást (3840 × 2160 pixel) is támogat, ilyen minőségű felvétel esetében azonban bizonyos képjavító funkciók nem kapcsolhatók be. Egyelőre valószínűleg úgysem tudna senki négyszeres HD-felbontású felvételt megnézni otthon semmilyen tévén, úgyhogy a lehetőség a legtöbb vásárló számára úgyis elméleti marad.
A Galaxy S5 eleve Android 4.4-es verzióval kerül a boltokba, míg a Zopo ZP998-as a korábbi, 4.2-es kiadást futtatja egyelőre. A kínai modellel nem voltak inkompatibilitási gondjaik, semmilyen app nem omlott össze, nem fagyott le, és nem kellett rajta ázsiai rendszerüzeneteket sem olvasgatni, bár egyszer nem akart bekapcsolni csak az akkumulátor kivétele után.
A Samsung Galaxy S5 belsejében 2800 milliamperórás, a Zopóban 2400 milliamperórás akkumulátor működik. Két napos üzemet az előbbi is csak visszafogott használat mellett biztosít, a Zopo üzemideje viszont stabilan egy napos. Egyik sem múlja felül az LG G2-es nagyobb kapacitású, speciális telepével elért, vagy a Galaxy Note tepsimobil több napos üzemidejét. Ez a két mobil egyébként pont a Zopo és az S5 közé sorolható ára alapján.
A Samsung mobilt egy ultratakarékos módnak nevezett funkcióval is ellátták, ezt bekapcsolva a telefon kijelzője fekete-fehérre vált, kikapcsol az e-mailek fogadása és más hasonló extrák, a hívásokon kívül csak a böngészőt lehet elindítani. Ezzel a telefon többnapos üzemre képes, de funkcióinak csak töredékét lehet elérni, ezért túl nagy vívmánynak nem tartjuk, végszükségben viszont jól jöhet. A Zopóban csak a háttérbeli adatátvitelt lehet lekapcsolni, de ezzel is növelhető az üzemidő, ahogy bármely más telefon esetében is.
Mit szűrtünk le az középkategóriás áron elérhető kínai csúcsmobil, és a méregdrága Samsung összehasonlításából? Azt, hogy ma már nagyjából 150-200 ezer forintért szinte minden fontos funkciót megkapunk egy okostelefonban, az ennél drágább készülékek igazából csak a mindennapi használathoz nem feltétlenül szükséges extrákat tartalmaznak. Ha kínai, névtelen változatot választunk egy ilyen modellből, az további negyven-ötvenezer forintos kedvezményt jelent. Ez esetben külföldről való rendelés esetén akadályokba ütközhet a garancia érvényesítése. A Zopo magyar forgalmazója egy év garanciát biztosít a készülékre, pont ennyi jár a Galaxy S5-re is.
Az S5 egyetlen valóban hasznos újításának a vízálló kivitelt tartjuk, de hasonló változat már az S4-esből is volt. Az ujjlenyomat-olvasó és a pulzusmérő funkció parasztvakításnak tűnik jelenlegi formájában, ezek miatt pluszpénzt nem érdemes kiadni a telefonra. Egyértelmű, hogy a Zopónál nem kétszer jobb készülék az S5-ös, a kínai mobil csak kamerájának képességeiben, a 4G mobilinternet (nem) támogatásával, illetve a hívások hangminőségével - és persze a vízálló kivitel hiányával - marad el a csúcsmobil mögött.