Hogyan lőhették le a maláj gépet?

The anti-aircraft missile system "Buk" shooting at aerial targets as part of tactical exercises of the air defense forces in the Western military district (ZVO) at Kapustin Yar.

A legutóbbi légi katasztrófa bebizonyította, hogy már tíz kilométer magasan sincs biztonságban egy utasszállító: a Buk-rendszer rakétái ilyen távolból is célba találnak. Hogyan lehet összetéveszteni egy civil gépet egy katonai repülővel?

Egyelőre nagyon kevés dolgot tudni biztosan az Ukrajna keleti részén csütörtök délután lezuhant maláj gépről, ám már most is rengeteg elmélet övezi a katasztrófát. Abban szinte minden hivatalos és nem hivatalos hírforrás egyetért, hogy a repülőgéppel egy Buk típusú, közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer rakétája végzett. Ilyen rendszerekkel mind az ukrán, mind pedig az orosz hadsereg rendelkezik.

A maláj gép szétszóródott roncsai a Donyeck megyei Hrabovo település közelében Forrás: MTI/AP/Dmitrij Loveckij

Ezt a feltételezést támasztja alá az is, hogy az ukrán források szerint 15 kilométeres területen szóródtak szét a repülőgép roncsai. Ez azt jelzi, hogy a gépről jóval a lezuhanása előtt rengeteg kisebb-nagyobb darab, alkatrész leszakadt, amint azt számos fénykép és videofelvétel is bizonyítja. Ennek legvalószínűbb oka a szakértők szerint egy külső (például légvédelmi rakéta) vagy belső (a gépen elhelyezett robbanóeszköz) által előidézett robbanás lehetett. Egy ilyen robbanás a géptörzset megbonthatta, a belső légnyomásának robbanásszerű távozása, a nagy sebesség miatti légellenállás pedig egyszerűen darabokra szedte a repülőgépet.

Miért nem adtak le vészjelzést?

Szintén a robbanást teszi valószínűvé, hogy a repülőgép pilótái semmilyen vészjelzést nem adtak le a katasztrófa előtt. Pedig erre még akkor is lehetőségük lett volna, ha például mindkét Trent 892-es hajtómű egyszerre állt volna le. Ilyen esetben a fedélzeten elhelyezett vészakkumulátorok energiája nem csupán a legfontosabb műszerek működtetésére elegendő, de a fedélzeti rádió is üzemképes marad.

A Malaysia Airlines Ukrajnában lezuhant gépe egy 2011-es felvételen, a római repülőtéren Forrás: Wikimedia Commons (Alan Wilson from Weston, Spalding, Lincs, UK)

A géptörzs alsó részéből kiengedhető apró vészturbina a levegő torlónyomását kihasználva, egy légcsavar segítségével képes elektromos energiát és hidraulikanyomást biztosítani a repülőgép legfontosabb rendszerei és műszerei számára vészhelyzetben. Így a repülőgép, ha korlátozottan is, de irányítható marad, és megkísérelhető vele a kényszerleszállás egy közeli repülőtéren vagy egy megfelelőnek látszó, lehetőleg sík területen. Az, hogy a repülőgép bármiféle rádiókommunikáció, leadott vészjelzés nélkül zuhant le, valószínűvé teszi, hogy a gép létfontosságú elemei, rendszerei nagyon gyorsan és katasztrofális eredménnyel hibásodtak meg.

Fémszilánkokból álló felhőként támad a Buk rakéta

A BUK-1M 9K38M1 típusú légvédelmi rendszer 25 ezer méteres csúcsmagassága és 42 kilométeres maximális hatótávolsága bőven elegendő lehetett a maláj gép esetleges kilövésére. A 70 kilogrammos repesz-romboló robbanófej egy apró távolságmérő radart is tartalmaz, amely a géptől 15-20 méter távolságra működteti a fejben elhelyezett robbanóanyagot. Így a repülőgéppel egy ezernyi, nagyon kemény, nagy sebességgel érkező, éles fémszilánkból álló felhő találkozhatott. A szilánkok rombolóhatása egy Boeing 777-es utasszállítót mindenképp megsemmisít, a pusztítás pedig nagyobb, mint ha maga a rakéta csapódott volna a gépbe.

Buk légelhárító rendszerrel lőnek célba egy katonai gyakorlaton Forrás: RIA Novosti/Kirill Braga

Kiszivárogtatott információk szerint az amerikai hírszerzés rögzítette a Buk rakéták vezérléséhez szükséges radarjeleket. Ez a rendszer ugyanis csak úgy tud eltalálni egy célpontot, ha azt folyamatosan radarmegvilágítás alá helyezik. Más információk szerint a térséget megfigyelő műholdak észlelték a gép felé repülő rakétát is, bár csak közvetlenül a gép megközelítése előtt – ezért nem lehetett időben közbelépni az utasszállító megmentése érdekében.

A tragédiát vizsgáló szakértőknek nem lesz elegendő azonosítaniuk azt, hogy a maláj géppel a Buk rendszer rakétája végzett-e. Ukrajna és Oroszország is rendelkezik Buk-M1 rendszerrel vagy modernizált változatával, így a rakétát Ukrajnából, az ukrán kormányerők által ellenőrzött területről, a kormányellenes erők körzeteiből, vagy éppen a határ túloldaláról, Oroszországból is kilőhették. Meg nem erősített információk és fényképek szerint az ukrán kormány ellen fellépő szakadárok is zsákmányoltak legalább egy darab Buk rakétahordozó és -indító járművet, légvédelmi rakétákkal.

Hogyan lőhettek le véletlenül egy repülőgépet?

A Buk mobil légvédelmi rakétakomplexum alapesetben egy felderítő és célmegjelölő radart hordozó járműből, egy mobil parancsnoki pontból, illetve több rakétahordozó és -indító járműből áll. Az indítójárműből több olyan változat is hadrendben van, amely önállóan képes a légi célok felkutatására, követésére, megjelölésére és az indított rakéta célra vezetésére. Ez azt jelenti, hogy az MH17-es járat megsemmisítésére akár egyetlen lánctalpas indítójármű és egy rakéta is elegendő lehetett. Ehhez azonban megfelelően képzett és gyakorlott kezelőszemélyzetre, illetve megfelelő műszaki állapotú járműre, radar- és tűzvezető rendszerre, illetve rakétára is szükség volt.

Egy Buk légvédelmi rendszer a moszkvai Vörös téren, egy katonai felvonuláson. A rakétákról itt leszerelték a robbanófejet Forrás: RIA Novosti/Ruslan Krivobok

Egy ilyen indítójármű személyzete azonban a saját radarján nem azonosíthatta pontosan, hogy mit vett célba. Ha nem a kormányerők, hanem szakadárok birtokába került, akkor nem csatlakozott az ukrán kormányerők légi irányítási rendszeréhez, így kezelői nem ismerhették a gép repülési tervét és az utasszállítót egyértelműen azonosító négy számjegyű kódot sem.

Az egyenesen, nagy magasságban, kitérő manőverek vagy elektronikai zavarás nélkül repülő utasszállító így könnyű célpont lehetett bárki számára. Bár elképzelhető, hogy egy ukrán An-26-os szállítógéppel keverték össze a maláj gépet, ez az elmélet több dolog miatt is támadható. Az An-26-os két hajtóműves turboprop repülőgép, maximális repülési magassága 7500 méter, utazósebessége is alig 235 mérföld. Ehhez képest a 777-es 10 ezer méter magasban, 476 mérföldes sebességgel haladt. Ez azért jelentős különbség, amit egy megfelelően képzett radarkezelőnek érzékelnie kell.

A fekete dobozt kell minél előbb megtalálni

A Buk rakétarendszer találatát minden kétséget kizáróan csak akkor lehet bebizonyítani, ha a repülőgép roncsait megvizsgálva repesznyomokat vagy a gép különböző keményebb, a behatoló repeszeknek jobban ellenálló alkatrészeibe befúródott repeszeket találnak a kutatók. A repeszek alakja, a fémötvözet és a repeszen maradt robbanóanyag elemzése fontos bizonyítékokat jelentenének az alkalmazott légvédelmi rakéta típusának meghatározásához.

Ugyancsak kiemelt fontosságú, hogy a repülőgép fedélzeti hang- és adatrögzítő rendszerei, a fekete dobozok megtalálása, hogy ki lehessen értékelni az ezeken lévő adatokat. Bár a fekete dobozokat nagyon strapabíró kivitelűre tervezik, egy hatalmas robbanás, a tíz kilométeres magasságból való földbe csapódás, és a tűz még ezekben az egységekben is kárt tehet.

Rakétákat helyeznek egy Buk M 1-2-es rendszerbe Forrás: RIA Novosti/Kirill Braga

Jelen esetben az is kérdéses, hogy a fekete dobozok kinek a birtokába kerülnek, és hogy hova fognak kerülni. Általában a baleset, katasztrófa helyszínén már folyamatosan dokumentálva, állandó kíséretet biztosítva távolítják el a gépből vagy a roncsokból a hang- és adatrögzítőket, hogy az adatokat senki ne tudja manipulálni. Az eleve feszült ukrán–orosz helyzetben ez kiemelten fontos feladat.

Miért repül valaki ott, ahol lelőhetik?

Miért repült a maláj 777-es a kelet-ukrajnai konfliktuszóna felett? Mert megtehette: az érintett ukrán légtérben a légügyi szervezetek néhány nappal korábban csak a légtér 9500 méternél alacsonyabb magasságban történő használatát tiltotta meg (a katasztrófa óta azonban már e felett sem szabad repülni a térségben).

Another picture of the BUK AA system capable of shooting down #MH17 jet that Russian fighters hid in residential area pic.twitter.com/kocPQlE5vc

— Ukraine Reporter (@StateOfUkraine) 2014. július 17.

Egy ukrán házak között megbújó Buk

Az eddigi tapasztalatok alapján a kilenc és fél kilométeres minimális repülési magasság elegendő védelmet nyújt a géppuskák, gépágyúk, illetve a vállról indítható, kis hatótávolságú – 3-4 kilométeres magasságig hatásos –, infravörös önirányítású légvédelmi rakéták ellen. Eddig nagyon ritkán volt példa a sokkal összetettebb, közepes hatótávolságú légvédelmi rakéták alkalmazására, pláne nem úgy, hogy vélhetően nem egy ország reguláris hadserege használhatta a fegyverrendszert az utasszállító repülőgép ellen. Az MH17-es járat katasztrófája ezt most megingathatatlanul cáfolta.

Amit eddig biztosan tudni lehet

A Malaysia Airlines MH17 Amszterdam - Kuala Lumpur járatát csütörtökön a 9M-MRD lajstromjelű, két Rolls-Royce Trent 892-es hajtóművel felszerelt Boeing 777-2H6/ER nagy hatótávolságú széles törzsű utasszállító repülőgép teljesítette. A repülőgép 1997. július 17-én szállt fel először és július 30-án vette át a maláj légitársaság. A gép a katasztrófa előtt 11434 felszállással 75322 repült órát teljesített.

Az utasszállító július 17-én 283 utassal és 15 főnyi személyzettel 12 óra 14-kor rendben szállt fel Amszterdam Schipol repülőtérről. A repülési terv szerint a gép 11 óra 45 perccel később landolt volna Kuala Lumpur nemzetközi repülőterén. A maláj repülőgép Németország és Lengyelország légterét érintve, a légi irányítással folyamatosan és rendben kommunikálva repült át Ukrajna fölé, majd az országot átszelve az ukrán-orosz határhoz közeledett. A repülőgép végig követe az előre leadott és engedélyezett repülési tervet, tartotta a 33 ezer láb (10 ezer méter) utazómagasságot.

A Boeing-gel helyi idő szerint 15.20-kor szakadt meg a radarkapcsolat. Ekkor a még mindig utazómagasságát és –sebességét tartó repülőgép válaszjeladójának (transzponderének) jele eltűnt az irányítók radarképernyőjéről. Sem a gép pilótája, sem elsőtisztje nem jelentett vészhelyzetet a légi irányításnak, a rádióhívásokra már nem válaszoltak. Az ukrán szemtank szerint egy robbanás után lángolva zuhanó repülőgép gép az ukrán-orosz határtól és az utolsó radarészlelés helyétől egyaránt 36 kilométeres távolságra csapódott a földnek, Hrabove és Saktarszk települések között. A terület jelenleg a kormányellenes erők ellenőrzése alatt áll. A gép becsapódott roncsai elégtek, a fedélzeten lévő utasok és a személyzet életét veszítette.

Trautmann Balázs haditechnikai szakszerző a Magyar Honvéd és a Honvédelem.hu munkatársa.