Szovjet technológiával harcolnak a szakadárok Ukrajnában

BM–21 Grad, 122 mm-es rakéta-sorozatvető rendszer

Hiába ötvenéves, a szovjet eredetű Grad-rakétarendszert szállító Ural teherautó még mindig a legjobban bevethető fegyvernek számít.

A hírszerzés és a műholdak mellett az elmúlt napokban az orosz közösségi médiára feltöltött fotók is segítenek feltérképezni az Ukrajna keleti területen harcoló, kormányellenes erők nehézfegyverzetét. A szemben álló felek a híradások szerint aktívan használják a tüzérségi eszközöket. Ezek a fegyverek sajnálatos módon a városi hadviselés során komoly polgári veszteségeket is okoznak. A kormányellenes erők gyakran keresnek és találnak fedezékek, rejtőzködési lehetőséget a civil épületekben, vagy azok környékén. Számos települést csak szabályos ostrom után tudtak visszafoglalni az ukrán haderő katonái, s a települések elfoglalásának előkészítésekor és a támadások során is gyakran használtak tüzérségi fegyvereket, az előrenyomuló gyalogsági egységek támogatására.

Rakétavető egy jól bevált teherautón

A képeken és a beszámolókban a tüzérségi eszközök alapvetően két csoportját említik mind a tudósítások, mind az ukrán kormányzati források: a tarackokat és a rakéta-sorozatvetőket. Az utóbbiak határhoz közeli jelenlétét és támadásait az amerikai kormányzat hírszerzési adatokkal, műholdas felvételekkel is igyekszik alátámasztani. Oroszország tagadja, hogy a kormányellenes erőknek adott volna át tarackokat vagy önjáró rakéta-sorozatvetőket, vagy maga támogatná tűzcsapásokkal az egyre kisebb területre visszaszoruló kormányellenes, oroszbarát erőket.

BM–21 Grad, 122 mm-es rakéta-sorozatvető rendszer (a fotón leszerelt rakétafejekkel) Forrás: AFP/Genya Savilov

Az eddigi legtöbb információ a BM-21 Grad (9K51) rakéta-sorozatvetőről jelent meg, melyet mind Oroszország, mind Ukrajna hadrendben tart. A kiváló terepjáró képességű Ural katonai teherautók különböző változataira szerelt rendszer 122 mm-es, nem irányított föld-föld rakétái az alkalmazott rakétaváltozattól függően 15-40 kilométeres távolságra juttatják el a 18-25 kilogrammos repesz-romboló tölteteket.

A PG-1M teleszkópos optikai rendszerrel ellátott Grad nem irányított rakétákat használ, így nem alkalmas precíziós támadások végrehajtására. Ellenben kiválóan használható területlefogásra, élőerő ellen, nem vagy gyengén páncélozott járművek megsemmisítésére, kiépített állások rombolására. A rakéták indítása történhet egyenként, kisebb csoportban vagy akár egyszerre, sorozatként indítva azokat mind a 40 rakétavető csőből. Így a célpont jellegének és a feladatnak megfelelően szabályozható, hogy mekkora pusztítóerő szükséges a célba vett terület rombolásához. Elméletileg városi küzdelem támogatása során a szabályozható indított rakétaszámmal csökkenthető a járulékos károkozás is, ehhez azonban már a kezelőket utasító katonai vezetők jó szándéka is szükséges.

Még mindig a szovjet fegyver a legjobb

A BM-21 Grad a már említett terepjáró hordozójárműnek és a gyors tűzkészültségbe helyezés lehetőségének köszönhetően jó túlélőképességgel rendelkezik. Főleg úgy, hogy az ukrán légierő komoly veszteségeket szenvedett a kelet-ukrajnai célpontok támadása közben. Nehezen elképzelhető az is, hogy Ukrajna orosz területen lévő orosz Gradokat támadjon meg.

Egy 2A65 Mszta-B típusú tarack a szentpétervári tüzérségi múzeumban Forrás: Wikipedia

A rendszer karbantartásigénye is alacsony, robusztus kialakítása is segíti a tábori körülmények közötti alkalmazást. A rendszer 1963-as hadrendbe állását követően gyakorlatilag a világ minden fontosabb háborújában részt vett egy vagy több harcoló fél színeiben. Afrika, Közel-Kelet, Ázsia, Európa: a számtalan változatban gyártott és továbbfejlesztett, sokféle hordozójárműre elhelyezett Grad rakétavetők az egyik legismertebb és máig legkedveltebb ex-szovjet eredetű tüzérségi eszköznek számítanak.

Lézeres technológia a nyolcvanas évekből

A videók és fényképek másik gyakori szereplője a Mszta-család. A 152 mm-es tarack vontatott változata a 2A65 Mszta-B tarack, mely közel 30 kilométeres hatótávolsággal képes a repesz-romboló vagy éppen harckocsik elleni résztölteteket szóró lövedékeit a célba juttatni. A löveggel 8 lövedékből álló gyorstüzet lehet leadni, de folyamatos tüzelés során percenként 1 lövést tud leadni – ez a jelenlegi, alacsony intenzitású konfliktusban bőven elegendő lehet. A tarack 25-29 kilométeres hatótávolságot képes elérni, az alkalmazott gránáttól függően.

Elsőként 1987-ben állították hadrendbe ezt a tarackot, amely képes a lézeres irányítású 30F39 Krasznopol tüzérségi lövedéket is kilőni, így alkalmas pontcélok precíziós támadására is. Igaz, ehhez a célpont lézeres megjelölésére is szükség van, akár földi (előretolt megfigyelő vagy különleges műveleti operátor) akár légi (távolról irányított felderítő repülőgép) segítséggel. A löveget terepjáró tehergépjárművel vonatják, s tervezésénél szempont volt a minél egyszerűbb telepíthetőség, a tűzkészültség gyors elérése. A 1A65 Mszta-B mind az ukrán, mind az orosz haderőben hadrendben áll.

Bivalyerős, fenyegető harcjármű

A 2Sz19 Mszta-Sz már megjelenésében is fenyegetőbb: az önjáró tarack alapja a T-80-as harckocsi teste, melyet azonban gázturbina helyett a T-72-es harckocsiból származó V-84A 840 lóerős, 12 hengeres turbódiesel "mindenevő" motor hajt meg.

2SZ19 Mszta-SZ típusú, 152 mm-es önjáró tarack Forrás: AFP/Andrey Kronberg

Lövege a jellegzetes alakú, nagy méretű páncélozott toronyba került, mely a kézifegyverek, géppuskák és a közelben becsapódó tüzérségi repesz-romboló gránátok repeszei ellen nyújt védelmet. A löveg automata töltőberendezése nagy tűzgyorsaságot tesz lehetővé. A jármű küzdőtere atom-, vegyi-, és biológiai fegyverek elleni védelemmel rendelkezik.

A Mszta-Sz-t a Magyarországon is egykor hadrendben állt 2Sz3 Akácija 152 mm-es önjáró tarack utódjának szánták a tervezők és az akkori szovjet katonai vezetés. A 152 mm-es lövege alkalmas szabadon lévő vagy fedezékbe vonult élőerő, megerősített objektumok, járművek, páncélozott harci járművek, tüzérségi alakulatok rombolására, pusztítására. Alap repesz-romboló lőszere 25 kilométeres távolságon belül alkalmazható. A nagyobb mélységben végrehajtott tűzcsapásokat segíti a 36 kilométeres hatótávolságú, rakéta póthajtású repesz-romboló lőszer. Közeli gyalogsági és légi célok ellen egy, a toronyra szerelt 14,5 mm-s NSzVT nehézgéppuskával vehetik fel a kezelők a küzdelmet. Ez a fegyver is egyaránt hadrendben van az orosz és ukrán hadseregben.

Még mindig megbízható az Akácija

Ha öregebb is a már említett Akácija, attól még ugyanúgy hatékonynak bizonyulhat a jelenlegi alacsony intenzitású és/vagy aszimmetrikus hadviselés során. Az ukrán haderő 2Sz3-asait több alkalommal is fotózták, videózták a kelet-ukrajnai válságövezetben. Az Akácija a még 1967-ben elkezdett szovjet hadiipari fejlesztés eredménye. Az önjáró tarack végül 1971-ben állt hadrendbe és igen keresett exportcikké vált mind az egykori Varsói Szerződés tagállamai, mind a Szovjetunió által megbízhatónak ítélt országok között. A Szovjetunió felbomlása után számos utódállam haderejében jelent meg a 2Sz3, s több modernizációs program is született az önjáró tarack élettartamának meghosszabbítására, védelmének támadó képességének javítására.

Egy kiállított 2S3 Akácija önjáró tarack a shiloi katonai támaszaponton, Kanadában Forrás: Flickr/AdolfGalland

Az Akácija tervezése során a szovjet mérnökök a jól bevált, 152 mm-es D-20 vonatott tarackot a 2K11 Krug mobil légvédelmi rakétarendszer lánctalpas hordozójárművével házasították össze. Így kaptak egy jó terepjáró képességű, mozgékony, a kézifegyverektől és a repeszektől védett, zárt kivitelű, önjáró tarackot.

Az 1971-ben hadrendbe állt lánctalpast az 520 lóerős V-59 12 hengeres dízelmotor hajtja, kellő dinamikát adva a 28 tonnás járműnek. A 2Sz3-as a normál repesz-romboló lövedéket 18, míg a rakéta póthajtású gránátot 24 kilométeres távolságra képes kilőni. A tarackhoz rendszeresítettek páncélozott célok elleni lőszert és továbbfejlesztett, 2Sz3M1 változata már alkalmas a Krasznopol lézeres vezérlésű precíziós lőszer alkalmazására is. A további modernizáció során a 2sz3M2 változat már digitális tűzvezető rendszert, műholdas navigációs rendszert és az önvédelmet segítő ködgránát-vetőket is kapott.

Előző generációs harcmodor

Az eddigi információk szerint az ukrán hadsereg és a szakadárok is rendelkeznek tüzérségi támogatással. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egyenlő felek küzdenek: az ukrán reguláris haderő tűzereje, csöves tüzérségi eszközeinek és rakétavetőinek száma nagyobb, mint amennyivel a kormányellenes erők rendelkeznek. Ezek a csapatok nem csupán az ukrán hadseregtől zsákmányolt tüzérségi eszközökre támaszkodhatnak, hanem számos forrás szerint komoly segítséget kapnak Oroszországtól is – ez utóbbit természetesen nehéz megfelelőképpen bizonyítani.

A polgári lakosságot azonban nemzetiségtől függetlenül veszélyezteti a tarackok, sorozatvetők lakott területen való alkalmazása. Ezek esetében ugyanis szó sincs tüzérségi megfigyelő vagy előretolt repülésirányító specialisták, drónkezelők pontos célfelderítéséről, a célpontok azonosításáról és precíziós lövedékekkel végzett, a járulékos károkozást minimalizálni kívánó támogatásról. Visszaléptünk az időben, a technikában: hagyományos, "buta" tüzérségi lövedékek és rakéták csapódnak gyakran polgári lakóépületekbe vagy azok közé, komoly veszteségeket okozva a frontvonalba kerülő lakosságnak.

Trautmann Balázs haditechnikai szakszerző a Magyar Honvéd és a Honvédelem.hu munkatársa.

Mi az a tarack? Mi az a résztöltet?

tarack: a szárazföldi csapatok hagyományos, nagy tűzerejű támogató eszköze, 20-40 űrméret hosszúságú, huzagolt csövű, alsó és felső szögtartományban egyaránt tüzelő, vontatott ágyú. A tarack feladata a fedezékben vagy nyílt terepen elhelyezkedő élőerő, harc- és tűzeszközök pusztítása illetve megsemmisítése. Alkalmas közvetlen és osztott irányzással történő tüzelésre, illetve körkörös tüzelésre. Tüzelés közben a terpesztett talpszárak támasztják meg. Gyorsan tűz- illetve menetkész- (vonatásra alkalmas) állapotba tehető.

önjáró tarack: gumikerekes vagy lánctalpas járműre épített, körkörös tüzelésre alkalmas tarack. A jármű és a tarack lövegtornya páncélozott, jellemzően kézifegyverek, nehéz gépfegyverek lövedékei, illetve gránátok repeszei ellen nyújt védelmet. Gyakran a jármű és a torony nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek szennyezései ellen is védett (szigetelt és túlnyomásos fülke illetve küzdőtér, szűrt és tisztított levegő befúvása)

rakéta-sorozatvető: irányított vagy nem irányított, kis hatótávolságú föld-föld rakéták indítására alkalmas fegyverrendszer. Általában lánctalpas vagy gumikerekes terepjáró gépjárművekre építik a sorozatvetőt, igen változatos kalibereket alkalmazva. Gyakran a rakéta-sorozatvetők rakétáit improvizált indítóállványról, egyesével használják, főleg aszimmetrikus hadviselés esetén.

tüzérségi támogatás: a tüzérség a szárazföldi haderőnem egyik meghatározó fegyverneme, amely a manőver- és a tűztámogatás alapját képezi. A tüzérségi támogatás során megsemmisíti, lefogja (semlegesíti) az ellenség erőit, eszközeit. Zavarja az ellenség manővereit, szétbontakozását, korlátozza harci, hadműveleti lehetőségeit és tűztámogatásának megvalósulását. Jelentős mértékben hozzájárul az ellenség harcképességének szétzúzásához.

repesz-romboló töltet: a tüzérség alapvető gránát- és robbanófej típusa az egész világon. A gránátok vagy a rakéták robbanófejei a célpontba csapódva egyrészt a szilárd robbanóanyag detonációja, a kialakult lökéshullám, másrészt a nagy sebességgel a robbanás középpontjától elfelé repülő fém repeszdarabok segítségével pusztítják a célpontot és környékét. Komoly pusztítást végezhet emellett a robbanás során keletkező, a robbanás magjában akár több ezer Celsius-fokos hőmérséklet is.

harckocsik elleni résztöltet: kifejezetten a harckocsik vagy más, páncélozott célok ellen kifejlesztett robbanószerkezet. A gránát vagy rakéta több, kisebb kumulatív robbanótestet hordoz, melyet a célterület felett szétszórva az ott található páncélozott célok tetejét támadja meg, ahol általában kisebb a páncélvastagság. Ismert még a páncélozott célok elleni aknák célterületre jutatása tarackokkal vagy rakétákkal, ekkor a távolabbi célterületre az indított rakéta vagy kilőtt tüzérségi gránát szállítja az aknákat a kijelölt célterület fölé, ahol azok az előre meghatározott terület felet kiszóródnak.