Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
November elején az FBI és az Europol az Operation Onymous fedőnevű összehangolt akció során több tucat a Dark Weben rejtőzködő weboldalt – köztük a hat legnagyobb forgalmat bonyolító illegális drogpiacból hármat – kapcsolt le: ügynökeik számos drogdílert és szájtüzemeltetőt letartóztattak. Emellett több millió dollár értékű kábítószert, illetve virtuális valutát foglaltak le.
Mindezt úgy, hogy senki nem tudja biztosan, hogyan sikerült a nyomukra bukkanniuk. Egyes szakértők szerint lehetséges, hogy a kormányzati hackerek túlterheléses támadást indítottak az ismert forgalomterelő gépek ellen, rákényszerítve a célba vett oldalakat arra, hogy az általuk ellenőrzött hálózati berendezéseket használják, azokon keresztül pedig megismerhessék az IP-címüket, amelyekkel beazonosíthatják a szájtok hollétét.
Széles sajtóvisszhangjának köszönhetően még az átlagemberek is értesültek arról, hogy az elmúlt hónapokban több online feketepiacot bezártak, a Silk Road első és második generációs oldaláról például drogot és más illegális dolgokat lehetett rendelni, hasonlóan a később indult, kisebb választékkal bíró Agora és Evolution nevű piacterekkel. Mindegyik szájt az internet Dark Webnek nevezett részén működött.
Mások szerint régimódi módszereket használtak: lenyomoztak néhány adminisztrátort, és kiszedték belőlük a rajtaütésekhez szükséges információkat, esetleg olyan biztonsági réseket találtak az oldalakon, amelyeket kihasználhattak. Bárhogy is történt, nagyon úgy fest, hogy már az internet sötét oldala sem nyújt olyan biztonságos menedéket a kibertérben rejtőzködők számára, mint korábban - írja a Wired.
Mit takar a kifejezés? Az amerikai CBS tévécsatorna 60 Minutes című műsorában például olyan „hatalmas és titokzatos kiber-alvilágként” jellemezték, amely „az internet kilencven százalékát magába foglalja”. Pedig az internet sötét oldala messze nem olyan nagy és nem is olyan titokzatos, mint a híradások alapján gondolnánk.
A Dark Web tulajdonképpen nem más, mint néhány ezer,bárki által szabadon látogatható weboldal – épp csak azoknak a szervereknek az IP-címe titkos, amelyeken futnak. Rendkívül nehéz feladat kideríteni, hogy az oldalakat kik működtetik, és egyáltalán hol találhatók fizikailag az őket tartalmazó számítógépek.
A sötét web oldalai online anonimitást biztosító szoftvereket – főként a Tort és az I2P-t – használják, az ezeken zajló forgalom ugyanis titkosított, ráadásul az adatokat véletlenszerűen kiválasztott számítógépeken keresztül továbbítják a feladótól a címzettig. A rendszer részét képező számítógépek közül minden egyes gép lehánt egy-egy réteget a titkosításból, mielőtt továbbítaná az adatokat; elméletben ez a módszer megakadályozza, hogy bárki felkutathassa az adatok forrását – bár már több módszer is napvilágot látott a védelem kijátszására.A Toron működő honlapokat csak azok az internetezők tudják megnyitni, akik maguk is feltelepítik a titkosított hálózat eléréséhez szükséges kliensszoftvert, és rendelkeznek a megfelelő böngészővel.
Ilyenkor a felhasználó és a weboldal adatai több számítógépen haladnak keresztül, mielőtt – mint összeesküvők egy sötét sikátorban – találkoznának a rendszer egyik véletlenszerűen kiválasztott pontján. Persze, az, hogy egy weboldal IP-címe titkos, önmagában még nem jelenti azt, hogy maga az oldal is titkos lenne. Nem véletlen, hogy a Silk Roadnak és az Agorának is több százezer rendszeres látogatója volt; bárki, aki telepítette a számítógépére a Tort és ismerte a címüket, minden további nélkül ellátogathatott ezekre az illegális piacterekre.
Sok cikkben utalnak arra, hogy a Dark Web az internet kilencven százalékát lefedi, valójában a Deep Webre (mély web) gondolnak: azokra az indexeletlen weboldalakra, amelyeket nem érnek el az olyan széles körben használt keresők, mint a Google vagy a Yahoo.
Ezek közé tartoznak azok az oldalak is, amelyek illegális tevékenységekkel – drog- és fegyverkereskedelemmel, hamis dokumentumok vagy gyerekpornográfiával terítésével stb. – foglalkoznak, de ezek a „sötét oldalak” valójában csak a világháló nagyjából egyszázad százalékát teszik ki. A Deep Web maradékát csupa unalmasan hétköznapi tartalom foglalja el: például a regisztrációhoz kötött fórumok bejegyzései, privát e-mail fiókok vagy képtárak a felhőben.
A közhiedelemmel ellentétben a web sötét oldalát nem csak kapzsi kábítószer-kereskedők, fegyvernepperek, bitcoinért felfogadható bérgyilkosok és lelketlen pedofilok lakják. Persze, ők is kihasználják a Tor által nyújtott viszonylagos biztonságot – nem véletlen, hogy az interneten a legkeményebb drogoktól a hamis útleveleken át a dúsított urániumig szinte minden beszerezhető.
De nem csak ők, hanem az internetes és információszabadságért küzdő aktivisták és az olyan, kormányzati túlkapásokról, visszaélésekről, vállalati korrupcióról beszámoló szivárogtatók is toroznak, mint az amerikai lehallgatási botrányt Kirobbantó Edward Snowden.
Nem véletlen, hogy az egyik első közismert Dark Web-oldalt épp a titkos kormányzati dokumentumok, diplomáciai levelek, nagyvállalati összeesküvések kiszivárogtatására alakult WikiLeaks gründolta, lehetővé téve az informátorok számára, hogy névtelenül, az inkognitójukat megőrizve tegyék közkinccsé a birtokukba került forró adatokat. Ebből alakult ki aztán a SecureDrop nevű szolgáltatás, amelyen keresztül már közvetlenül a lapokkal, internetes orgánumokkal, hírügynökségekkel vehetik fel a kapcsolatot a tippadók. A felhasználói adatok védelmének fontosságát – nem kis részben persze azért, mert ők is nyakig belekeveredtek a megfigyelési botrányba – a nagy internetes szolgáltatók is felismerték.A Facebook nemrég jelentette be, hogy elérhetővé teszi szolgáltatásait a Toron keresztül is, így azok is biztonságosan használhatják a szolgáltatásait, akik a megfigyeléstől vagy a cenzúrától tartanak.
