A szelfibot karácsonykor igazi slágertermék lett: ma már nem bámulnak meg talán Magyarországon sem valakit azért, ha egy ilyen kinyitható állvánnyal fotózza magát. Bár elég hülyén fest az ember egy ilyen állvánnyal a kezében, de valóban sokkal jobb fotókat lehet készíteni szelfibottal, mint kézből.
Egy méterrel meghosszabbítja kezünket
A szelfibot olyan kézben tartható állvány, melynek végére erősítve az okostelefont, szebb portrékat lőhetünk magunkról, családtagjainkról és barátainkról. A szelfibotot úgy lehet széthúzni, mint egy régi rádió antenáját, összecsukva pedig egy rendőrségi viperára hasonlít leginkább. A drágább változatok vezeték nélküli hálózaton, például Bluetoothon kapcsolódnak a telefonhoz, az olcsóbbak általában egy külön távirányítóval működtethetőek.
A szelfibot nem mai találmány: Tess Rinearson blogger, a Medium mérnöke Twitter-oldalán osztott meg egy képet egy 1995-ös, a használhatatlan japán találmányokat összegyűjtő könyvből - eszerint a a korábban kizárólag ázsiai turisták kezében felbukkanó segédeszközt kereken húsz éve találták fel.
Jól látszik, akkor még analóg kamerát helyeztek a bot végére, elektromos vezetékekkel oldva meg, hogy a gomb megnyomásakor kinyíljon a zár és a vaku is villanjon.
Ugyan később kiderült, hogy a szelfibot csak a könyv 1997-es kiadásban jelent meg, ez mit sem változtat a tényen: ötlet szintjén már jóval korábban megjelent, sikeres termék azonban csak mára lett belőle.
Ehhez vélhetően hozzájárult a mobileszközök és a vezeték nélküli hálózatok terjedése: bár enélkül is szebb képeket készíthetünk a szelfibottal, de túl sok macera lett volna az összeszerelés, kábelezés egyetlen egy fotó kedvéért.
Nem a szelfibot az egyetlen olyan találmány, melyet feleslegesnek nyilvánítottak, majd évekkel később mégis befutott - egyebek közt a panorámakamera is hasonló ötlet.
Japánban külön kifejezés is van a "használhatatlan" találmányokra, ez a csindogu. Ezek az ötletek nem teljesen hasztalanok: mindennapi problémákra jelentenek megoldást, ugyanakkor használatuk annyi új problémát szül, hogy összességében nem éri meg alkalmazni őket.
Maga a kifejezés is inkább fura mivoltára, mint inkább a tárgy hasznosságára utal: a "csin" szokatlant, míg a "dogu" eszközt jelent. Először Kawakami Kendzsi japán feltaláló, a Mail Order Life magazin szerkesztője használta a kifejezést. Az angol szóhasználatban a Tokyo Journal munkatársa, Dan Papia terjesztette el.
Maga a két író együttműködése révén jelent meg húsz éve A 101 használhatatlan japán találmány című könyv, melyet két évvel később A 99 újabb használhatatlan japán találmány követett. A könyvek csak Japánban negyedmilliós példányszámban keltek el - ma már szállítással együtt is pár dollárért megvehetjük őket.
Még abban az évben külön honlapot is létrehoztak az ilyen találmányok gyűjtésére. A szelfibot mellett csindogunak számít például a macskasimogató, a szemcseppentő szemüveg, a bébiportörlő, a csiptetős evőpálcika kezdőknek, az allergiásokat segítő zsepigép, amely egy fejre szerelt wcpapírtartó, vagy a Treadmill Bike, amely a biciklizést és a futópadot ötvözi, gyaloglás vagy futás közben pedig eljuthatunk egyik helyről a másikba.