A jó hangminőséget sok éve megölték a tömörített formátumok, mint az mp3, az eddig torrentezett, letöltött népszerű hangfájlokat pedig az átalánydíjas zeneszolgáltatások miatt felejthetjük el lassan. Tavaly már a CD-eladásokat is felülmúlták a streamelt szolgáltatók bevételei: az iTunes 2003-as megjelenése óta eltelt több mint egy évtizedes időszak során felfelé ível a digitális zeneipar.
De vajon kinek, melyik a legmegfelelőbb alkalmazás: a zeneőrülteknek, a hifibolondoknak, azoknak, akik csak munkába-munkából vágynak pár számra, hogy ne unatkozzanak?
A Tidal nevű norvég zeneszolgáltatása a CD-vel azonos hangzást kínál, s már a magyar felhasználók számára is elérhető. Zenéit 1411 kilobit/sec-os bitrátával rögzítik (másodpercenként ekkora a rögzített adat mérete), 16 bites bitmélységgel (ez nagyjából a hangok rögzítésének részletességét jelenti), 44,1 kilohertzes mintavételezési frekvencia mellett (ennyiszer vesznek mintát egy másodperc alatt egy hangból).
Mit jelent ez a valóságban? Ha nem valamilyen jobb fejhallgatóval, vagy erősítővel, normális hangfalon hallgatunk zenét, valószínűleg nem fogjuk észrevenni a különbséget. Ma már a drágább mobilokat jó minőségű digitális-analóg konverterrel szerelik fel, így ha egy ilyen készülékhez egy jobb fejhallgatót vásárolunk, kihasználhatjuk vele a részletesebb hangzást.
Tehát a fejlesztők elérték a kilencvenes évek technológiájának hangminőségét az interneten keresztül is. Próbánk során azonban az is kiderült, hogy elég sokszor elérik saját korlátaikat: előfordul, hogy egy-egy album vagy egy előadó adatlapja lassan, vagy nem elsőre töltődik be.
Az mp3-nál nagyjából tízszer nagyobb fájlok sugárzása pedig még egy kimondottan gyors internetkapcsolaton is lomha. A lejátszás gomb lenyomása után néhány másodpercet várni kell, mire a lejátszás megkezdődik.
Hamar megtapasztaltuk azt is, hogy egy rosszabb wifin, vagy néhány megabites internetkapcsolattal a Tidalt nem igazán lehet használni számítógéppel. Hiába van külön letölthető kliensprogramja (Windowsra és Macre), offline módban nem lehet zenét hallgatni vele - ez egyelőre az androidos és iOS-es app kiváltsága a Tidalnél.
Ha lassú az internet, a számok lejátszása gyakran megakad, élvezhetetlenné téve a zenehallgatást. Ezt egyébként maga a program is érzékeli, és automatikusan felajánlja, hogy gyengébb hangzásra váltsunk. Ekkor azonban a rivális zeneszolgáltatások szintjére csökken a minőség is.
Pedig a Tidal extra hangzásáért jelentős felárat kérnek: háromezer forintos havidíja pont a duplája a riválisaiénak. A szájt 25 milliós katalógusában magyar zenék is vannak, de elég hiányos a kollekció, inkább az újabb, ismertebb előadókra korlátozódik.
Bizonyos albumok és zenék címei szürke színnel jelennek meg, ezek megjelenése hamarosan várható az oldalon, de még nem elérhetők - derül ki a súgóból. Ez elég zavaró, érdemesebb lenne inkább elrejteni az amúgy sem lejátszható zenéket.
Van még mit fejleszteni a felhasználói felületen is: lehet ugyan stílusonként listázni az előadókat, a kategorizálás eléggé elnagyolt, és részletes szűrésre egyáltalán nincs mód. Ugyanez igaz a lejátszási listákra is: a Tidal kínálata elenyésző, gyakorlatilag csak úgy lehet rajta zenét hallgatni, ha rákeresünk egy-egy előadó nevére. Azért érdemes jelentős fejlesztésekre számítani, hiszen a legújabb hírek szerint a napokban Jay-Z, az amerikai hip-hop sztár is bevásárolta magát a Tidalbe.
A legnagyobb külföldi és magyar repertoárral a Deezer rendelkezik, viszont reklámokkal is csak egy hónapos próbaidő van, utána havi 2 órát lehet ingyenesen használni. Az előfizetés havi 1500 forint, 15 napot pedig ajándékba kapunk.
A cég a napokban indította el az Elite csomagot is, amely kissé drágább, de a Tidalhoz hasonlóan jó minőségű zenét kínál a felhasználóknak. A CD-hangzásért az Egyesült Államokban 15 dollárt kérnek el, ez Magyarországon 3-4 ezer forint körüli árat valószínűsít - így nem kizárt, hogy a Tidalnak hamar kihívója akad a Deezer stabil 16 millió felhasználói bázisa miatt.
Hatalmas kínálattal, az egyik legnagyobb felhasználói és adatbázissal rendelkezik a Spotify. Ezek után nem csoda, hogy a hangos hirdetések után reklámfilmekkel is bombázza a felhasználót, 30 perc ingyen zenéért jön egy videó.
Maga az alapszolgáltatás, avagy a több millió dal elérése mobilon, tableten és asztali számítógépen jelenleg ingyenes - reklámok hallgatása mellett. A jobb hangminőségért, reklámmentességért, illetve az okostelevízión való használatért viszont már fizetni kell. A prémium csomag jelenleg havi 1567 forintba kerül. A Spotify mintegy 40 millió fős felhasználói táborának negyede előfizető.
A Google Music nem bombáz reklámokkal, viszont az alapszolgáltatásba csak a felhőbe feltöltött, maximálisan húszezer saját zeneszám kezelése fér bele, az előfizetéssel lehet hozzáférni a több mint 20 milliós zenetárhoz - ez havi 1950 forint. Az Rdio kínálata 30 millió dal, használata a weben fél évig ingyenes, utána 1820 forint.
A hallgatott zeneszámok alapján ajánlásokat dobnak ki, csekkolhatjuk az újdonságokat, vagy műfaj szerint keresgélhetünk: akár még kabarét, standupokat is lehet találni. Lehetőség van offline módban hallgatni zenét: ekkor az adott albumot, számokat lementi az app a mobileszközre még wifin, s ha kilépünk az ajtón, nincs szükség hozzá mobilnetre.