Pedig a magyar POSSIBLE Games csapatának fogalma sem volt róla, hogy játékuk egy nap díjak halmazával tér haza külföldről. Sőt, azt sem tudták, mi sül ki belőle, lévén a Poco Ecót rendhagyó módon egy iamyank művésznevű zenész új, Lost Sounds című albumához igazították.
Az eredmény azonban túlnőtt a mindkét fél számára előnyös promóción, és egy önálló, sikert sikerre halmozó program lett belőle, mely most a legjobbakkal együtt versenyez a Unity Awards nevű díjátadón.
Ráadásul teljesen jogosan.
Az Adventures of Poco Eco egy logikai játék, melyben az a feladat, hogy a cuki, kazettát szorongató kis főszereplőt elterelgessük a pályák egyik végéről a másikig. Mivel egy zenész munkája volt a kiindulópont, ezért a környezet is szürreálisan elhelyezett hangszerekből, hangfalakból és egyéb zajkeltő eszközökből áll.
A játék alatt folyamatosan szól a látvánnyal összhangba hozott elektronikus zene, mely a történetben is kiemelt szerepet játszik: a sztori szerint az örök szólamok világába kell elhoznunk a békét és a tüctücöt, különben
a zaj elnyomja a ritmusra épülő, egyedi univerzumot.
A Poco Eco zenei oldalánál már csak vizuális irányvonala erősebb: a játék színes, vibráló világa gyönyörűen mutat egy nagyobb okostelefon kijelzőjén, a tizennégy pálya pedig van annyira változatos, hogy elkapja az embert a "na, még ezt a helyszínt meglesem, aztán megyek aludni"-érzés.
3D-s programként felmerül az irányítás kérdése, főleg, hogy nagyon sok ilyen mobiljáték küzd nehézségekkel az érintőkijelző használata miatt. A Poco Ecóban csak rá kell bökni egy pontra, és a karakter magától elcammog odáig, illetve néha kapcsolókat aktiválva lehet továbbjutni.
Mindehhez elég az ember ujja, jómagam pedig csak egy alkalommal találtam nehézkesnek a parancs kiadását.
Noha tálalásban követendő példa a Poco Eco, tartalom terén azért nem ártott volna kicsit jobban megerőltetnie magát a fejlesztőknek. A játék hossza nagyjából másfél óra, ami a 711 forintos árért (Androidon legalábbis, iOS-re 2,99 dollárért, azaz nagyjából 840 forintért tölthető le a program) cserébe igen csekély.
Mivel pedig a logikai feladványok nem túl nehezek, ezért könnyen végigszalad az ember a programon. Nehézségi szint nincs, mint ahogy semmilyen más ok, hogy ismét elindítsuk az alkalmazást.
A Poco Eco tehát inkább egy audiovizuális élménycsomag, semmint teljes értékű mobiljáték.
Ennek ellenére a program töretlen sikernek örvend. Összességében - a kalózváltozatot használókkal együtt - több mint 300 ezren töltötték le az alkalmazást a világ száz országából, mondta el az Origo kérdésére Góczán Gábor, a POSSIBLE Games közösségi kapcsolatokért felelős menedzsere.
Arra a kérdésre, hogy várható-e folytatás, Góczán annyit felelt, hogy már beszéltek erről a csapatnál, egyelőre azonban korai volna többet elárulni. Ugyanakkor a stúdió az említett mobilplatformokon túl is végez progamozási kísérleteket, ezt
az általuk preferált Unity nevű technológia is elősegíti.
A Unity egy viszonylag olcsón licencelhető motor, mely teljesen platformfüggetlen, azaz mobilokra ugyanúgy lehet dolgozni vele, mint mondjuk PC-re vagy konzolokra - Gulyás Tibor vezető fejlesztő szerint többek között ezért esett a választásuk rá. Sőt, az is a Unitynek köszönhető, hogy a játék ennyire gyorsan elterjedhetett (nemcsak az iTuneson és a Google Playen kapható, de a Taiwan Telecom és a Xiaomi saját alkalmazásboltjaiban is).
Bár egy nagyon sokoldalú és programozói értelemben hálás technológiáról van szó,
a videojátékok rajongói körében kicsit hírhedt is, mert a jó ára miatt nagyon sok hozzá nem értő fejlesztő készít vele fizetős, de alacsony minőségű programokat.
A Unity fejlesztői persze mindent megtesznek azért, hogy az általuk évek óta frissített kód jó híre megmaradjon. Többek között ezért alapították a fent említett Unity Awardsot is, mely egy internetes díjátadó, ahol a zsűri megszűri a benevezett unitys játékokat, majd a felhasználók közreműködésével választja ki a győzteseket.
A Poco Eco két kategóriában is versenyez a hatból: a legjobb 3D-s látványért, valamint a közönségkedvencnek járó díjat zsebelheti be.
A mezőny erős, olyan játékok szerepelnek a magyar srácok munkája mellett, mint a francia óriáskiadó Ubisoft Grow Home című alkotása, vagy épp a japán Square Enix Mobious Final Fantasy című, monumentális szerepjátéka.
A srácok persze mindenkit arra kérnek, hogy egy szavazattal segítsék hozzá őket a győzelemhez. Az eddigi tizennyolc szobrocska mellé ugyanis (melyek között egy Cannes-i bronzoroszlán is megtalálható) elfér még egy tizenkilencedik, húszadik, akárhányadik.
Egy biztos: én drukkolok nekik.