Az őszi videojáték-szezon végéhez ért, és ahogy az szokás, idén is bőségesen érkeztek többjátékos, lövöldözésre összpontosító szoftverek.
Volt újabb futurisztikus Call of Duty, az Xbox-játékosok a Halo ötödik részében merülhettek el, és még az ünnepek előtt megérkezett a Star Wars Battlefront is, ami a Csillagok háborúja-filmek óriási csatáit elevenítette meg.
Ilyen mezőnyben merész lépés volt megjelentetni a Rainbow Six legújabb epizódját, hiszen ezeknél a sorozatoknál ma már lényegesen kisebb rajongótáborral rendelkezik a videojáték.
Mégis: a sorozat új része, a Siege jó játék lett.
Létjogosultsága van, hiszen gondolkodásra készteti a játékosokat egy olyan időben, amikor a legtöbb szoftver kizárólag már csak tárazásra és lövésre való.
Akik ismerik a Rainbow Six játékokat, azok tudják, hogy a játékban a régi Counter Strike-hoz hasonlóan a terroristák és az elhárítók küzdenek meg egymás ellen. A különbség, hogy az egyszerű lövöldözés helyett egy sokkal taktikusabb játékmenetet kapunk, ahol
a bevetések előtt meg kell tervezni az akció minden részletét.
Az új játékban ez már azért jócskán egyszerűsítve lett, a meneteket nem előzi meg komplett tervezési fázis. Helyette egy-egy ütközet előtt van egy kis időnk, hogy drónokkal bejárjuk a pályát, feltérképezve a terepet.
Ez szintén egy egész jó kiegészítés, hiszen túszok kimentésénél vagy bomba hatástalanításánál is sokat segíthet, ha előre tudjuk, mi hol van. A mozgó ellenfelek kiiktatásában persze nem sokat segít, ha tudjuk, korábban hol voltak, de azért kiindulásnak több, mint a semmi.
Bármelyik oldalon is harcoljunk: igazán érvényesülni csak csapatban tudunk majd.
A terroristákkal a védelem és az elkerítés, az elhárítókkal pedig a betörés és a rajtaütés a feladat, ezeket pedig a többi csapattaggal együtt dolgozva kell abszolválni. A Rainbow Six többjátékos üzemmódjának (multiplayer) ugyanis
az együttműködés, a csapatmunka adja a sava-borsát.
Ha egyikünk elterelésként kirobbantja a felső plafont, míg a többiek a falon át törnek be, vagy ha közösen áttörhetetlen bunkert faragunk a menedékül szolgáló szobának. Amikor ezek zajlanak, a Rainbow Six: Siege tényleg az a csapatjáték, aminek tervezték, ami igényel némi taktikázást és gondolkodást is. Csakhogy ehhez megfelelő csapat is kell.
A játékban két ötfős gárda küzd meg, elhalálozás után pedig csak a következő menetben térnek vissza az elesettek, így kulcsfontosságú minden egyes játékos élete.
Ennélfogva különösen zavaró lehet az, ami egy online menetnél nagyon gyakran előfordul:
egyetlen hozzá nem értő, kapkodó vagy agresszív játékos, és a teljes csapat veszélybe kerül.
Amikor egy tökéletesen megkomponált akció közepébe beletrappol egy vadidegen, akivel nem is egy nyelvet beszélünk, az nagyon kiábrándító. Ha nem egy összeszokott csapattal játszunk, szinte biztos, hogy majdnem minden játékban lesz
egy gyenge láncszem, aki miatt széthullik a csapat.
Ha pedig ez megtörtént, kezdődik az esztelen lövöldözés: ami ugyan elad évente legalább 3-4 nagynevű játékot, de a Rainbow Sixnek nem ez az erőssége.
Szó se róla, nincs semmi baj azzal, ahogy a lövöldözés zajlik a Rainbow Six Siege-ben, csak éppen a világon semmi egyedi sincs benne. Ha nem játszanak össze a csapattagok, az egész koncepció mehet a kukába, és onnantól kezdve már tényleg nincs sok létjogosultsága a Siege-nek a szezonban.
Ennyi nagyszerű játék mellett nem tud megfelelően érvényesülni az egyszerű akció műfajában. Ugyan az idei felhozatal úgy alakult, hogy alig van közte napjainkban játszódó lövöldözős cím, így emiatt tud még kiemelkedni a tömegből.
Az időzítésnél merészebb húzás a kiadó részéről a sztori mód teljes mellőzése. Ezt csinálta a Call of Duty Black Ops PS3-as és X360-as változata is, és a Star Wars Battlefront is. Az egyszemélyes játék mellőzése mindig rossz döntés, ez pedig az olyan kisebb játékoknál, mint a Rainbow Six, egyenesen érthetetlen lépés.
Legalább a többjátékos módra fókuszáló tartalom rendben van:
összesen tíz-tíz kasztból választhatnak a játékosok, valamint számtalan fegyver és pálya közül. A dolgok nagy része önerőből megnyitható, de mikrotranzakciókkal bármit megvásárolhatunk, anélkül hogy tennénk érte.
Bár a sztori is hiányzik, van helyette egy betanító mód, ahol különféle szituációkat kell megoldani. A mód mindössze 3-4 órás, de jól felkészít minket az online harcra, ami egy ilyen taktikai játéknál nem hátrány. Összességében
a Rainbow Six: Siege kellemes taktikai akciójáték lett,
ami nagyon rossz időpontban jelent meg. Ha van egy jó csapat, akkor nagyszerű szórakozást nyújt.
Ha viszont egyszerű online lövöldözésre vágyunk, vannak nála jobb választások is - például a Black Ops 3 - ráadásul izgalmasabb, látványosabb kivitelben.
A Rainbow Six: Siege PlayStation 4, PlayStation 3, Xbox One, Xbox 360 és PC platformokon érhető el.