Az első mobiltelefonok még csak arra voltak jók, hogy a felhasználók bárhol elérjék az ismerőseiket, és bár a ’80-as években ez is többnek tűnt a semminél, a fejlődésnek megálljt parancsolt az analóg adatkorlát.
Az elsőgenerációs mobiltechnológia, avagy röviden 1G 1979-től 1991-ig uralta a piacot, és lényegében
rádióként továbbította az információt.
A több mint egy évtizedes uralkodás során a technológia addig-addig fejlődött, hogy a szolgáltatók belátták: ideje búcsút inteni az analóg technológiának, helyette digitális közlésre állnak át, és bumm, el is kezdődött a 2G, azaz másodikgenerációs mobilkorszak.
A 2G-s hálózatok telefonbeszélgetéseit titkosították, ezáltal biztonságosabbá vált a készülékhasználat. Mivel pedig a digitális adatok közé több fér a mezei rádióhullámnál, megjelent a szöveges üzenetküldés lehetősége is. A Short Message Service, avagy az SMS ma is népszerű, sőt
a 2G-s hálózatok sem tűntek el teljesen.
Mivel a 2G volt a vízválasztó digitális és analóg megoldás között, velünk maradt - ön is kipróbálhatja, elég a mobiltelefon preferált hálózattípusát GSM-re állítani. A Global System for Mobile Communications rövidítéseként szolgáló betűszó a 2G-s kommunikáció mindenkori leírása, ezt az évek során folyamatosan bővítették.
Mivel a digitális rendszerbe sokféle adat belefér, az internet is csak egy ugrás volt. A 2.5G-ként is emlegetett General Packet Radio Service, avagy GPRS 50 kilobites sebességet érhet el, ami e-mailezésre és a közösségi médiára bőven elegendő.
Ahogy teltek az évek, a felhasználók igényei a 2G-t is kinőtték.
2003-ban már sok olyan készülék keringett a piacon, amik folyamatos internetkapcsolat ígéretével nyerték el a vásárlók bizalmát, ezekhez viszont stabil és gyors elérés kellett, a GPRS nem volt elég.
A problémát orvosolandó bevezették az Enhanced Data rates for GSM Evolution (EDGE) szabványt: a 2.75G-s hálózat 220 kilobites sebességet érhet el, és még most is használják, sőt fejlesztik is, bár nem hétköznapi felhasználásra. Arra ugyanis már rég ott a harmadik generáció.
A 3G-s mobilkapcsolat 1998-ban mutatkozott be,
384 kilobites sebességével pedig ámulatba ejtette az akkor még vezetékes internetet is ritkán látó közönséget. Úgy fejlesztették, hogy akár videofonálni, tévézni vagy nagyobb fájlokat átvinni is alkalmas legyen.
Európában 2001-ben vezették be, és akárcsak a 2G-t, idővel egyre gyorsabbá tették. A 3.75G-ként ismert High Speed Packet Access (HSPA) már többszáz megabites sebességre képes (persze csak laboratóriumi körülmények között), és számtalan ma ismert szoftver és technológia alapját képezni. 3G nélkül
nem lenne felhő, startup-forradalom, streamelés vagy mobilos fájlcserélés.
A 3G a világ minden pontján gyorsan terjedt, mivel pedig az internetélmény már egy szinten állt a vezetékes rendszerekkel, a következő, 2008-ban bemutatkozott negyedik generáció inkább csak az előd megoldásait csiszolta tovább.
A 4G-s hálózat olcsóbb a 3G-snél, működése pedig megosztott, azaz amikor nem online van a felhasználó, hanem mondjuk telefonál, GSM-re vált a rendszer, így spórolva a hálózat kapacitásával. A cél: felhőfejlesztési lehetőség, magasfelbontású internetes videózás, valamint 3D-s tartalmak közvetítése.
Magyarországon először a Magyar Telekom vezette be a 4G-t 2012-ben, azóta pedig mindegyik szolgáltatónál megjelent a szélessávú internetezés ezen lehetősége.
A történetnek azonban még koránt sincs vége:
már fejlesztés alatt áll az 5G-s kapcsolatmodell, ami az okosotthonok, okosjárművek, hordható kütyük, drónok, virtuális valóság eszközök, és megacéges rendszerek állandó felhőbe kapcsolt összességét kezeli majd, akár százgigabites sávszéllel, a világ bármely pontján.
A cikk megjelenését a Magyar Telekom támogatja. Az Origo Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt. kizárólagos tulajdonosa a Magyar Telekom Nyrt.