Futurisztikus gépágyú helyett mamuttal harcoltunk

A belső nézetes lövöldözős játékok terén nem könnyű újat mutatni manapság, és ezzel a Ubisoft is tisztában van. A népszerű Far Cry éppen ezért nem csak helyszínt váltott, de hatalmasat ugrott az időben. A futurisztikus gépágyúk helyett azonban bunkósbottal és lándzsával ritkíthatjuk az ellenfelet.

Az első Far Cry egy trópusi szigeten játszódott, a folytatásban jöttek az afrikai szavannák, a harmadik epizód egy egzotikus szigetvilágot jelölt ki helyszínül, míg a negyedik részben a Himalája és környéke volt bejárható.

A Far Cry 4 nem egy rossz játék, de erősen érződött, hogy

csupán egy gyorsan összerakott rókabőr,

és a Ubisoft idén már nem merte egy az egyben ellőni ugyanazt a receptet.

Ha fogékonyak vagyunk rá, a tízezer évvel ezelőtti környezet elvarázsol Forrás: Steam

A rövid fejlesztési idő miatt forradalmi változásokra ugyan nem volt lehetőség, de mindössze másfél évvel a legutóbbi epizód után a Primal mégis tudott egy picit csavarni a már bevált formulán.

A széria alapmechanizmusa semmit nem változott, de ha fogékonyak vagyunk rá, akkor az őskori környezet, a primitív, de halálos eszköztár, és a társunkká szegődő állatok nyújtanak annyi újdonságot, hogy élvezzük az időszámításunk előtt tízezer évvel játszódó Far Cryt.

Régen minden jobb volt?

A játék története tökéletesen passzol a korszakhoz, hiszen olyan egyszerű, mint egy faék. Főhősünk Takkar, a Wenja névre hallgató törzs egy tagja, akinek egy balul elsülő vadászatot követően az a feladat jut, hogy az agresszív klánokat lenyomva a saját népét emelje az Oros nevű terület élére.

A cél elérésének kulcsa a fejlődés.

Kezdetben tényleg a lehető legprimitívebb fegyverekkel rendelkezünk, és ahhoz, hogy felvehessük a harcot az Udam és Izila törzs embereivel, illetve a vadonban ólálkodó fenevadakkal (kardfogú tigrisek, oroszlánok és más ragadozók), muszáj egyre ütőképesebb harcost nevelnünk a hősünkből.

Első körben a leggyengébb állatok (kecskék, borzok, hiénák) levadászásával és különböző hozzávalók (növények, kövek, fák) begyűjtésével tudunk hatékonyabb íjat és bunkót gyártani magunknak. A jobb változatokért viszont már veszélyesebb vadakat kell legyűrni, és a megfelelő nyersanyagokért is egyre mélyebbre kell behatolnunk az egyre halálosabb vadonba.

Önmagukban a fegyverek még nem oldanak meg mindent,

más praktikák is szükségesek a sikerhez, és ebben a saját népünk lesz a segítségünkre.

Törzsünk tagjai mutatnak új képességeket Forrás: Steam

A játék első harmadában elkezdjük felépíteni a saját falunkat, és a maguktól, vagy az invitálásunkra beköltöző nevesített törzstagok "mutatnak" nekünk mindenféle hasznos képességeket, amiket a szintlépések során begyűjtött pontok segítségével tudunk "aktiválni".

A vadak ura

A speckó tulajdonságok közül a legfontosabb, hogy lehetőségünk nyílik az állatok megszelídítésére, ami a játék egyik leghasznosabb, egyben legegyedibb funkciója. Kezdésnek őskori Harry Potter módjára lesz egy bármikor bevethető baglyunk, akinek a szemén át feltérképezhetjük a vadont, később pedig akár az ellenfelekre is ráuszíthatjuk a tollas jószágot.

Nagymacskákat is harcba hívhatunk Forrás: Steam

Ennél viszont sokkal szórakoztatóbb és hatékonyabb, hogy a történet előrehaladtával, és a képességeink fejlesztésével

még a legfélelmetesebb fenevadakat is az oldalunkra állíthatjuk.

Némi előkészületet követően mindenféle nagymacskákat, farkasokat, vagy akár medvéket is harcba hívhatunk és utasíthatjuk őket, hogy hű társként vágjanak rendet az ellenfeleink között. Most képzeljük el egy pillanatra, hogy egy megtermett és dühös mamut milyen pusztításra képes.

Képzeljük el, mekkora pusztításra képesek a mamutok Forrás: Steam

És ez még nem minden: a bejárható terület hatalmas, járművek ugye nincsenek, viszont ha nem akarunk mindent lábbusszal bejárni, akkor felpattanhatunk az idomított pajtásaink hátára, és a szőrükbe kapaszkodva vágtathatunk át villámgyorsan a gyönyörű és tényleg elképesztően méretes vidéken.

Régen is minden ugyanolyan volt

A gond csak az, hogy a kőkori fegyverekben, és az állatok megszelídítésében nagyjából ki is merül a Far Cry Primal újdonsága. Az évezredekkel ezelőtti érintetlen környezet persze lenyűgöző, de

a szépen lemodellezett táj alatt megbúvó játékmechanika alig változott,

lényegében ugyanazt kell csinálni, mint az előző két részben, csak most gépfegyverek helyett lándzsákkal és kőbaltákkal hadonászunk.

Lándzsákkal és baltákkal hadonászunk Forrás: Steam

A karakterünk és a kis falunk fejlesztése mellett fel kell fedeznünk a teljes területet, és az ellenfeleket nem elég ritkítani, az Oros feletti végső uralmat úgy szerezhetjük meg, ha szép sorban megtámadjuk és elfoglaljuk a jelzőtüzes táborokat és az ellenség bázisait.

Minden egyes ilyen terület bevétele rengeteg tapasztalati pontot jelent, egyben

csökken a rivális törzsek befolyása,

mi pedig lépésről lépésre kerülünk közelebb a végső célunkhoz.

A küldetésekkel jócskán megszórt sztori nagyjából 15 órányi szórakozást biztosít, de a fejlesztők most is figyeltek arra, hogy ezen felül is legyen mivel elütni a szabadidőnket. A vége felirat eléréséhez szükséges missziók mellett rengeteg mellékküldetés várja, hogy felvegyük őket. Felfedezhető barlangok, gyűjthető ékszerek és más apróságok várják, hogy rájuk találjunk, a különleges ragadozók levadászásáról nem is beszélve.

Egyre csökken a rivális törzsek befolyása Forrás: Steam

Kalandjaink során random találkozhatunk megmentésre váró törzstagokkal, rengeteg különböző nyersanyag begyűjtése szükséges a fegyvereink, öltözékünk és falunk fejlesztéséhez, és szinte mindig történik körülöttünk valami, ami elvonja vagy épp leköti a figyelmünket.

Tartalomban tehát nincs hiány,

kérdés viszont, hogy ezzel mennyire lehet még lekötni a játékosokat.

Ha szeretnénk tényleg 100 százalékra teljesíteni a Primalt, lazán eltölthetünk vele 35-40 órát, viszont ehhez mindenképpen szükséges, hogy jól bírjuk az ismétlődő és túlságosan ismerős feladatok monotonitást.

Továbbá az sem hátrány, ha élvezzük az őskori körülményeket, ugyanis ezek hiányában az új Far Cry könnyen csalódás lehet.