New York a pusztulás szélén, mégis szórakoztató

Fekete pénteken egy pusztító vírus csap le New Yorkra pár nap leforgása alatt megtizedelve a lakosságot, teljes káoszba döntve a várost. Manhattan karantén alá kerül, még a katonaság is tehetetlen, így a kormány egy titkos szervezet, a The Division ügynökeit küldi a helyszínre rendet tenni. A történet szerint a második hullámmal érkezünk a városba. A Ubisoft legújabb videojátéka bár nem nyújt újdonságokat, mégis beleölhetünk negyven órát anélkül, hogy eljutnánk a vége feliratig.

Habár a 2013-ban elhunyt bestsellerírónak semmi köze hozzá, a Tom Clancy’s The Division annyiban mégis hű a szerző életművéhez, hogy egy, a valóságban is könnyen elképzelhető szituációt vázol fel számunkra.

Egy ember alkotta vírus viharos gyorsasággal söpör végig New Yorkon,

a civilek hullanak, mint a chemotoxba szálló legyek, a hatóságok képtelenek uralni a helyzetet, és a villámgyorsan lezárt város végül a renegátok és a bűnözők prédájává válik.

A szupertitkos osztag ügynökeként Brooklynba vezényelnek minket Forrás: Ubisoft

Játékosként ezen a ponton kapcsolódunk be az eseményekbe: a szupertitkos Strategic Homeland Divison

alvó ügynökeként vezényelnek Brooklynba,

ahol elsődleges feladatunk a rend visszaállítása, Manhattanbe érkezve viszont már a vírus eredetének felkutatása és a felelősök kézrekerítése a cél.

A forradalom elmaradt

A The Division egy külső nézetes akciójáték, különböző nehézségi zónákra osztott, de szabadon bejárható, gyönyörűen lemodellezett és hatalmas New Yorkkal, ahol a tűzharcok javát az alapvetően jól működő, de alkalmanként kicsit frusztráló fedezékrendszer segítségével vívjuk.

A nyílt harc szinte biztos halált jelent,

minden esetben autók, torlaszok, falak és más biztos pontok között manőverezve kell szép sorban kiiktatni az ellenfeleket.

Az esetek többségében ez kiválóan működik, viszont néha akadnak káromkodós pillanatok is. Hősünk a legnagyobb tűzharc közepette képes magától kilépni az oltalmat jelentő falak mögül, vagy éppenséggel pont nem hajlandó fedezékbe húzódni, mert egy olyan részhez tévedtünk, ahol erre érthetetlen módon nincs lehetőség.

Ez főleg azért bosszantó, mert az ilyen típusú akciózás már jó tíz éve nem jelent újdonságot a játékok világában, így

ilyen hibákkal találkoznunk sem kellene.

Ami pedig az újításokat illeti, ilyesmit egyáltalán nem találunk a játékban, az viszont mindenképpen dícséretes, hogy a fejlesztőknek sikerült úgy összeházasítaniuk a már jól ismert játékelemeket, hogy

a végeredmény kifejezetten addiktív lett.

A küldetések nem túl változatosak, az esetek 90 százalákában egyre magasabb szintű ellenfelek kifüstölése a cél, de két akció között rengeteg olyan mellékes tevékenység vár ránk, amelyek ellensúlyozzák a folyamatos lövöldözés monotonitását.

Ősöreg megoldás, de az egyik legkomolyabb húzóerő, hogy

folyamatosan cserélhetjük a fegyverzetünket

egyre hatékonyabb darabokra, fejleszthetjük a ruházatunkat és a speciális felszereléseinket (bombák, ágyúk, pajzsok stb.), a halálosztó szerszámainkra pedig bónuszokat biztosító kiegészítőket szerelhetünk, sőt idővel még a tárgykészítés lehetősége is elérhetővé válik.

Egységben az erő

Az egyre jobb flinták és a göncök begyűjtése és fejlesztése persze koránt sem minden. A The Divisonnek van egy szerepjátékos rétege is. A küldetések teljesítésével, szintlépésekkel és a New York közepén található bázisunk építgetésével újabb és újabb adottságok és képzettségek nyithatóak meg, így

olyan karaktert alakíthatunk ki, aki tökéletesen passzol a játékstílusunkhoz.

Lehetünk elsők a frontvonalban, magukra vonva a figyelmet, lehetünk távolból munkálkodó mesterlövészek, vagy olyan támogató karakterek, akik jól elhelyezett gyógyító csomagokkal vagy mobil fedezékekkel segítik a társaikat.

Magunk alakíthatjuk ki, milyen legyen a karakter Forrás: Ubisoft

Ez persze nem azt jelenti, hogy a The Divison egyedül nem játszható, magunkban is kiválóan elszórakozhatunk vele (főleg, mivel a fenti szerepek nincsenek kőbe vésve, bármikor variálhatóak), de

az élmény akkor az igazi, ha ketten, vagy maximum négyen vágunk neki New York kipucolásának.

A nagyobb küldetések érezhetően a kooperatív játékra és a csapatmunkára lettek kihegyezve, és a hangulat is jóval életszerűbb, ha nem egyedül tisztítjuk meg a Nagy Alma hólepte utcáit.

A világvége ritkán ilyen szép

Lehetne mondani, hogy a grafika igazából nincs hatással a játékélményre, de a The Divison esetében ez egyáltalán nem igaz. A Ubisoft üdvöskéje túlzás nélkül nevezhető gyönyörűnek, főleg PC-n, de a látvány PS4 és Xbox One konzolon is elégedett csettintést eredményez.

És itt most nem csak arról van szó, hogy szépek a textúrák és szépen csillognak az effektek. Az elénk táruló világnak hangulata van,

nyomasztó, de mégis magával ragadó.

Még húsz óra játék után is simán rá tudunk csodálkozni a karantén és hó alatt pusztuló, szeméttel és veszélyekkel teli, már-már halott New Yorkra, és a ködbe burkolózó éjszakai pillanatok még sokadjára is libabőrt csalnak a végtagjainkra.

A pusztuló, veszélyekkel teli New York egyszerre nyomasztó, és gyönyörű Forrás: Ubisoft

Az egyes kerületek ugyan nem sikerültek túl karakteresre, nehéz őket megkülönböztetni egymástól, de a küldetések helyszínei már kellően változatosak és kiválóan meg vannak tervezve - legyen szó

egy lángoló épületről, egy félbehagyott metróépítésről, egy plázáról vagy éppen a Madison Square Gardenről.

Az pedig külön kiemelendő, hogy a városszerte elhelyezett menedékek (ahol küldetéseket vehetünk fel, vásárolhatunk és pótolhatjuk a muníciónkat) mind egyediek, különleges atmoszférával. A játék apró, de mégis kifejezetten érdekes része, mikor megnyitjuk ezeket a helyszíneket a kerületek felfedezése közben.

Minden sarkon vár valami

Habár a The Division sztorija nem túl eredeti, és a játékmenet sem forradalmi, mégis nehéz elszakadni tőle, ha belevetjük magunkat a dolgok sűrűjébe.

A fejlesztők elképesztő mennyiségű tartalmat zsúfoltak a játékba, lépten-nyomon belebotlunk valamibe, ami magára vonja a figyelmünket. Nagyon könnyű elkanyarodni a fő küldetésektől, és simán azon vesszük észre magunkat, hogy szinte

észrevétlenül eltelt akár öt-hat óra a szabadidőnkből.

A szép számú nagyobb feledatok mellett kerületenként minimum fél tucat kisebb-nagyobb mellékküldetés várja, hogy megoldjuk őket. A játék történetének hátterét felfedő cuccok:

telefonok, laptopok, drónok egész garmadája szedhető össze,

továbbá vadászni kell a tárgykészítéshez szükséges alapanyagokra és tervrajzokra is, így a játékidő még azelőtt elérheti a 40 órát, hogy elérnénk a vége feliratot.

Mindezt pedig csak tetézi, hogy a fő missziók bármikor újrajátszhatók durvább nehézségi fokozaton, és a The Division speciális, Dark Zone névre hallgató multiplayer (többjátékos) opciójáról még nem is beszéltünk, pedig ez lényegében

egy külön játék a játékban.

A sötét oldal még mindig csábító

A Dark Zone a város elszigetelt, a katonaság által teljesen magára hagyott területe, ahová

mindenki csak a saját felelősségére merészkedhet be.

A játéktér ezen részén találhatóak a The Divison legerősebb, egyben legértékesebb felszerelései, cserébe viszont sokkal nagyobb a kihívás, mint a történethez kapcsolódó küldetések során.

A gép által irányított ellenfelek itt sokkal erősebbek és strapabíróbbak, mint a Dark Zone körüli kerületekben. Ebben a zónában nem csak azért érdemes csapatban játszani, mert úgy szórakoztatóbb, de azért is, mert a társak

jelentősen növelik a túlélési esélyeinket.

A megbízható cimborák azért is hasznosak, mert a Dark Zone lehetőséget biztosít a játékos játékos elleni (pvp) küzdelmekre, azaz bármikor belefuthatunk egy másik Divison ügynökbe, aki nem feltétlenül lesz barátságos velünk, esetleg eljátszhatja, hogy segít, csak azért, hogy a megfelelő pillanatban küldjön golyót a hátunkba.

Könnyedén golyót repíthetnek a hátunkba egy óvatlan pillanatban Forrás: Ubisoft

Jópofa csavar továbbá, hogy a sötét zóna hiába van tele értékes cuccokkal, azok mind fertőzöttek, így nem lehet csak úgy kisétálni velük a helyszínről.

A begyűjtött kincseket meghatározott pontokon, helikopterrel lehet kijuttatni a területről,

ami természetesen nem megy könnyen, hiszen több hullámban érkező ellenfél próbálja megakadályozni az akciónkat. Túlzás nélkül állítható, hogy ezek a percek biztosítják a legnagyobb adrenalinbombát az egész játékban.

New York egyetlen reménye

Ahogy azt már többször megjegyeztük, a The Divison nem reformálja meg az akciójátékok műfaját, ám az újdonságok hiányában is kiemelkedik a hasonszőrű alkotások sorából.

Egyedi hangulat, ismerős, de mégis magával ragadó környezet, gördülékeny játékmenet, testreszabhatóság és rengeteg extra lehetőség jellemzi a játékot, ráadásul hihetetlenül profin egybepakolva, jelentősebb hibák nélkül, több tucat órára rúgó szórakozást biztosítva a shooterekre fogékony közönség számára.