Diákok mentorálásával foglalkozom a Codecool programozósuliban. Ez felnőttképzés, hasonló szint, mint a felsőoktatás, csak szoftverfejlesztésre fókuszálva, másfél évbe sűrítve.
Egy alternatív, projektalapú oktatási rendszert valósítunk meg, ahol a mentorok feladata a szakmai segítségnyújtás és az iránymutatás, nem pedig a tanítás. Hiszek benne, hogy senkit sem lehet megtanítani dolgokra,
mindig csak az illető képes megtanulni azt, amire vágyik.
Csapatban dolgozunk együtt mentorok, másfél év alatt együtt kísérünk végig egy évfolyamot. Minden feladatot megosztunk, nagyon figyelünk arra, hogy mindenki érvényesülni és fejlődni tudjon minden területen.
Minden reggel 08:30-kor egy közös standup megbeszéléssel kezdünk az irodában, ahol átbeszéljük a napi feladatokat, majd 09:00-kor kezdődik az oktatás. Ezt egyórás ebédszünet szakítja meg 12:00-kor, majd 15:00-ig foglalkozunk tovább a diákokkal.
Aztán két órán át az egyéb teendőkkel, adminisztrációval és a saját képzésünkkel foglalkozunk, rugalmas beosztásban, akár otthonról.
Nem munkaidőben, hanem feladatokban gondolkozunk,
és akkor vagyunk boldogok, ha a Kanban board-unkon sikerül a fontos feladatokat csapatként összefogva elvégezni.
Apple iPhone SE, 64 GB.
Apple MacBook Air, 13-inch.
Kevés a rutinfeladat, ritka az "átlagos munkanap". Ez a munka sok meglepetést és mindig új feladatokat tartogat. Inkább egy hétnek van íve, amit a projektfeladat határoz meg, hétfőtől péntekig.
Hétfőn reggel a diákokkal közösen összegezzük, hogy mi történt az elmúlt héten, és tisztázzuk a tanultakban kérdéses részeket. Fontos, hogy senkiben se maradjon kérdés, mert akkor bizonytalan alapokra építkezünk.
Ezután megtervezzük az adott heti projektet, és kezdődhet a munka. Keddtől minden reggel coding dojóval (kis rövid kódolási feladatokkal) melegítünk be, aztán egészen péntekig kisméretű csapatokban dolgoznak a diákok, egymást segítve, egymástól is tanulva.
Amikor elakadnak, akkor kérdeznek meg minket, mentorokat, hogy mit javaslunk a továbblépéshez. Mi nem feltétlenül a helyes választ adjuk meg, sokkal inkább
rávezetjük őket a helyes megoldáshoz vezető útra.
Pénteken minden csapat bemutatja egy demó keretében, hogy mit készített, és közösen értékeljük a látottakat.
A Codecool előtt a Prezinél dolgoztam, és ott azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy dolgozzak ki egy junior mentorálási programot, a JUMP-ot. Itt olyan fiatal programozóknak akartunk segíteni, akiknek bár még nincs elég szakmai tapasztalatuk, de minden más megvan bennük ahhoz, hogy profi, piacképes szoftverfejlesztőkké váljanak.
Ez egy féléves program volt, és nagyon sokat tanultam arról, hogyan kell a tanuláshoz ideális feltételeket teremteni. Beleszerettem a témába, és amikor Boda József – a Codecool egyik alapítója – tavaly ősszel megkeresett azzal, hogy ők egy új programozósulit szeretnének létrehozni Budapesten, és részt vehetek a kialakításában, akkor szinte egyből igent mondtam.
Számomra már önmagában az, hogy a technológia világán belül nap mint nap emberekkel dolgozhatok, megoszthatom a tudásom, és segíthetem mások fejlődését, nagyon izgalmas, mondhatni álommunka.
Legfőképp azért vágtam bele, mert hiszek a Codecool missziójában: hogy emberek életét változtathatjuk meg azáltal, hogy piacképes tudást adunk a kezükbe. Emellett nekem is rengeteget kell tanulni ahhoz, hogy helytálljak itt, és ez nagyon jó, keresem az ilyen lehetőségeket, szeretek tanulni.
Amióta megszületett a kislányom, még inkább elkezdett érdekelni az oktatás, azt hiszem, az ő jövője és fejlődése érdekében. Foglalkoztat, mit kellene neki tanulnia ahhoz, hogy könnyen boldoguljon ebben a világban. Ennek kapcsán sok szakirodalmat olvasok,
érdekelnek az új alternatív oktatási formák.
Emellett a sport és a jóga a leginkább az, amivel fel tudok töltődni.
Bármelyik nélkül képes vagyok létezni :-) és gyakran offolom magam teljesen az online világból. Igazából a munkám egy részét úgy is el tudnám végezni, ha okostelefonom se lenne, de persze ezzel könnyebb, mert bárhonnan elérek bármilyen adatot vagy erőforrást.
Régebben sokat szenvedtem az időbeosztással, de amióta van egy gyerekünk, megtanultam, hogyan priorizáljam hatékonyabban a feladataimat. Csak a fontos dolgokkal van időm foglalkozni, egyszerűen rá vagyok kényszerítve.
Hiszek a timeboxolásban, a pomodoro és hozzá hasonló technikák segítenek a koncentrált munkavégzésben, és ez nekem nagyon bevált.
A Codecoolban van egy kanban board a mentorcsapat számára, egy fizikai tábla, a terem egyik falán. Ezen követjük a feladatainkat, és ezeket próbáljuk is az iroda falain belül tartani.
Amúgy egyszerű to-do listákat használok, az OS-X beépített Reminders alkalmazásában, az nekem bőven elegendő. Mindenhol elérem azáltal, hogy automatikusan szinkronizálódik a gépem és a telefonom között.
Állóasztalt használok, mert bár sokat mozgok a nap során, néha jó megállni egy kicsit a gép mellett. Irodai széken ülni nem szeretek, és nem tartom egészségesnek.
Az utóbbi évek egyik leghasznosabb könyve számomra a "Reinventing Organisations" volt, a Codecoolban is egy hasonló elveken alapuló iskolahálózatot építünk szerintem.
Általában 3-4 könyvet olvasok párhuzamosan, van köztük szakmai és privát érdeklődésű egyaránt:
Hiszek benne, hogy az ismerősi háló egy nagyon jó szűrő arra, hogy mit érdemes megnéznem és elolvasnom, így főleg ismerősök által javasolt cikkeket olvasok Linkedinen vagy Facebookon keresztül.
Érdekelnek az olyan alternatív megoldások, amik az alapvető emberi szükségletekkel kapcsolatosak – alternatív energiaforrások, gazdálkodás, termesztés. Az egyik ilyen kedvenc projektem a digitális növénynevelő robot, a FarmBot – nagyon szeretném kipróbálni.
A North Face-től, merthogy az ő szlogenjük az egyik kedvenc mottóm: "Never stop exploring". Ezt próbálom alkalmazni az élet minden területén. Kipróbálni új dolgokat, folyamatosan tanulni és nyitottnak maradni a világon mindenre.
Halácsy Péter, Prezi; Farkas Kristóf, Loxon.