Azért jöttek, hogy megváltsák a világot

Vágólapra másolva!

Van egy cég, amelyik egészen rendhagyó módon ünnepli alapításának tizedik évfordulóját. Nem egy hatalmas VIP partit csapnak, rózsaszínű Hummer-limuzinnal és pezsgőlocsolással, hanem inkább összehívnak néhány gondolkodót Budapestre azért, hogy globális fenntartható fejlődési célok megvalósításán ötleteljenek. Az életképes elképzeléseket pedig meg is valósítják - pénteken derül ki, hogy melyek lesznek ezek. Az IT Services Hungary egy néhány napos ötletparádét (mondjuk úgy boot camp-et) rendezett a Dobozban, ahová elhívták a világ egyik legnagyobb kreatív agyát, startuppereket, innovátorokat, feltalálókat és elsővonalas szakértőket szerte Európából és néhány ötletgurut Magyarországról. Azért, hogy megváltsák a világot.

Hankó Viktor

Vágólapra másolva!

informatika ITSH globális problémák innováció2016

"Az ENSZ 17 célkitűzései közül dolgozunk néhányon, most elsősorban a digitálisan megvalósítható, vagy digitális megoldásokat kívánó ötletekre fókuszálunk" - magyarázza az egyik ötletelésben résztvevő innovátor Cseh József. Egyébként "civilben" neki és két társának köszönhetjük a hamarosan sorozatgyártásban készülő FUTI-t, amely mondjuk úgy, hogy a jövő járdája - egy energiatermelő, adatgyűjtő és információközlő térburkolat. A boot camp-en két külföldi fiatalemberrel került egy csapatba.

"Próbálunk olyan ötleteket összehozni, amelyekre később egy prototípus, vagy egy termék fejleszthető az IT Services által. Három projekt kötött volt, egyet pedig szabadon választhattunk. Az egyik például az okosvárosokkal kapcsolatos. A feladat az volt, hogy találjunk ki egy olyan megoldást, amely segít megelőzni a baleseteket akkor, amikor már szinte semmi hangja nem lesz az autóknak. Eddig ugyanis - majd' száz éven át - úgy tájékozódtunk és mozogtunk a városainkban, hogy figyeltünk a zajforrásra, azaz a fülünkre hagyatkoztunk. Ám az elektromos autókkal ez a tájékozódási lehetőség megszűnik, hiszen megszűnik a zaj is. Az pedig csak növeli a kockázatot, hogy egyébként folyamatosan a telefonunkon lógunk. A megoldás egyébként valahol a fékasszisztenciába, önvezetésbe beleszóló rendszer lehet, kombinálva egy, a gyalogost valós időben figyelmeztető rendszerrel." József két IT-ban jártas szakemberrel dolgozott az ötleten. Tulajdonképpen ki-ki hozta azt, amihez maga is ért, vagyis összerakták amilyük volt. Miután az ötlet összeállt egy megvalósíthatósági tanulmány dönti el, hogy érdemes-e ezzel foglalkozni, vagyis érdemes-e pénzt és energiát fektetni a létrehozásába.

József szerint egyébként egy óriási lehetőség részt venni ezen a találkozón, mert - főleg a külföldiek révén - olyan ötletekkel és látásmódokkal ismerkedhet meg, amelyekkel egyébként nem biztos, hogy lett volna lehetősége. "Ez a pár nap óriási fejlődést és előrelépést jelent az én gondolkodásmódomban is".

A boot camp moderátora Jason Romeyko, a kreatív szakma világsztárja volt. Az elmúlt évtizedekben a Saatchi & Saatchi-nál a legnagyobb globális márkákkal dolgozott együtt és gyakorlatilag minden létező díjat összegyűjtött karrierje során. Az ő feladata volt az elmúlt néhány napban, hogy a különböző szakterületekről érkező innovátorok egy ötletté tudják gyúrni az elképzeléseiket. Egyfajta hídszerepet töltött be a szakemberek között.

Azt mondja, hogy bár ez a pár nap nem elég arra, hogy gyökeresen megváltoztassák a világot, "azért ennyi idő alatt elég jól le lehet írni egy adott problémát, amire kifejezetten használható megoldások születhetnek. Ha összegyűlik néhány nyitott, ambíciózus ember azért, hogy a problémán agyaljanak, akkor az már egy fontos lépés. Mindenféle figurák eljöttek ide: mérnökök, hackerek, feltalálók, kreatívok és más szakemberek. Amikor ilyen nagyszerű arcok összejönnek, akkor általában nagyszerű dolgok is történnek".

Jason maga 100-150 ehhez hasonló összejövetelet szervezett már az elmúlt néhány évben. Sokszor ugyanis a saját szakmájához is az élet más területein tevékenykedőktől gyűjt ihletet. 7-8 éve hívta össze az első olyan találkozót, ahol egy kreatív üzenetet akartak megfogalmazni illetve azt, hogy azt miként juttatják majd el a tömegekhez. Ahelyett, hogy összeültek volna a reklámszakemberek, Jason felkeresett művészeket, tudósokat és másokat a reklámiparon kívülről azért, hogy találkozzanak egy néhány napos ötletelés, gyakorlatilag "ötletszüret" erejéig. Úgy véli ugyanis, hogy a hagyományos értelemben vett kreatív szakma már halott. "Szerintem nagyon erőteljes és hatékony megoldás különböző kulturális háttérrel rendelkező embereket összeereszteni, hiszen mindenki más és más gondolatokat és tapasztalatokat hoz".

Így született meg az a projekt is, amelynek híre robbanásszerűen terjedt a világban és végül százmilliókhoz jutott el az üzenetet. Nyomtattak egy olyan magazint, amelyhez nem csak tintát, hanem HIV-fertőzött emberek vérét is felhasználták. Egy fiatal meleg és egy idős heteroszexuális férfi, valamint egy anyuka "adta vérét" a projektért. A cél az előítéletek lerombolása (amely szerint csak melegeket érint) valamint az AIDS világnapján a párbeszéd generálása volt. "Szóval a világ megváltoztatása, vagy jobbá tétele, mint koncepció nagyjából mindennapos jelenség az életemben" - mondja Jason hozzátéve azt, hogy "amikor a világmegváltásról beszélünk, akkor persze gondolhatunk az egész bolygóra, de gondolhatunk egy kisebb világra. Az enyémre, a tiédre, egy városra, vagy egy országra. Egy ilyen rendezvény, mint ez a budapesti is, tökéletesen alkalmas arra, hogy olyan koncepciók születhessenek ott, amelyek aztán valóban nagyra nőhetnek és hatással lehetnek a mindennapi életünkre is".

Azt mondja, hogy elégedett a budapesti boot camp-en látottakkal, bár egyúttal fárasztó is volt. "Kimerítő dolog ám az, hogy mindig ötletekkel kell előállni, de kimerítő azért is, hiszen mindig oda kell figyelnem, hallgatnom kell. Főleg akkor lehet ez sok, amikor több száz ötlet hangzik el. Itt meg aztán még több röpköd, nagyon sűrűn jönnek. És közben tudni kell, hogyan lehet majd ezeket egybeépíteni. Az ötletek nem feltétlenül kronológiailag és logikailag épülnek egymásra. Az én feladatom, hogy rendet tegyek, hiszen sokan nem a teljes képet nézik, hanem a saját szakterületük felől közelítenek. Kicsit olyan mintha egy építész lennék, vagy karmester."

Jason szerint ez a találkozó már eleve az apropója miatt is más, mint a többi. "Ezt az egyik ügyfelünk szervezi, ami már önmagában egy érdekesség. Ha ugyanis egy cég elér valamit, évfordulót ünnepel például, akkor általában döngeti a mellét, hogy idenézz világ milyen sikeresek vagyunk! Ezek a srácok itt viszont arra használják fel a tizedik évfordulójukat, hogy másoknak segíthessenek és az ENSZ célkitűzéseire adjanak megoldásokat. Ez szerintem nem mindennapi."

Az innovátorok között volt a hollandiai Dave Hakkens feltaláló is, az első moduláris, azaz tetszésünk szerint, legóként összerakható okostelefon, a Phonebloks ötletgazdája is. Dave azt mondja, hogy "általában is olyan projekteken dolgozom, amelyek globális kihívásokkal foglalkoznak. Úgyhogy ez a része nem újdonság. Számtalan probléma van ugyanis a világban, én pedig szeretek azok megoldásában részt venni. Az pedig külön jó, hogy itt sok hasonló olyan ember van, aki szintén változtatni szeretne."

Dave is egyetért azzal, hogy néhány nap alatt nem lehet lehozni a csillagokat az égről, "viszont ki tudunk dolgozni egy olyan ötletet, amely nem csak légből kapott, hanem van mögötte komoly szakértelem is, amely aztán alkalmas lehet a megvalósításra is. Én inkább úgy tekintek magunkra, mint egy folyamat részeseire és nem olyanokra, akik egycsapásra megváltoztatnak majd mindent.

Ez a nagy ötletelés természetesen Dave-nek személy szerint is hasznos lehet. "Nagyon sok inspiráló gondolattal találkozunk mindannyian, biztos vagyok benne, hogy egy részét hazavisszük majd magunkkal és biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, amelyek majd tovább élnek és mások valósítják meg."

Dave azt mondja, hogy egy jó ötlethez nem feltétlenül kell az adott terület mesterének lenni. "Foglalkoztam műanyag szemetet újrahasznosító gépekkel is úgy, hogy egyébként fogalmam sem volt arról, hogyan kell egy ilyen gépet megalkotni. Viccesnek tűnhet, de például YouTube-on néztem utána, az ott látottak alapján kezdtem el jobban utána járni és kideríteni még többet az adott területről. Nem értettem a gépekhez, egy használható megoldást mégis fel tudtam vázolni végül. Olyan ez, mint a főzés. Ott is lépésről lépésre haladsz előre."

És, hogyha annyira problémákat akar megoldani, akkor miért nem oldja meg például az interjú helyszínéül is szolgáló asztal billegését? "Egy billegő asztal nem akkora kihívás. Az itt felmerülő problémák viszont sokkal összetettebbek. Olyanok mint egy kirakósjáték. És ennek én lehetek az egyik része."

Vajon nem ijesztő az, hogy itt azonban felelősségük is van, hiszen ez nem csak egy játék és nem csak egy asztal, hanem igenis valós, komoly problémákról van szó? "Erről annyit, hogy mindenképpen felelősséget vállalsz. Akkor is, ha úgy döntesz, hogy nem segítesz. Az a te felelősséged, ami ráadásul sokkal nagyobb, hiszen te inkább azt választottad, hogy nem csinálsz semmit. Én ehelyett inkább a kisebb felelősséget vállalom. Nem biztos, hogy tudok segíteni, de legalább megpróbálom. És ez a legfontosabb."

A cikk megjelenését támogatta a IT Services Hungary Kft.