A Pokémon Go 2016. július 6-án jelent meg iOS-re és Androidra, és kezdetben hiába volt csupán Ausztráliában, Új-Zélandon és az Amerikai Egyesült Államokban elérhető, szinte pillanatok alatt
olyan népszerűségre tett szert, amire mobiljáték esetén korábban még sosem volt példa.
Az elképesztő érdeklődés persze nem a véletlen műve volt: az immáron húsz éve létező Pokémon-franchise egy olyan játéksorozaton alapszik, ami korábban csak a Nintendo konzoljaira volt elérhető, és miközben milliók ismerték a játékon alapuló rajzfilmeket, csak a nézők töredéke kergethette a zsebszörnyeket videojátékos formában.
A fura lényeket a tévéből ismerő tömegek éppen ezért kíváncsian vetették rá magukat az ingyen elérhető programra, és a Pokémon Go körüli lelkesedés hirtelen olyan méretűre dagadt, hogy senki nem akart kimaradni belőle. Még azok is elkezdték letölteni, akik nem hogy Pikachuról nem hallottak soha, de egyetlen mobiljátékot sem indítottak még el korábban.
A városok megteltek zsebszörnyeket hajkurászó párocskákkal és társaságokkal, a Nintendo-részvények értéke megduplázódott, a játék balesetekhez vezetett.
A Pokémon Go napi szereplője lett a híreknek, cikkek ezrei születtek a témában, sőt még magyar nyelven is jelentek meg könyvek a játékhoz kapcsolódóan.
A világméretű őrület aztán egy hónap után szép lassan csökkenni kezdett, a részvények megnyugodtak, a hírfogyasztó emberek jelentős része elvesztette az érdeklődését a téma iránt. A média ebből fakadóan ejtette a Pokémon Gó-t, ma pedig már csak azok beszélnek a játékról, akik tényleg elindítják mindennap.
Mindezt sokan szeretik úgy beállítani, hogy a Pokémon Go, amilyen gyorsan szenzációvá vált, ugyanolyan gyorsan ki is pukkant, az igazság viszont az, hogy erről szó sincs. Az tény, hogy szeptemberre a program elvesztette a felhasználók 79%-át, de
a program mellett kitartó játékosok száma ekkor még mindig több milliós volt.
A felfoghatatlan népszerűség után a játék lényegében oda „esett vissza”, ahová a legtöbb mobiljáték és fejlesztő csak szeretne eljutni. A Niantic programját jelenleg is milliók használják naponta, ráadásul a megmaradt játékosok jelentős hányada még pénzt is költ a Pokémon Gó-ban található extrákra.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a fejlesztők nyugodtan ülhetnek a babérjaikon, és vidáman számolgathatják a hetente befolyó dollármilliókat, hiszen bármilyen más mobiljátékhoz hasonlóan a Pokémon Gó-nak is meg kell harcolnia azért, hogy a lecsökkent, de még mindig jelentős felhasználóbázis mindennap újra elindítsa a programot.
Ebben a tekintetben a Niantic kezdetben nem volt túl sikeres, hiszen a bombasztikus start után alig érkezett értékelhető fejlesztés az amúgy meglehetősen béta-állapotú programhoz. Sőt! A fejlesztőcsapat háza táján a nyáron még akkora káosz uralkodott, hogy
a hibásan működő funkciókat (például a szörnyradart) nem megjavították, hanem egyszerűen kikapcsolták.
A csapat emellett azzal borzolta a játékosok idegeit, hogy harcot hirdettek az olyan külsős szakik ellen, akik a fejlesztés során keletkezett kiskapukat kihasználva igyekeztek megkönnyíteni a felhasználók életét – például térképekkel, amelyek megmutatták az egyes lények lelőhelyeit.
A (tényleg) váratlan sikert és az 500 millió letöltésből adódó nyomást nem lehetett könnyű feldolgozni és kezelni, de a Niantic a nyár végére azért összeszedte magát, és elkezdtek csordogálni az olyan frissítések, amiktől a Pokémon Go nem kevesebb, hanem több lett.
Szeptemberben és októberben végre megjelentek az első olyan funkciók, amelyek a befogható lények számának növelése nélkül is arra ösztökélték a játékosokat, hogy mindennap megnyissák az applikációt, mostanra pedig látszik, hogy
a fejlesztőknek működő tervük van a felhasználók megtartására.
A Niantic egyrészt rendszeresen váltogatni kezdte az adott környéken felbukkanó pokémonok fajtáját, majd bevezették a buddyrendszert, ami lehetővé tette, hogy magunkhoz vegyünk egy lényt, és szimpla sétálgatással gyűjthessük a fejlesztéséhez szükséges cukorkát.
Később extra tapasztalati ponttal kezdték jutalmazni azokat, akik naponta megnyitják az alkalmazást, élesítették a más pokémonok alakjában feltűnő Ditto nevű lényt, illetve bevezették a szezonális eseményeket, amelyek még a régóta tétlen játékosokat is arra csábították, hogy újra elővegyék a Pokémon Gó-t.
Halloweenkor szellemtípusú zsebszörnyek árasztottak el mindent, a buddyk kevesebb sétáltatást igényeltek a cukorkák begyűjtéséhez, továbbá
extra candy és csillagpor járt minden befogott pokémon után.
A karácsonyi időszak érkezésével visszatért a radar, ezúttal már teljesen használható formában. December 25-től a pokéstopok egyszer használatos keltetőt is dobnak, továbbá világszerte felbukkantak a speciális, Mikulás-sapkás Pikachuk, méghozzá jóval sűrűbben, mint ahogy az eredeti változat szokott feltűnni.
A piros fejfedős kabalaállat ugyan semmilyen különleges tulajdonsággal nem rendelkezik, de az ünnepi időszak után vélhetőleg soha többet nem lesz befogható, ez pedig pont elég indok arra, hogy az emberek akkor is elővegyék a Pokémon Gó-t, ha egyébként már hetek óta el sem indították a programot.
Decemberben viszont nemcsak különleges Pikachut kaptunk, de a játék indulása óta először elérhetővé váltak olyan lények, akik nem szerepelnek az első 151 pokémont tartalmazó Pokédexben. Az új zsebszörnyek (Togepi, Pichu, Magby, Cleffa, Igglybuff, Smoochum és Elekid) megjelenése több szempontból is érdekes, ugyanis mutatják a Pokémon Go lehetséges jövőjét.
A hét felsorolt lény már a pokémonok második generációjába tartozik,
és a begyűjtésük után egyértelművé válik, hogy 2017 folyamán az első generációt (az első 151 pokémont) ki fogják egészíteni a második generációval, azaz a befogható lények száma 255-re nő.
Ha sikerül megszereznünk az egyik új lényt, akkor a játékon belüli lista azonnal ki is bővül, előkészítve a helyet a további szebszörnyeknek.
Fontos újdonság, hogy Togepi (5 km), Pichu (5 km), Magby (10 km), Cleffa (2 km), Igglybuff (2 km), Smoochum (10 km) és Elekid (10 km) jelenleg csak tojásokból kelthetők ki, méghozzá olyanokból, amiket december 12. után gyűjtöttünk be a pörgethető pokéstopokból.
Az új lények „besorolása” szintén újszerű, hiszen speciális, úgynevezett bébi pokémonokról van szó, ami arra utal, hogy
a Góban előbb-utóbb elérhetővé válik a zsebszörnyek pároztatása
(breeding), és az olyan tojások keltetése, amelyekről előre tudható, hogy milyen lényeket rejtenek.
A bébi pokémonok a zsebszörnyek második generációjával jelentek meg az eredeti videojátékokban (Pokémon Gold és Silver, 1999), egy időben a hím és nőstény példányok feltűnésével, ami a pároztatáshoz vezetett egyes típusok esetében. A „frigyből” születő bébik tovább tudnak fejlődni (már a Pokémon Gó-ban is), méghozzá az alábbi módokon:
Arra ugyan még nincs lehetőség, hogy a Gó-ban mi magunk párosítsuk a lényeket (egyelőre neme is csak a Nidorannak van), de az új, tojásokból kelthető bébi lények megjelenése után ez tűnik a következő logikus lépésnek.
Togepi feltűnése pedig ugyancsak a második generáció érkezését vetíti előre.
Hogy miért? Mert ez a lény nem első generációs pokémonná nevelhető, hanem egy második generációs zsebszörnnyé, akit Togetic néven tart számon a Pokémon-franchise – ráadásul ő is továbbfejleszthető egy újabb második generációs lénnyé, aki a Togekiss névre hallgat.
Érdekesség továbbá, hogy a Pokémon Gold és Silver játékokban összesen nyolc bébi mutatkozott be, és egyelőre úgy tűnik, hogy a nyolcadik apróság, Tyrogue nem érkezett meg a Pokémon Gó-ba. Ő még Togepinél is érdekesebb zsebszörny, hiszen
Eevee-hez hasonlóan három különböző pokémonná tud fejlődni.
Két variációja, Hitmonchan és Hitmonlee ismerős lehet a Pokémon Go-felhasználóknak, hiszen ők megtalálhatók a játékban, a harmadik lehetőség viszont Hitmontop, aki Togetichez hasonlóan második generációs pokémon, s mint olyan, egyelőre nem rész a mobiljátéknak – ez viszont bármikor megváltozhat!
Visszatérve Togepire: ha a sikerül olyan tojást begyűjteni, amiből Togepi bukkan elő, akkor a kis lény adatlapján látható lesz, hogy 50 cukorka felhasználásával fejleszthetővé válik, azaz (előbb-utóbb) Togeticet lehet nevelni belőle – ez pedig jó eséllyel tényleg azt jelenti, hogy a bébik mellé hamarosan a többi második generációs lény is bekerül a játékba.
Mindez persze még csak találgatás, de az már a fentiekből is jól látszik, hogy a meglehetősen döcögős kezdés után a Niantic mostanra tényleg komolyan veszi a Pokémon Go fejlesztését és bővítését. Az ugyan biztos, hogy a játék már sosem lesz olyan felkapott, mint 2016 nyarán, ez viszont koránt sem jelenti azt, hogy a mobilos zsebszörnyvadászatnak leáldozott.
Sőt!
Ennél izgalmasabb időszak talán még sosem várt a játék mellett kitartó felhasználókra!