Az iPhone létezését hivatalosan 2007. január 9-én jelentették be az akkori MacWorld konferencián, és a rendezvényre jegyet váltó szerencsések egy vitrinben meg is csodálhatták az Apple első mobilját. Az almás cég első telefonját sokan kétkedve fogadták, hiszen az iPhone teljesen leszámolt a fizikai billentyűzettel,
az előlapon csupán egyetlen gomb és egy hatalmas érintőképernyő kapott helyet.
Később kiderült, hogy a memória nem bővíthető, az akksi nem cserélhető, és nincs 3G, de ez nem érdekelte a nagyközönséget. Amikor június végén boltokba került, tömegek álltak sorba az iPhone-ért.
A telefon a kezdetekben csak az amerikai felhasználóknak volt elérhető, őszre viszont Magyarországon is megjelentek az első feltört és magyar hálózatra csatlakozó példányok.
Az iPhone egyik napról a másikra státuszszimbólummá vált.
És nemcsak azzá, de iparági sztenderddé is. A januári bemutatót követően a konkurens gyártók sorra jelentették be érintőképernyős modelljeiket. Az első iPhone a specifikációt tekintve hiába volt butább sok riválisánál, Steve Jobs és az Apple ismét bebizonyította, tudják, mi kell a népnek, így egy csapásra a mobilbiznisz egyik legmeghatározóbb szereplőjévé váltak.
Persze más készülékek is rendelkeztek már korábban érintésérzékeny kijelzővel, de azok rezisztívek voltak, be kellett nyomni, hogy érzékeljen, míg az Apple már kapacitív technológiát kínált a hardverre remekült optimatizált szoftverrel. Olyan felhasználói élményt biztosítottak, amire az iPhone előtt nem volt példa.
Az Apple hatása mára tagadhatatlan:
2017-ben nagyítóval kell keresni a fizikai billentyűzetes készülékeket, és az érintőképernyő mellett az is teljesen alapvetővé vált, hogy az okostelefonon futó operációs rendszerhez egy online áruházból mi magunk töltjük le a számunkra fontos applikációkat.
Egy évvel az iPhone premierjét követően megérkezett a második modell, a 3G, ami az EDGE mellett már 3G-s adatkapcsolatra is képes volt, és beindult az iPhone-os App Store, fejlesztők tömegének nyújtva új piacot és kihívásokat.
A dizájn ugyan semmit nem változott az elődhöz képest, de az akkor villámgyorsnak számító mobilinternetnek hála elkezdődött egy folyamat, ami mára teljesen természetessé vált:
a telefon vált a netezés elsődleges eszközévé.
Ébredéskor a mobilt vesszük először a kezünkbe, és elalvás előtt még az okostelefon képernyőjét bámuljuk. Levelezünk, híreket olvasunk, facebookozunk, twitterezünk, csetelünk, instagramozunk, tinderezünk és még sorolhatnánk. Ezek a tevékenységek ráadásul a sokszorosát teszik ki annak az időnek, amit például telefonálással töltünk, az SMS pedig szép lassan a múlt ködébe vész.
Az Apple-telefon nyújtotta „élményt” ráadásul 2008-ban már bárki élvezhette Magyarországon is, hiszen 2008. augusztus 22-én a T-Mobile kínálatában megjelentek a 3G-modellek. A 16 GB-os változatot akkor 48 800 forintért lehetett hazavinni – már amennyiben aláírtuk a hűségnyilatkozatot a Telekom akkori kínálatának olcsóbbik díjcsomagjára.
2009-ben az Apple nem vitte túlzásba a fejlesztést, ellenben elindított egy olyan trendet, amihez lényegében azóta is tartja magát: július 19-én megjelent az iPhone 3GS, és innentől fogva hagyománnyá vált, hogy
minden második évben továbbfejlesztett S modellekkel áll elő a cég.
Ezek a készülékek sokkal inkább számítanak ráncfelvarrásnak, mintsem radikális előrelépésnek. Az S taggal kibővített telefonok tulajdonképpen kiküszöbölik az elődök hibáit, és a korábbinál is jobb felhasználói élményt biztosítanak.
Ráadásként kapnak némi hardveres tuningot (erősebb processzor, jobb kamera) ami többek között arra is jó, hogy a bejelentés során csodás grafikonokkal lehessen bizonygatni, hogy miért az új modellek számítanak a legjobb iPhone-nak.
A 3GS esetében a dizájn nem változott, továbbra is a klasszikus szappantartóformát vehettük a kezünkbe. Egy évvel később az Apple végleg elbúcsúzott a sokak által mindmáig imádott formától.
Három évvel az első iPhone után, 2010. június 24-én megérkezett a negyedik Apple-telefon, ami stílszerűen az iPhone 4 nevet kapta a keresztségben.
Az új modell komoly előrelépés volt a készülékcsalád életében, hiszen egészen új, kifejezetten elegáns dizájnt kaptunk. A hardver sokat erősödött, nőtt a kijelző felbontása, ezzel együtt Steve Jobs bevezette a Retina kifejezést, és a készülékkel együtt megkaptuk az iOS 4-et is.
Az Apple megérte az első iPhone-botrányt is: ez volt az antennagate. Az antennaként is funkcionáló fémkeret sokaknál oda vezetett, hogy a saját kezükkel árnyékolták le a vételt, amire az Apple csak annyit üzent:
Rosszul tartják.
A flegma reakcióból mára mém lett, előszeretettel használjuk, ha az Apple bármilyen technikai baklövést követ el.
Ám hiába az antennás fiaskó, az iPhone 4 hatalmas siker lett, és a készülék népszerűségét az is jól mutatta, hogy az Apple a megjelenést követően három évig gyártotta ezt a típust, ami négy évet jelentett a mobilpiacon – a mobilok átlag kétéves életciklusának fényében ez igen nagy dolog.
Az iPhone 4-et természetesen követte a 4S, ami több szempontból is meghatározó volt az Apple okostelefonjainak életében.
Egyrészt ez volt az első olyan készülék, amit nyár helyett már ősszel mutattak be (ebből szokás lett azóta), ám ennél sokkal fontosabb, hogy ez volt az utolsó olyan iPhone, aminek a tervezésében a 2011. október 5-én elhunyt Steve Jobs még aktívan részt vett.
Az iPhone 4S megtartotta az előd téglalapszerű, de lekerekített élekkel rendelkező, kifejezetten elegáns külalakját, és ezúttal már az antenna sem okozott semmilyen problémát. Ez volt az első modell, ami már két processzormaggal büszkélkedhetett, és a telefonnal egy időben
bemutatkozott az iOS 5-tel érkező virtuális asszisztens, Siri is.
A Steve Jobs által felügyelt utolsó iPhone a termékcsalád egyik legemlékezetesebb darabja: szépen kiküszöbölte elődje hibáit, és sokan mindmáig ezt a típust tartják az Apple legjobb telefonjának.
A cégalapító halálát követően az Apple vezetésében bizonyosan ott munkált a késztetés, hogy a legendás vezér halála után se kopjon meg a cég innovatív imidzse, így a termékcsalád hatodik modelljén, az iPhone 5-ön bevezettek néhány radikális változást.
Az új telefonon a 3,5 colos kijelzőt az Apple egy fokkal nagyobbra, 4 colosra cserélte. A felbontás is nőtt az elődhöz képest, a hátlapot üveg borította, továbbá a korábbi univerzális csatlakozót egy jóval kisebb és vékonyabb megoldás váltotta fel.
Habár sokan panaszkodtak amiatt, hogy a megnövelt kijelző miatt a telefon használata kényelmetlenebbé vált: egy kézzel tartva a hüvelykujjal már nem érték el a legfelső ikonsort, az Apple a következő modellnél is megtartotta az új dizájnt.
Apró érdekesség viszont, hogy
mind közül ezt az iPhone-modellt gyártották a legrövidebb ideig:
a megjelenést követő tizenkettedik hónaptól nem gördült le több példány a Foxconn futószalagjairól.
Ez volt az az év, mikor először érződött, hogy Steve Jobs nélkül az Apple nem ugyanaz a cég, mint amit korábban megismerhettünk.
Az iPhone 5S legnagyobb újdonsága a Home gombba épített ujjlenyomat-olvasó volt.
A szokásos hardvertuning mellett olyan „előrelépések” történtek, mint az átdizájnolt fülhallgató (EarPods) megjelenése, illetve a korábbi verziókkal ellentétben már arany színben is elérhetővé vált a készülék.
2013 ráadásul azért is emlékezetes, mert akkor történt meg először, hogy az Apple nem egy, hanem rögtön két modellt mutatott be.
Az iPhone 5S kistestvére az iPhone 5C volt,
amiről gyorsan kiderült, hogy lényegében nem több egy színes tokokba bújtatott iPhone 5-nél. A vásárlók tetszését ez a „csavar” ráadásul olyannyira nem nyerte el, hogy az almás cég többet nem is próbálkozott C modellek megjelentetésével.
A iPhone 6 és az iPhone 6 Plus megjelenésével bebizonyosodni látszott, amit korábban sokan hangoztattak: Jobs halálával mérséklődött a cég „kreatív lendülete”. Az Apple a trendek diktálása helyett beállt az olyan igények mögé, amelyekről úgy gondolták, hogy többet hozhatnak a konyhára.
Ennek lettek az eredményei a korábbiaknál jóval nagyobb iPhone-ok: a sima 6-os modell 4,7 colra nőtt, míg a 6 Plus 5,5 colos képernyővel rendelkezett. A dizájn ismét változott, az új készülékek kifejezetten vékony alumíniumházakba költöztek, és ennek meg is lett a következménye: a telefonok képesek voltak elhajlani az ember zsebében (bendgate).
Az Apple nemcsak a méretet illetően ment szembe az egykori alapító dogmáival.
A készülék hátoldalán először emelkedett ki a kamera a házból: sokak szerint ez egy olyan dizájnmegoldás, ami Steve Jobs idejében sosem jutott volna tovább a tervezőasztalnál.
Ami az újdonságokat illeti, az Apple ekkor már csak futott a konkurencia után, hiszen a 6-os modellek voltak az elsők, amelyekbe bekerült az NFC-chip, s így
elindult az almás cég érintéses fizetős szolgáltatása, az Apple Pay.
Egy évvel a tepsiméretűre növelt 6-os modellek után az S modellek azt hozták, ami a nagykönyvben meg volt írva: erősebb hardver, jobb kamera (ekkor már 12 megapixel), 4K-s videórögzítés. A legnagyobb szám
a nyomásérzékeny képernyő, az Apple által Force Touch 3D-nek nevezett fejlesztés volt.
Az iPhone 6S és a 6S Plus az előző évhez képest egyáltalán nem volt komoly előrelépés, főleg azoknak érte meg váltani, akik az 5S-t vagy az annál is öregebb modelljüket akarták új készülékre cserélni.
Az Apple viszont ezúttal sem úszta meg vásárlóbosszantó típushiba nélkül. Leginkább a 2015-ös készülékeknél jelentkezik az a probléma, hogy
a telefon akár 50%-os töltöttségen is képes kikapcsolni,
ha hidegebbre fordul az időjárás. Az akksiprobléma komolyságát ráadásul jól jelzi, hogy az Apple ezúttal nem rázta le a problémát egy „Rosszul tartják” típusú nyilatkozattal, hanem ingyenes cserét ajánlott fel azoknak, akiknél előfordul az egyébként meglehetősen idegesítő jelenség.
Itt érdemes még kitérni egy kissé fura kakukktojásra, az iPhone SE készülékre, amit sokak meglepetésére nagyjából fél évvel a 6S és 6S plus debütálását követően, 2016 tavaszán dobott piacra az Apple.
A készülék ismét az egyik legszebb modellnek tartott 5S dizájnját kapta meg, de a hardver szinte teljesen megegyezett az iPhone 6S specifikációival. Az almás cég ezzel egyértelműen az új vásárlókat, valamint azokat célozta meg, akik továbbra sem barátkoztak meg a 6-os modellek tepsiméretével.
Tavaly szeptemberben már mindenki tudta, hogy az iPhone 7 és az iPhone 7 Plus nem fog hatalmas újdonságokat durrogtatni, hiszen világossá vált, hogy az Apple áttért a hároméves fejlesztési ciklusra, így a látványosabb változások, újdonságok inkább idén várhatók.
Ennek függvényében a dizájn alig mutatott eltérést a 6-os modellekhez képest,
a legnagyobb változás a hátlapot érte, ahol két 12 megapixeles kamera kapott helyet.
Miközben az iPhone 6 és 6 Plusnál először jelentkező, a lencséket magába foglaló „dudor” a korábbinál is nagyobb lett – akkora, hogy ettől Steve Jobs már tényleg sírva fakadna.
Megújult továbbá a Home gomb, ami többé nem benyomható, hanem szimplán érintésérzékeny.
2016-ra az Apple is eljutott oda, hogy az iPhone 7 és 7 Plus már por- és vízálló legyen.
A hardver pedig még tovább combosodott: a ház alatt egy 4 magos Apple A10 chip szolgáltatja a kakaót, emellé érkezett 3 GB memória, illetve már a legkisebb modell is 32 GB-nyi háttértárral rendelkezik.
A 7-es modellek erős, kifejezetten jó telefonok lettek, de a forradalmi, újító érzés elkerülte őket. A legnagyobb visszhangot a hagyományos 3,5 mm-es jackcsatlakozó eltűnése keltette, illetve ezzel párhuzamosan a bluetooth-os AirPods megjelenése, ami az Apple méregdrága megoldása a vezeték nélküli zenehallgatásra.
Idén viszont lejár a hároméves dizájnfrissítési ciklus, de ami ennél is fontosabb,
2017-ben lesz 10 éves az iPhone-család,
amit az Apple részéről óriási baklövés lenne ráncfelvarrással ünnepelni. Habár biztosnak tűnő, kiszivárgott információk még nincsenek, az elemzők szerint idén megkapjuk a vezeték nélküli töltés lehetőségét, teljesen üveg házat fémkerettel, OLED-kijelzőt 4K-s felbontással káva nélkül, és sokan azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy elbúcsúzunk a Home gombtól is.
Ezek persze még csak találgatások, ahogy az is, hogy az Apple 2017-ben kihagyja az S modellt, és a 7-es után ismét egy teljes számot ugrik. Sőt sokan azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy
a jubileum miatt nem 8-as, hanem rögtön 10-es telefont kapunk.
Persze a számozás szinte teljesen mindegy. Mi titkon abban bízunk, hogy Cupertinóban végre tényleg összekapták magukat, és idén ősszel olyat tesznek le az asztalra, amiről ismét hetekig fogunk beszélni. Akkora dobást persze nehéz lenne összehozni, mint a 2007-es iPhone, és nem is akarunk telhetetlenek lenni, így már annak is örülnénk, ha az Apple ismét képes lenne meglepni minket – jó értelemben.