A háború is már a gépekről, és nem az emberről szól

Atlas

Nem panaszkodhatunk: 2016 igazán elkényeztette a haditechnika szerelmeseit. Több olyan fontos, hol látványos, hol szerényen meghúzódó esemény is történt, amely komoly hatást fejt ki a jelen és a jövő hadviselésére.

Talán a legkevésbé feltűnő előrelépés egy bürokratikus közleménynek tűnő brüsszeli bejelentés volt. Az Európai Globális Műholdas Navigációs Rendszer, közismertebb nevén Galileo 2016. december 15-én elérte a kezdeti működési állapotát.

A közgondolkodásban a műholdas navigáció - legyen szó a Google Térképről, az okostelefonos alkalmazásokról, a gépkocsik szélvédőjére cuppantott navikról - az a "GPS", azaz az amerikai Navstar műholdas navigációs rendszer.

Éppen ez volt az Európai Unió legnagyobb baja ezzel, hogy

az Egyesült Államok katonaiból polgárivá lett rendszerére épült az egész világ navigációja,

s így az európai hadseregeké is. Ezt a helyzetet akarta megváltoztatni az EU vezetése, és persze a technológia fejlesztésében, gyártásában érdekelt európai vállalatok.

A számtalan költségvetés- és határidő-túllépéssel tarkított, igazi európai nagyprojekt végül most decemberre ért el oda, hogy a megfelelő pályára állított 18 műholddal és a szükséges földi infrastruktúrával megkezdje működését. A polgári felhasználásban méteres, a titkosított csatornát használó katonaiban pedig centiméteres pontosságú navigációs szolgáltatást nyújt.

Így fog kinézni 2020-ra a Galileo műholdrendszer Forrás: ESA

Igaz, ez a műholdak száma és elhelyezkedése miatt nem mindig és nem mindenhol elérhető a Földön. Jelenleg az amerikai Navstar jeleivel együtt használható a Galileo,

a végleges, 24 üzemelő és hat tartalék műholddal működő rendszer várhatóan 2020-ra áll majd rendelkezésre.

A tervek szerint a Galileo a telefonoktól az európai fejlesztésű irányított bombákig és rakétákig terjedően kiválthatja majd a most használt amerikai rendszert.

Ronda, de ügyes

Ha már Amerika és feltűnés: a legcsúnyább és legnagyobb sajtónyilvánossággal (s illő kárörvendéssel) kísért, forradalmi változást a DDG-1000 USS Zumwalt romboló hadrendbe állítása jelentette idén.

A világ legnagyobb, mintegy 15 ezer tonnás, irányított rakétákkal felszerelt rombolója nem szép, de legalább azonnal felismerhető. A

hajó leginkább talán egy szürkére festett, vízre szállt F-117-es lopakodóra hasonlít – csak sokkal nagyobb.

Nem véletlenül, hiszen a hajótest kialakításánál a felderíthetőség radikális csökkentése volt a cél. A döntött lapokból szerkesztett, furcsa formájú, különleges, kombinált gázturbinás-dízelmotoros-elektromos hajtással felszerelt hajótest az előzetes aggodalmakra rácáfolva tenger- és viharállónak bizonyult.

USS Zumwalt Forrás: U.S. Navy photo courtesy

A hajót költségvetési okokból a légi célok korai és tömeges felderítésére optimalizált AN/SPY-4 helyett az AN/SPY-3 radarrendszerrel szerelték fel. Igazán hatékonnyá azonban a 80 rakétát befogadni képes, függőlegesen elhelyezett fedélzeti silórendszere teszi.

A romboló érdekessége még a példátlan "csöves" tűzerő.

A hajóorrban ugyanis speciálisan kialakított, a radarjelek visszaverését csökkentő tornyok kaptak helyet, amelyekben nem a szokásos egy darab 127 mm-es löveg, hanem két 155 mm-es löveg kapott helyet.

A hozzájuk tartozó, méregdrága lőszerrel - amerikai források 1 millió dollár körüli összeget emlegetnek - akár 120-150 kilométerre is pontos lövéseket lehet leadni. Természetesen a lövegek használhatóak hagyományos, sokkal olcsóbb, de kisebb hatótávolságú lőszerekkel is.

A hajó nagyon okos, de méregdrága: a tervezett 32 egységből végül csak három épül meg, köszönhetően a 7,5 milliárd dolláros árcédulának (mely minél kevesebb, legyártott hajóval egyre drágább) - ez pedig még az óceán túloldalán is kirívónak számít.

Hatalmas, 186 méter hosszú lopakodó Forrás: AFP/2016 Getty Images/Mark Wilson

A hajóosztály első, így névadó tagja (USS Zumwalt) mellett így a felszerelés alatt álló, már vízre bocsátott USS Michael Monsoor, és az építés alatt álló USS Lyndon B. Johnson lesz a Zunwalt-miniflotta tagja.

S persze az sem tett jót a futurisztikus hajó hírnevének, hogy mint minden, forradalmian új technológiákkal zsúfolt haditechnikai rendszer, számos gyermekbetegséggel küzd. Ez több esetben is látványos lerobbanásokban, vontatásokban testesült meg, amelyeket imádott az amerikai (és persze az orosz) sajtó.

Kaszinóhajóból repülőgép-hordozó

Ehhez képest a rendezettség, a tökéletesség mintaképének állítja be a kínai sajtó a Liaoning hagyományos meghajtású repülőgép-hordozót. A hajó hivatalosan 2016 novemberében érte el a harcra kész minősítést.

Nem véletlen az időzítés: a Dél-kínai-tengeren felerősödött biztonságpolitikai helyzet miatt

Kína haditengerészetének egy meggyőző méretű és képességű zászlóshajóra van szüksége.

Ez lett a szovjet haditengerészet Admiral Kuznyecov-osztályába tartozó Riga, amelyet meglehetősen leromlott állapotban, 1998-ban vásárolt meg Ukrajnától Kína. Nagy meglepetésre az eredetileg kaszinóhajónak megvásárolt Rigából hogy, hogy nem, a Kínai Népi Haditengerészet Liaoning névre keresztelt, felújított és modernizált repülőgép-hordozója lett, fedélzetén Shenyang J-15 vadászbombázó repülőgépekkel.

Kína egyetlen repülőgép-hordozója Forrás: AFP/Str

A kínai politikai és katonai vezetés (ellentétben az orosszal) tudatában volt annak, hogy a repülőgép-hordozók építése és használata komoly szaktudást és rengeteg tanulást igényel, így

a Liaoninget kifejezetten oktatóhajóként kezelik,

hogy egy saját hajó tervezése előtt összegyűjtsék a létfontosságú tapasztalatot.

A kínai program különösebb, látványos balesetek nélkül, fokozatos előrelépésekkel folyik. Ennek eredménye volt a novemberi bejelentés, melynek elsősorban politikai jelentősége van. A térségben eddig is Kína rendelkezett a legerősebb haditengerészeti flottával (leszámítva az Egyesült Államok flottakötelékeit) és ez a Laioning hadrafoghatóságával egy újabb, Ázsiában egyedülálló képességgel bővült.

A pilóta nélküliek harca

Ha jóval kevésbé látványos is, de annál fontosabb volt az októberben Skócia partjainál megrendezett Unmanned Warrior 2016 hadgyakorlat. Ma már mindenki természetesnek veszi a távolról irányított, akár felfegyverzett repülőgépek alkalmazását.

A különböző hadszíntereken végrehajtott dróntámadások a világsajtó állandó szereplői

– de mi a helyzet a tengerekkel és a tenger alatti világgal? Nos, az említett gyakorlat volt az első, amelyen a távolról irányított hajók és tengeralattjárók játszották a főszerepet, összesen 31 hajóegységet bevonva.

A hadgyakorlat szervezője, a Brit Királyi Haditengerészet egyszerű célt fogalmazott meg: a laboratóriumok után a tengeren, valós körülmények között, összetett feladatokban, egymással összefogva

mutassák meg a haditechnikai vállalatok, mire képesek a gépeik, rendszereik.

Érdemes megjegyezni, hogy a hadihajók, tengeralattjárók hagyományosan nagyon drágák, és üzemeltetésük is sok embert kíván. Nem véletlen, hogy a megnyirbált büdzsével és a létszámhiánnyal egyszerre küzdő, tengerparti európai országok - főleg az orosz haditengerészet látogatta skandináv és északi területeken - egyre nagyobb szerepet szánnak az olcsóbb, többé-kevésbé autonóm módon működő, de távolról irányítható hajóknak, repülőgépeknek.

A most felvonultatott technika elsősorban a felderítésről, megfigyelésről, adatgyűjtésről, ellenőrzésről szól, de emellett

legalább ilyen fontos a megszerzett adatok valós idejű továbbítása

egy emberrel és megfelelő fegyverzettel ellátott hajóra, szárazföldi parancsnokságokra.

A drónok eddig a levegőben segítették a katonákat Forrás: AFP/Johannes Eisele

A gyakorlaton részt vevő szakértők szerint elsősorban a 7/24 folyamatos ellenőrzés terén (levegőben, tengeren, vízfelszín alatt és lefedett területeken) kapnak majd kulcsszerepet a távolról irányítható hajók, repülők, s ezek kombinációja: a drónt alkalmazó drónhajó.

Emellett pedig a levegő után a vízen is megjelennek majd a felderítőrendszerek mellett már komoly fegyverzettel is felszerelt, távirányítású hajók.