2017. február harmadikán vonul hivatalosan is nyugdíjba a világ első nukleáris repülőgép-hordozója, a CVN-65 USS Enterprise. A 342 méternyi történelem az egykori szülőhelyén, a Norfolk melletti Newport News Shipbuilding hajógyárban vesz végleg búcsút az amerikai haditengerészettől.
Nem túlzás legendásnak nevezni az egykorvolt úszó várost: számtalan haditengerészeti, világtörténelmi vagy éppen filmtörténeti esemény fűződik a repülőgép-hordozóhoz. Már eleve a 342 méter is különleges:
ez a valaha megépített leghosszabb haditengerészeti hajó.
És persze az első amerikai szuper repülőgép-hordozó, amelynek meghajtásáról nukleáris reaktorok gondoskodtak.
A nyolc könnyűvizes reaktort a Westinghouse tervezte és építette meg. A 210 megawattos reaktoroknak köszönhető a négy hajócsavarra jutó 280 ezer lóerős tengelyteljesítmény, valamint hogy a hagyományos meghajtású hordozókhoz képest
radikálisan megnőtt a hatótávolság, és megnyúlt a műveleti idő.
Ha nem kell a hordozó kazánjait tápláló tüzelőolajnak tartályokat építeni a hajótestben, több hely jut a repülőgépek kerozinjának, bombáinak és rakétáinak.
A hajó 1961. november 25-én került a haditengerészet állományába, az Enterprise nevet kapott hajók sorában immár nyolcadikként.
Érdekesség, hogy az előző „névrokon” is repülőgép-hordozó volt. A CV-6 USS Enterprise becsülettel végigharcolta a második világháborút. A soron következő testvér pedig az új Gerald R. Ford-osztály harmadik egysége, a CVN-80 lesz, amely várhatóan 2027-ben kerül állományba.
No de ugorjunk csak vissza alanyunkhoz, a „Nagy E” becenevet kapott öreg hordozóhoz. A hajó rögtön részt vehetett az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (NASA) Mercury-programjában. A Friendship 7 űrhajó missziója során az Enterprise mérőállomásként üzemelt.
Aztán néhány hónap, és máris a kubai rakétaválság következett. A 135. számú haditengerészeti kötelék tagjaként, az öt felvonultatott repülőgép-hordozó egyikeként segített sakkban tartani a szovjet terjeszkedést.
A repüléstörténelem jeles napja volt 1962. december 19., amikor az első olyan katapultos repülőgép-indítás történt a fedélzetén, ahol a gép orrfutóművéhez kapcsolt speciális szánszerkezettel „húzták be” a gépet, egy Grumman E-2A Hawkeye légtérellenőrző radarfelderítő repülőgépet.
1965. december másodikán a nukleáris meghajtású hadihajók közül elsőként hajtott végre harci cselekményt:
a vietkong csapatok ellen indított támadó repülőgépeket.
Egy nap alatt rögtön 125 felszállást hajtottak végre a USS Enterprise repülőgépei.
Igaz, a vietnami háborúhoz kötődik a második világháború utáni időszak legnagyobb hordozófedélzeti katasztrófája is.
1969. január 14-én rakéta csapódott be egy bombákkal megpakolt F-4B Phantom II-es vadászbombázóba. A sorozatos robbanások, majd a tűz következtében 27 tengerész meghalt, 314 megsebesült. A katasztrófában 15 repülőgép semmisült meg, és a hordozó sérülései is súlyosak voltak. A hajót kijavították, 1969. március elsejével ismét bevethető lett.
1973-ban már a legszebb haditengerészeti vadászgépek landoltak a fedélzeten: a változtatható szárnynyilazású Grumman F-14A Tomcat új korszakot jelentett az amerikai haditengerészetnél. Nem mellesleg a világhírt is elhozta a „Big E” számára.
Sokak szerint a világ leghatékonyabb toborzófilmje az 1986-os Top Gun volt. Tom Cruise, Kelly McGillis és Val Kilmer mellett a fantasztikus légi felvételek és a repfedélzeti sürgés-forgás tette emlékezetessé a filmet. A mozivásznon természetesen
a USS Enterprise szolgáltatta a hátteret Maverick és a vörös csillagos „MiG-28-asok” összecsapásához.
Magyarországra sajnos csak 1991-ben jutott el ez a klasszikus alkotás, személy szerint kamaszkori kedvencem. (Oké, a hátonrepülős jelenet már akkor is gyanús volt, de a repülőgép-hordozó világának bemutatása azonnal elvarázsolt.)
Az 1991-es Sivatagi Vihar hadműveletből ugyan kimaradt a hajó, mert 1990. októbere és 1994. szeptembere között a jó előre betervezett javítási és modernizálási munkálatok folytak, az 1998-as Sivatagi Rókánál pótolta a kimaradást. A USS Enterprise repülőgépei iraki célpontokat támadtak.
Aztán 2001-ben az afganisztáni célpontok támadása várt a vadászbombázó repülőgépekre. Az októberben kezdett hadműveletben
közel 700 bevetést teljesített a hordozó repülőezrede, 360 tonnányi bombát és rakétát indítva földi célpontok ellen.
2003-ban az iraki hadművelet támogatásában vett részt, légi támogatást és levegő-föld támadókapacitást biztosítva az amerikai és szövetséges erők számára.
A hajó médiajelenléte kicsit más színezetű volt 2011-ben. A Top Gunnal ellentétben ez esetben nem a Tomcatek repültek, hanem maga a hajó parancsnokhelyettese. Igaz, ehhez a Virginian Pilot helyi lap leleplező riportja is kellett.
A hajó zárt láncú videorendszerének és a tengerészek szórakoztatására szánt, „A parancsnokhelyettes moziestje” címet viselő, 2006–2007 során rögzített műsorsorozat ugyanis gazdagon tartalmazott homofób, szexista utalásokat, beszólásokat. A felvételek készítése a kapitány tudtával és részvételével zajlott.
Ezen videókhoz fért hozzá az újság, a botrány kitört, Owen Honors kapitány pedig repült.
A USS Enterprise hosszú és eseményekben gazdag katonai pályafutása 2012. december elsején ért véget, ekkor vonták ki az aktív flottából.
Természetesen azonnal felmerült az ötlet: a történelmi jelentőségű repülőgép-hordozót múzeumhajóvá kellene átalakítani. Ez nem szokatlan megoldás, a haditengerészet számos hordozója várja már ma is a látogatókat.
Sajnos hamar kiderült, hogy a USS Enterprise esetében a költségek túlságosan nagyok lennének. Kis túlzással
a hajó felét le kellett volna bontani ahhoz, hogy a reaktorok sugárzó fűtőanyagát biztonsággal el lehessen távolítani.
2016 decemberében az utolsó, nyolcadik reaktor üzemanyag-kazettáit is kiemelték a hajóból, így 2017. február 3-án sor kerül a hajó hivatalos kivonására.
Az alaposan lecsupaszított hordozót Dél-Amerika körbehajózásával a Seattle melletti Puget Sound hajógyárba vontatják. Itt kiemelik a reaktort és a hozzá kapcsolódó rendszereket, majd elbontják a hordozót.
Egy legenda tűnik majd el a tengerekről...