Az átlagos fogyasztók nem szeretnek drágán nyomtatót venni, amelynek következtében gyorsan kialakult a nyomtatógyártók olcsó printerekre épülő, lassan már emberemlékezet óta használt üzleti modellje. Ennek keretében a vállalatok szinte haszon nélkül értékesítik a nyomtatóikat, a bevételüket az erősen túlárazott gyári tintapatronokból szerzik.
Az üzleti modell esküdt ellensége a tintapatron-újratöltő biznisz: a vállalatok visszaveszik a kiürült (vagy legalábbis a nyomtató szerint üres) patronokat, újratöltik, majd a gyáriaknál sokkal olcsóbban újból forgalomba hozzák azokat. A nyomtatógyártók a patronokba ágyazott azonosítóchipekkel, továbbá a vásárlók riogatásával (rossz minőségű lehet a nyomat, tönkremehet a printer) próbálták elejét venni a problémának, kevés sikerrel.
A Lexmark nem volt hajlandó beletörődni a helyzetbe, így hadjáratot indított az Egyesült Államokban a patronokat újrahasznosító cégek ellen. Egy kivételével az összes áldozat úgy döntött, hogy inkább peren kívül megegyezik a fenyegetőző óriással, ám
az Impression Products hajlandó volt szó szerint a végsőkig harcolni az igazáért.
Első körben nem volt túl rózsás a helyzet. A Lexmark azzal érvelt a bíróságon, hogy szabadalmi oltalom alá eső technológiák vannak a patronjaiban, így harmadik felek nem jogosultak újratölteni és értékesíteni azokat. A bíróságok folyamatosan a felperesnek adtak igazat. Utolsó esélyként az Impression Products az USA Legfelsőbb Bíróságára vitte az ügyet, ahol a bírák most 8:0 arányban, egyhangúan fityiszt mutattak a nyomtatógyártónak.
Véleményük szerint jelen esetben nem szabadalomsértő forgalomba hozni az újrahasznosított patronokat, ugyanis az első eladás után a szabadalom tulajdonosának nincs joga beleszólni a termékének továbbértékesítésébe, függetlenül attól, hogy ez üzleti szempontból kárt okoz-e számára.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!