Igazi eminens a HTC új csúcstelefonja

HTC U11

A Samsung Galaxy S8 és az LG G6 után befutott hozzánk a HTC aktuális csúcstelefonja is. Ezekhez képest elsőre csalódásnak tűnt, de aztán megkedveltük.

Szegény HTC-t egy időben még úgy lehetett emlegetni, mint az androidos telefonok iPhone-ját. Aztán a vállalat okostelefonjait egyszerre darálta le Samsung brutális marketinggépezete, az újabb kínai készülékek olcsósága, valamint néhány rossz döntés a vállalat részéről. Pedig a HTC még mindig tud, ha akar: a virtuális valóságban jelenleg a Vive a csúcs, és most az okostelefonok piacán is újra vissza akarnak térni régi nagy hírükhöz a vadonatúj U11-gyel.

Csinos készülék, de a külseje 2017-ben már messze nem kiemelkedő. Forrás: HTC

Könnyű figyelmen kívül hagyni

Ahhoz azonban mélyre kell ásni, hogy meglássuk benne a potenciált, mert első ránézésre semmi különös nem látszik rajta.

A képernyő simán csak... képernyő alakú, sehol nem folyik le, ráadásul minden oldalról kávák veszik körbe.

Alulról és felülről viszonylag nagyok, ami pedig 2017-ben már nem divat. Ráadásul még mindig SuperLCD a panel, miközben a konkurenseknél már tombol az AMOLED-mánia. Igaz, a képminőségére és a QHD felbontására nem lehet panasz, de ezt a telefont senki nem fogja úgy megkívánni, amikor meglátja élőben, mint a Samsung Galaxy S8-at.

Ez nem azt jelenti viszont, hogy egyébként az U11 ne lenne csinos készülék.

A HTC elszakadt a korábban használt teljes alumíniumháztól, így most már csak a keret és a váz készül ebből, alulról és felülről pedig üveget kapunk. A hátlapi, hajlított üveg ráadásul nagyon érdekesen festett, ugyanis bizonyos szögekből kicsit más színben játszik, így az alapból szürke tesztkészülékünk néhány szögből és a megfelelő fényviszonyok mellett kéknek tűnt. De ennél talán fontosabb, hogy a nagy konkurensekhez hasonlóan végre a HTC csúcstelefonja is megkapta az IP67-es por- és vízállóságot.

A kerekített üveghátlap viszont azt is jelenti, hogy a készülék egy szappan viselkedésmintáit mutatja, már ami a kezünkből kicsúszásra való hajlamot illeti, és vélhetően előbb-utóbb majd karcok is elkezdenek rajta megjelenni. Talán nem véletlen, hogy a HTC alapból mellékel egy átlátszó műanyagtokot, ami mindkét fentebb említett problémát megszünteti. A dobozban ezen kívül találunk még USB-C-s gyorstöltőt és egy szintén USB-C portot használó fülhallgatót, aki azonban a már bejáratott fülesét szeretné használni, annak ott az átalakító a 3,5-ös jack csatlakozóra.

A külső keret alsó felét kell összeszorítani. Forrás: HTC

Meg kell szorongatni, hogy kijöjjön az igazi énje

Tehát, van egy telefonunk, amire kívülről simán rámondaná az ember, hogy ez lehetne akár egy tavalyi, vagy tavalyelőtti csúcskészülék, és első ránézésre semmi olyan extrával nem kecsegtet, mint mondjuk a Galaxy S8 vagy az LG G6 különleges kijelzője. Ha azonban elkezdjük használni, hamarosan rájövünk, a HTC U11 olyan, mint az osztály legjobb tanulója, aki nem a külsejével szeretne hódítani.

Kezdjük mindjárt a telefon egyik legnagyobb újdonságával, amit a HTC simán csak Edge Sense-nek nevez, és a lényege, hogy

a telefon oldalainak alsó részét (ahol nincsenek már gombok) két oldalról össze lehet szorítani, és ezt bizony érzékelni fogja.

Ez elsőre pont olyan dolognak hangzik, mint amit az ember néhányszor kipróbál, esetleg megmutatja a haveroknak, hogy mennyire menő, majd szépen elfelejteni. Nagy meglepetésemre azonban a funkció jól működik és elég hasznos is tud lenni.

Az alapbeállítás szerint egy szorításra azonnal előugrik a kamera, ezt követően pedig további szorongatásokkal tudunk fényképeket lőni. Okos módon ilyenkor a készülék vár egy kicsit, mielőtt ténylegesen el is készíti a fotót, hogy a szorítás után lenyugodjon a kezünk és ne mosódjanak el a képek.

Ezt kifejezetten sokszor használtam, főleg egykezes fotózásnál és szelfiknél jön nagyon jól, hogy nem kell szerencsétlenül próbálkoznunk a képernyőn lévő elsütőgomb eltalálásával.

Az Edge Sense egyébként testre szabható, így megváltoztathatjuk, milyen akció történjen, ha vadul szorongatjuk a telefont. A kamerán kívül nekem a kedvenc felhasználási módom az volt, amikor egy hosszabb szorításra elindította a zenelejátszást, kisebb szorításokra pedig a számok között ugrált.

A hátulja nagyon érdekesen változtatja a színét különböző szögek és fényviszonyok között. Forrás: HTC

Minden tekintetben csúcs

Ami a hardvert illeti, a HTC U11 természetesen minden tekintetben a csúcsot képviseli. A konkurensek által is használt Snapdragon 835-ös központi processzor dolgozik benne, 4GB RAM és 64GB tárhely társaságában. Mondani sem kell, a készülék villámgyors, minden alkalmazás úgy nyílik meg, mint egy álom, és persze a legújabb 3D-s csúcsjátékokat is vidáman röhögi körbe.

A HTC legújabb, UltraPixel 3 kamerája is eléggé impresszív, annyira, hogy

az okostelefonok kamerájának szakmai tesztelésével foglalkozó DxOMark az eddigi legmagasabb pontszámot adta rá,

amivel így túlteljesítette mind a Galaxy S8-at, mind pedig a Google Pixelt. Az optikai képstabilizálóval ellátott, f/1.7-es rekeszt használó 12 megapixeles kamera nagyon gyorsan fókuszál, és kifejezetten természetesen adja vissza a színeket és kevés fény mellet is kiválóan teljesít. Előre egy 16 megapixeles kamera került, a minél nagyobb felbontású szelfik készítése érdekében, a mindkét kameránál alkalmazható HDR Boost pedig abban segít, hogy a készülék a hardveres erejét kihasználva már előre elkezd felkészülni arra, hogy mi most bizony HDR-es fotót fogunk csinálni, így jelentősen lecsökken a várakozási idő és jobb lesz a képminőség.

A hangzásra sem lehet egy szavunk sem: a beszélgetések minősége tökéletes, ha pedig éppen fülhallgató nélkül néznénk videót, vagy hallgatnánk zenét azt is hamar észrevesszük, hogy meglepően hangosan és jól tud szólni a telefon - ehhez egyébként a HTC a készülék teljes testét egyfajta hangkamrának használja. A legjobban azonban akkor járunk, ha bevetjük az U11-hez járó USonic fülest, ami USB-C porton csatlakozik, így képes aktív zajszűrésre, valamint a saját fülünkhöz igazítja a hangzást a hallójárataink gyors felmérésével.

Habár az árazása nem rossz, csúcstelefonos értelemben, de nagyon közel van a Galaxy S8-hoz. Forrás: HTC

Most akkor jó?

A telefon az új Android 7.1-es rendszerrel érkezik, amire szokás szerint a HTC ráhúzta a saját felületét. Szerencsére ez csak minimálisan alakítja át az alap Androidot, a gyártók már rájöttek, hogy felesleges túlzásba vinni a dolgokat, a HTC pedig egyébként is mindig kiváló felületeket készítetett. Ráadásul felesleges gyártói programokból sincs sok, a cég, ahol csak lehet a Google saját, kiforrott alkalmazásait használja, semmiből nincs feleslegesen kettő.

Az optimalizáció is jól sikerült: az ebben a kategóriában nagyjából bevettnek számító 3000mAh-s kapacitású akkumulátorral egészen jól gazdálkodik a telefon, könnyed használat mellett egyáltalán nem kizárt, hogy kibírja két napig.

Végül pedig muszáj megemlíteni, hogy a HTC ceruzája nem fogott olyan vastagon az árazásnál sem, mint ahogy azt manapság a csúcstelefonok között szokás: a körülbelül 250 ezer forint persze továbbra sem kevés, ráadásul vészesen közel van a Galaxy S8-hoz, ami külsejét és kijelzőjét tekintve impresszívebb, és belső tudásban pedig fej-fej mellett haladnak.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!