A harminc feletti, akárcsak minimálisan is techérzékeny népesség biztosan némi jóleső nosztalgiával gondol a Nokia márkára. Szinte biztos, hogy mindenkinek van kedvenc Nokia készüléke. Mindegy, hogy a szuperexkluzív 8000-es széria apróságait, a managerszimbólum kommunikátorait vagy mondjuk az elnyűhetetlen 6000-eseket és az örök sláger 3000-eseket említjük, mindegyiknek megvolt a maga rajongótábora.
Ez a tábor sajnos jelentősen lecsökkent a Lumia szériával, ami – lássuk be – nagyon nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket. Igaz, hogy ez leginkább a Microsoftnak köszönhető, mert a telefonos Windows pont olyan rossz ötletnek bizonyult, mint amilyennek elsőre hangzott. Így aztán szegény Nokiák hiába voltak remekül megépített, szép külsejű telefonok, a sorsuk tulajdonképpen az első pillanattól fogva meg volt pecsételve.
Ezt a fiaskót az anyacég nem is tudta elviselni, így szabadulni igyekezett a brandtől. Ez sikerült is neki, mert egy HMD Global nevű, exnokiásokból álló cég licenceli immár a márkanevet.
A gyártást pedig a HMD a Foxconnra bízta, akinek a referenciái közt ott figyel például az iPhone.
Igen, innen volt ismerős a cég neve -, ez pedig azért jelent némi garanciát a minőségre.
A minőség itt egyértelműen megvan. A Nokia 5 első ránézésre bőven hozza azt a színvonalat, amit ettől a névtől elvárunk. Az üveg-fém ház az 50-60-ezres kategóriában inkább csak a kínai modelleken fordul elő, ahogy az ujjlenyomat-olvasós home gomb is – hagyjuk most a kukacoskodást, hogy ez is egy kínai telefon, mert lassan mindegyik az.
A ház külseje egyébként a klasszikus elrendezést követi. Alul a már megszokott, microUSB csatlakozó (szerencsére itt még nincs USB-C) és a külső hangszóró található, felül pedig egyedül a 3,5 mm-es jack port foglal helyet. Balra a két kicsúsztatható tálca közül az alsó fogadja a külső tárhely bővítésére szolgáló microSD kártyát, a felső pedig akár 2 SIM kártyát is. Jobbra a hangerőállító és bekapcsoló került. A hátlap igényes, kicsit mattos felület, amit a függőleges rendben elhelyezett kamera/vaku/Nokia felirat hármas tesz mozgalmassá.
A kiváló külcsín mellett a belbecs már nem ilyen csodás. A telefont a Qualcomm Snapdragon 430-cas chipset hajtja, amibe egy nyolcmagos, magonként 1,4 GHz-es Cortex-A53 processzor került.
Azok számára, akiket mondjuk elbűvölt a „nyolcmagos" szó, rossz hírünk van. Ez ma már nem azt jelenti, hogy egy top telefont vettek, sőt az az igazság, hogy a Nokia 5 esetében ez a hardver elég kevésnek bizonyult. A 2 giga RAM pedig különösen sokat ront az Android rendszer felhasználói élményindexén.
Az örömteli hírt ugyanis, amely szerint végre kaptunk egy igazi, Androidot futtató Nokiát – évek óta vártunk erre –, beárnyékolta a valóság, ami az volt, hogy kaptunk egy Nokiát, amin Android vánszorog.
A működés ugyanis kissé akadozottan haladt, ami fura, ha azt vesszük, hogy egy teljesen friss telepítést kezdtünk használni. Még minimális számú, háttérben futó program esetén is érezhető volt ez a vontatottság. A telefon minden nyomásra egy picit lassan reagált. Nem elviselhetetlenül lassan, de egy jól működő, gyors telefonhoz szokott embert ez már pont az őrületbe kergette.
Elképzelhető viszont, hogy egy alsóbb kategóriás telefon után ez nem olyan idegesítő, mindenesetre mi szóltunk.
Ős-Nokia-rajongóknak, akiknek az oviban is 6610-es volt a jelük, és a csengőhangjuk mindig is a Nokia Tune volt. Azoknak, akik a PlayStation 4-esen is legszívesebben csak a Snake-kel játszanának.
Aki viszont Nokiát akar, de olyat, ami tényleg használható, az lehet, hogy jobban teszi, ha megvárja a Nokia 8-ast.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!