Egy robotikus karnak számos haszna lehet, melyek közül az utóbbi időben többet is láttunk: az Obi például egy olyan, kis karral egybeépített készüléket készített, ami segít a mozgássérülteknek az étkezésben, így ehhez a tevékenységhez nem kell egy másik emberre hagyatkozniuk. A robotika nem csak az iparban jelent nagy előrelépést, de a mindennapi életünkben is könnyebbséget jelenthet, főleg azok számára, akik valamiért rászorulnak a segítségre.
Az Antwerpeni Egyetem végzős diákjai most éppen a siketekre és némákra gondoltak akkor, amikor megalkották az alábbi képen látható robotikus kart. Ez egyelőre még csak egy felkarból valamint kézből áll, amit összesen huszonöt darab 3D-nyomtatott alkatrészből és 16 szervómotorból raktak hozzá, és persze tartozik hozzá egy vezérlőelektronika is.
Ezt aztán elkezdték „kiképezni” a jelnyelv használatára, igaz, egyelőre még csak a legalapvetőbb betűk és számok elmutogatására képes. Maga a jelnyelv persze ennél sokkal komplexebb, és a teljes kifejezőképességhez szükség van mindkét kézre, valamint arckifejezésekre is. Az egyetemi csapat azonban azt tervezi, hogy a következő időszakban elkészítik a második kezet, továbbá kifejlesztenek egy érzelmek megjelenítésére képes robotikus arcot is, hogy teljes legyen a kép.
Az egyetemisták abból az alapvetésből indultak ki, hogy a siketek számos helyen kerülhetnek nehéz helyzetbe: osztályteremben, bíróságokon, hivatalokban, de persze még akár otthon is. Mivel jelnyelvet értő tolmácsot nem lehet akármikor csak úgy leakasztani valahonnan, ezeket legalább részben helyettesíthetné egy robotikus megoldás, ami a fentebb említett helyekre telepíthető lenne, és bármikor rendelkezésre állna.
Persze egy valódi tolmács által átadott jelnyelvi finomságokat vélhetően egy jó darabig nem fogják tudni teljesen reprodukálni a robotok, az alapvető megértéshez, vagy az ügyintézéshez akár ez is elég lehet. Ezen kívül a robotikus megoldás akár a tanításhoz is bevethető lenne, elvégre egy gép sosem fárad el, még akkor sem, ha ugyanazt a jelet kell megismételnie negyvenszer.
Akármilyen dicséretes is mindez, felmerülhet a kérdés, hogy valóban robotikus megoldásra van-e szükség jelen esetben, és nem lenne-e egyszerűbb egy szoftveres megoldás, akár egy virtuálisan megjelenített tolmáccsal, ami a gépi tanulás segítségével valószínűleg jóval hamarabb tudná sokkal realisztikusabban leutánozni a valódi jelnyelvet?
Ezt a kérdést persze nem nekünk kell megválaszolni, és az biztos, hogy egy valóságban létező, körbejárható, bármilyen szögből megtekinthető robotikus megoldásnak is meglehetnek a maga kétségtelen előnyei.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!