Volt, hogy egy iPod mentette meg a mélyben rekedt bányászokat

Todd Russell és Brant Webb épp jönnek ki a bányából.

A sikeres thaiföldi barlangi mentőakció kapcsán bukkant fel jó pár hasonló történet a múltból. Ezek között akadnak tragikus és happy enddel végződő sztorik egyaránt, és az egyik legérdekesebb két szerencsétlenül járt ausztrál bányász esete, mely ugyan több mint 12 éve történt, de még mindig kellemes elolvasni.

2006 áprilisában nagy erejű földrengés rázta meg Tasmania szigetét, amely a Beaconsfield városka közelében található aranybányát is erőteljesen megrongálta. Egészen konkrétan a tárna több helyen beomlott, és az óriási sziklák agyonnyomták a 44 éves Larry Knightot. Két kollégája ,a 34 éves Todd Russell és a 37 éves Brant Webb pedig csapdába esett lent. Hogy nem valami kis lyukról volt szó, ahonnan akár még elő is áshatták volna magukat, mi sem bizonyítja jobban, hogy

3000 lábnyi, azaz mintegy 925 méteres mélységben rekedtek.

Elvesztették a kapcsolatot a külvilággal, és senki sem tudta, hogy életben maradt-e bárki a katasztrófa után. A mentőakció ettől független természetesen azonnal megindult, és még az ausztrál kormányfő is megszólalt az ügyben, aki támogatásáról biztosította a családtagokat és a közösséget. A hihetetlen erőfeszítések öt nappal később eredményre vezettek. Ugyanis hőkamerák segítségével sikerült felfedezniük, hogy a két elveszett bányász életben van. Ők addigra már nagyon elkeseredtek, többek között azért is, mert kezdték felélni a készleteiket. No, nem kell valami komoly habzsi-dőzsire gondolni, nem volt náluk sok minden, hiszen néhány energiaszelettel, illetve némi zabpehellyel kellett beérniük, hozzá pedig kristálytiszta vizet nyalogattak a sziklákról.

Todd Russell és Brant Webb épp jönnek ki a bányából Forrás: Origo

Egy hét után eljutottak a közelükbe, azonban a mentőcsapat és a két családos bányász között éktelenkedett az a brutális méretű omlás, amely korábban kivégezte társukat. Sikerült fúrni rajta egy körülbelül 40 méteres (!!) lyukat, amelyen átvezettek egy csövet. Ezen keresztül tudtak velük normálisan kommunikálni, és bejuttatni a túléléshez szükséges táplálékot.

Különleges kívánság

A két bányásznak volt a csirkés szendvicsen kívül egy különleges kívánsága is. Kértek egy iPodot csurig töltve a Foo Fighters zenekar dalaival. Azt üzenték, hogy lassan kezdenek borzasztó mentális állapotba kerülni, hiszen ekkor már napok óta kuksoltak lenn a sötétben egy szűk helyen. És, hogy erősen tartsák a lelküket, szerettek volna volna valami vérpezsdítő zenét hallgatni. A helyszínen lévő pszichológus jóváhagyta a kérést, sőt támogatta is az elgondolást, így a bányászoknak beküldték az Apple-féle hordozható zenelejátszót. Ők pedig berakták a fülhallgatót, és döngették a rockot még további tíz napon keresztül. Ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy a kézi fúrókkal, gyémántfejes láncfűrészekkel és kontrollált robbantásokkal utat vágjanak a sziklába, és kihozzák onnan őket.

Ilyen iPodokra akkoriban már az összes Foo Fighters-album simán felférhetett Forrás: Origo

Miután kiszálltak a liftből, és átlépték a bánya bejáratát, hatalmas tömeg fogadta őket. Ott volt a polgármester, az egyház képviselői, a barátok, családtagok, ismerősök és a média képviselői is. Történetük az „Ausztrál bajtársiasság” jelképé vált az országban, ők pedig nemzeti hősökké váltak. Olyan alakokká, akik utána többször is elmondták, hogy a beküldött iPod a Foo Fighters-dalokkal gyakorlatilag az életüket mentette meg a csüggedés óráiban. A sztori eljutott Dave Grohlhoz, a Foo Fighters frontemberéhez is, aki írt egy meleg hangú levelet Brantnek és Toddnak. Ebben kifejezte reményét, hogy minél hamarabb felépülnek, és egyúttal meghívta őket a Foo Fighters fellépéseire.

Konkrétan azt üzente, hogy számukra az együttes minden koncertjén lesz egy-egy tiszteletjegy, és várni fogja őket egy-egy behűtött sör is...