Szerencsére pont meg is érkezett két ilyen a szerkesztőségbe. Első versenyzőnk az egykor szebb napokat látott HTC, egykor sokkal fényesebben csillogó Desire-sorozatának a legújabb tagja, ami a 12-es számozást viseli magán. A másik pedig egyszerűen csak az Alcatel 3.
Nem véletlenül foglalkozunk velük egy cikkben, ugyanis meglepő hasonlóságokat mutatnak. Ami vagy a véletlen műve, vagy nem, de ez igazából nem is lényeges.
Egyrészt számomra külsőre szinte teljesen ugyanúgy néznek ki, a csillogós, kellemesen lekerekített üveg hátlapjukkal, és az előlapot nagyrészt elfoglaló kijelzőikkel kívülről abszolút rendben vannak. Még a méreteik is szinte megegyeznek. Mindkettőn ugyanolyan 5,5 hüvelykes, hosszában elnyújtott, 18:9-es kijelzőt találunk, melyek 1440x720-as felbontása remekül idézi vissza az öt-hat évvel ezelőtti időket, amikor erre még elégedetten csettintettünk, habár a 2012-es HTC One X-emnek nem mosódtak ki ennyire a színei, amikor oldalról néztem.
Mindkettőben ugyanaz a 4 magos, 1,3 GHz-es MediaTek processzor teljesít szolgálatot, ami kiválóan alkalmas kávéfőzők és elektromos ceruzahegyezők vezérlésére, de egy okostelefon esetében egy egyetemet végzett hardvermérnök hosszú mérlegelés és a megfelelő szavak megtalálása után a következő szakkifejezéssel élne: "némileg kevés".
Örömhír viszont, hogy mindkettőn találunk kamerákat elöl és hátul, melyek mindkét készüléken rendre 5 és 13 megapixellel dolgoznak. Legfontosabb tulajdonságuk, hogy tudnak képeket készíteni, amik optimális fényviszonyok és némi isteni gondviselés segítségével normálisan láthatóak lesznek, így semmi nem akadályozza meg, hogy a gyerekről feltegyük aznap a negyvenhatodik fotót is Facebookra.
Mindkét telefon alapból valamilyen verziójú Androiddal érkezik, amit frissíthetünk 8-asra. Emellett a HTC-re ezúttal is ráhúzták a Sense felületet, ami néhány felesleges extra mellett leginkább csak lassítja és rondítja az egészet, míg az Alcatel a kissé furcsa, színes ikonjaival tűnik ki, egyébként nagyjából az alap Androidot adja vissza.
A két készülék leginkább az árban, a memória, valamint a tárhely mennyiségében különbözik.
Az Alcatel 3-as körülbelül 45 ezer forintért vihető haza, ezért cserébe azonban 2 GB memóriát és 16 GB tárhelyet kapunk. Az utóbbiból hatot lefoglal a rendszer, így nagyjából 10 GB-unk marad garázdálkodni, ami 2018-ban az egészen pontos kalkulációim szerint egyenlő a nullával, a 2 GB memória pedig egész egyszerűen nem elég ahhoz, hogy fájdalommentesen használjuk az Androidot.
Ezzel szemben a HTC Desire 12 már 32 GB tárhelyet és 3 GB memóriát kínál, ami normális felhasználói szokások mellett teljesen elég lehet, de vagy a gyenge processzor, vagy a Sense felület miatt így is döcögősnek érezni menet közben. Valamint ezért már körülbelül 65 ezer forintot kérnek el.
Mindenesetre az Alcatel 3-at semmiképp nem érdemes megvenni, hiába tűnik olcsónak, mert csak magunkat szívatnánk meg vele, így marad a HTC.
Vagy mégsem?
Van ugyanis egy piaci szereplő, amit a furcsán és ismeretlenül hangzó neve miatt a legtöbben figyelmen kívül hagynak. Ez a vállalat letarolta a saját országának piacát, és rohamléptekben kezdi bevenni Európát is. Ezt a céget sokan ma már a "kínai Apple"-nek hívják. Ez a Xiaomi.
Ennek a bizonyos Xiaominak pedig van például egy, már kifejezetten a nyugati piac igényeihez szabott telefonja, a szintén hasonló méretű, szintén 5,5 hüvelykes kijelzővel szerelt Mi A1. Ahogy a HTC Desire 12, ez is nagyjából 65 ezer forintba kerül. Ezért cserébe azonban:
Nem kérdés, hogy a kettő közül melyiket kell választani, a különbség gyakorlatilag ég és föld.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!