Jelenleg az OLED képalkotási technológia jelenti a televíziózás csúcsát, köszönhetően annak, hogy minden egyes apró képpont (a jobb tévékben olyan 8 300 000 darab van belőlük) fénye egyedileg vezérelhető, és akár ki is kapcsolható. Ez pedig lehetővé teszi a tökéletes, 0 nit fényerejű fekete, és ezáltal a végtelen kontrasztarány megteremtését. További "apró" haszon, hogy minden egyes pixel tökéletesen elkülönül egymástól, a fényük nem keveredik, ezáltal a képernyőn megjelenő objektumok is tűélesek lehetnek megfelelő minőségű forrásanyag használata esetén.
Az LG akkor is hitt az OLED-ben, mikor mindenki más lemondott róla, és évek alatt szívós munkával elérték, hogy az eljárás gazdaságilag is versenyképes legyen a rivális megoldásokhoz képest. A számításuk bevált, hiszen
ma már több mint 14 gyártó kínálatában találhatóak meg az OLED készülékek.
Ráadásul e televíziók az anyagilag és image szempontjából is legfontosabb prémium kategóriát bérelték ki maguknak. Az LG mint az eljárás első számú támogatója az idei évben is törekszik arra, hogy megtartsa vezető pozícióját ebben a szegmensben. Így mindenki másnál több új OLED tv szériával léptek színre 2018-ban, köztük azzal a 4K felbontású C8 sorozattal, amelyet nekünk is alkalmunk nyílt kipróbálni a közelmúltban.
Fogtunk egy fény- és színmérő masinát, egy úgynevezett kolorimétert, és ráengedtük az LG C8 televízióra. Ez pedig megerősítette, hogy a tökéletes fekete nem kacsa, hiszen nulla értéket kaptunk. A kép tehát kellően kontrasztos, a színek pedig úgy általában kifejezetten szépek: ha kell visszafogottak, ha kell vakítanak, a tónusok teltek, gazdagok, ragyogóak. A műszerünk azt is bebizonyította, hogy a megfelelő beállítások mellett az árnyalatok tűpontosak, a színbőség pedig hatalmas. Ez utóbbi köszönhető az alkalmazott 10 bites, saját fejlesztésű panelnek és az új csodafegyvernek az Alpha9 képfeldolgozó processzornak is, amely a megszokottnál 7,3-szor kifinomultabb színtáblát használ. Ez azt jelenti, hogy sokkal több adatpontra támaszkodva képes torzításmentes, élethű színek megjelenítésére.
Az processzor egyébként még egyéb extrákat is tartalmaz, többek között egy saját, négylépéses zajszűrő metódust. Ez minden korábbinál hatékonyabban korrigálja az esetleges képzajt, pixelesedést (amely bizony a katasztrofális minőségű tévéadásoknál vagy a rosszabb YouTube-videóknál gyakran jelentkezhet), és a megszokottnál kétszer nagyobb mértékben csökkenti a szemcsésedést és a sávosodást. Az élességjavító pedig a képernyőn feltűnő tárgyak széleinek hangsúlyozásával emeli ki a finom részleteket és textúrákat. Az Alpha9 képes arra is, hogy növelje az egyes objektumok közti élességet azzal, hogy pontosan elkülöníti a fő tárgyat a háttérképektől, elemzi a textúrákat és éleket, amelyeket ezután eltérően dolgoz fel annak érdekében, hogy az érzékelés pontosabb, az élek megjelenítése pedig élesebb legyen. Ez pedig végeredményben a teljes kép észlelt mélységét növeli.
Ki kell még emelni a felbontás felskálázást, amely a satnyább, alacsonyabb részletességű anyagokat képes feljavítani valamelyest. Az tény, hogy ez az eljárás sem képes csodákra, tehát a végeredmény nem lesz olyan, mintha már egy "gyárilag" is 4K felbontású (3840 x 2160 képpont) filmet vagy videót néznénk, de legalább valamelyest megközelíti azt.
Az C8 természetesen szavatolja az úgynevezett nagy dinamikatartományú (más néven HDR) tartalmak megjelenítését, ami azt jelenti, hogy a világos képrészeknél automatikusan megemeli a fényerőt, a sötéteknél pedig lecsökkenti azt, ráadásul mindezt egy időben. Tehát előfordulhat az, hogy a képernyő egyik felén "süt a nap", így ott magas a fényerő, a másik része viszont "árnyékban van", ott pedig értelemszerűen alacsony, ami igen látványos végeredménnyel jár.
Az LG C8 televíziót felszerelték több védelmi mechanizmussal, amelyek rendeltetésszerű használat esetében megóvják a készüléket a beégéstől. Azaz nem kell tartani attól, hogy a képernyőn feltűnő tartalmak örökre ott maradnak a kijelzőn, hiába hangoztatja a konkurencia ennek ellenkezőjét.
A tv nem rendelkezik beépített nagy teljesítményű soundbarral, tehát a készülékházba ágyazott hangszórói a hagyományos módon lefelé "néznek". Viszont a talpba teljesen egyedi módon vágtak egy kisebb mélyedésekkel meghintett kanyart a vállalat mérnökei, amely így a hangokat a néző felé irányítja.
Az ötlet pofonegyszerű és logikus, a végeredmény pedig egész korrekt. A 2.2 csatornás, tehát integrált mélynyomókkal ellátott, 40 wattos audio rendszer ugyanis meglepően jól szólal meg. A basszusok megdörrennek, az erő sem hiányzik, hibák nincsenek, így mindent összevetve a végeredmény teljesen rendben van.
Mint minden más LG tv, a C8 is a vállalat saját fejlesztésű okostévérendszerére, a webOS 4.0-ra épül. Az idei verzió remek alapokra épül, tehát kellően stabil, és a tavalyi évhez képest még tovább gyorsult. A grafikus kezelőfelület szellős, átlátható, még valamilyen szinten személyre is szabható. Az irányítás kulcsa a mozgásérzékelős, egérként is funkcionáló, varázspálcára hasonlító Magic Remote távirányító, amellyel csak a képernyő egy kívánt pontjára kell mutatni, és rögtön odaugrik a kurzor.
A nagyjából 150 elérhető internetes applikáció között megtalálhatóak a legfontosabb, legnépszerűbb, legtöbbet használt videómegosztó, film- és sorozatnéző, valamint zenehallgatásra szánt appok, tehát van Netflix, Amazon Prime, HBO, YouTube és Deezer, hogy csak a legjelentősebbeket emeljük ki. A tv rendelkezik saját médialejátszó szoftverrel, azaz elég bedugni a készülékház hátulján az USB csatlakozóba egy pendrive-ot vagy merevlemezt, és máris lehet nézni az azokon található filmeket, sorozatokat. A támogatott formátumok köre meglepően széles, gyakorlatilag az összes populáris szabvánnyal (pl: MP3, WMA, FLAC, JPG, MKV, Xvid, QuickTime) boldogul a készülék, és még a 4K HDR videók megjelenítése is megoldott ily módon. Sőt, a zeneszámoknál még a dalszövegeket is képes magától a képernyőre varázsolni, ami karaokénál szuperjól jöhet!
Egyéb extrák és értékelés a következő oldalon, kérjük, lapozzon!