Egy dolog hiányzik az új Call of Dutyból, de így is imádtuk

Régen azt mondtuk, csak két dolog legyen: egészség és térerő. Az utóbbi években ez a mondás kibővült azzal, hogy legyen azért Call of Duty is, habár ezért mondjuk sosem kellett könyörögni, mert minden ősszel menetrendszerűen megérkezik az új rész. Ezúttal ráadásul hiába maradt a recept ismerős, minden téren történtek komolyabb változások.

Az Activision hihetetlen érzékkel állt rá arra, hogy már több mint tíz éve minden évben szállítson egy teljesen új részt a Call of Duty-sorozatból. Persze, ezalatt voltak hullámvölgyek, de ez az értékesítésen annyira nem látszott meg, a széria töretlen sikernek örvend, és nem látszik, hogy ennek a sikersorozatnak egyhamar vége lenne.

Pedig idén aztán egy elég alapvető változás következett be. A fejlesztők úgy döntöttek ugyanis, hogy elhagyják az egyedül végigjátszható történetet, és helyette kizárólag a többjátékos módokra koncentrálnak. Ezt valószínűleg néhányan komoly fájdalomként élik meg, de azért tegyük tisztába, hogy:

• egyrészt vélhetően senki nem azért vette meg az aktuális Call of Dutyt, hogy a 6-8 órás egyjátékos kampányt végigtolja,
• másrészt pedig a statisztikák is egyértelműen kimutatják, hogy nem ez a helyzet. A legtöbben inkább csak belekósoltak a kampányba, majd továbbálltak a többjátékos módokra.

Úgyhogy minden valószínűség szerint teljesen racionáls érvek mentén döntöttek a készítők úgy, hogy idén kihagyják a rövid (de látványos), és egyébként fejlesztési költség szempontjából nagyon drága kampányt. Cserébe viszont máshol ráerősítettek, így azt továbbra sem lehet mondani, hogy ne érné meg az árát a játék.

Forrás: Activision

Blackout – a helyi battle royale

Kétségtelen tény, hogy az utóbbi két év legnagyobb játékipari őrülete a battle royale, melynek legnépszerűbb két képviselője a PlayerUnknown's Battlegrounds és a Fortnite. Szinte biztosan megtippelhető volt, hogy a divatnak felülnek majd a legnagyobb kiadók is, így nem meglepő, hogy a Call of Dutyba is került idén egy játékmód, de nem marad ki a később érkező Battlefield V-ből sem.

A recept nagyjából változatlan: egy hatalmas szigetre ledobnak egy rakás játékost, attól függően, hogy milyen módot választunk ki:

• szóló módban 88-an vagyunk a pályán,
• ha kétfős csapatokat alkotunk akkor 100-an,
• ha pedig négyfős brigádokban indulnánk el, akkor ismét csak 88-an.

Innentől kezdve pedig a cél viszonylag egyértelmű: le kell mészárolnunk a többieket, hogy lehetőleg, mi maradjunk utoljára (vagy a csapatunk). Menet közben pedig fegyverket és felszereléseket gyűjthetünk, spéci képességeket szedhetünk össze, illetve a Call of Duty-sorozattól némileg idegen módon különböző járműveket vezethetünk.

Maga a pálya egyébként a korábbi Black Ops-játékokból összeválogatott egyveleg, de ez igazából nem nagyon látszik rajta. Persze, megismerni egy-egy ikonikus helyszínt, de összességében a pálya jöhetett volna bármelyik másik battle royale-játékból, mert sajnos egyáltalán nem fantáziadús.

Ezen szerencsére hamar túl lehet lépni, mert maga a játékmenet szokás szerint nagyon kifinomult, a mozgás, a lövöldözés, az összhatás szuper, és leginkább ebben különbözik a Call of Duty az olyan független kezdeményezésektől, mint a PlayerUnknown's Battlegrounds. Itt az alapok már a helyükön vannak évek óta, csak az egészhez kellett csinálni egy hatalmas pályát, amin elfér ennyi játékos.

Forrás: Activision

Mert egyébként sok meglepetés nincsen

Ha a battle royale-módtól elszakadunk, akkor viszont azt látni, hogy olyan hatalmas meglepetések nincsenek. Ez nem feltétlenül kritika, hiszen a Call of Duty készítői az utóbbi évtizedben pontosan kitanulták, hogy mi kell a játékosoknak, és tökéletesre fejlesztették a receptet, így a mezei többjátékos módok tekintetében nehéz komolyabb előrelépést elérni. De azért tegyük hozzá, hogy ebbe a bizonyos receptbe most azért belenyúltak némileg.

Az egyik fontos változás, hogy az életerőnk most már nem töltődik vissza automatikusan bizonyos idő elteltével, hanem magunknak kell gondoskodnunk erről. Ez persze azt is jelenti, hogy időt kell nyernünk erre, mire az emberünk bekötözi magát, ez pedig egyfajta taktikai mélységet ad a játékmenetnek.

A másik, hogy a többjátékos módban számos karakterosztály közül választhatunk, akiket itt éppen specialistának hívnak, de valójában ugyanarról van szó, mint az összes többi multiplayer játékban: különböző fegyverekkel és képességekkel ellátott harcosokról, akikből egy csapatba legfeljebb kettőt választhatunk, így előbb-utóbb mindenki rá fog kényszerülni arra, hogy a komfortzónáján kívül eső hősökkel vágjon bele a csatába.

Érdekes, hogy ezekhez a bizonyos specialistákhoz kapcsolódnak oktató küldetések, melyeket egyedül is végig lehet játszani, és amik adnak valamiféle háttértörténetet az egész játéknak, átvezető videókkal meg narrációval együtt. De azért a játék nem árul zsákbamacskát: ez tényleg csak egy oktató mód, és közel sincsen a korábbi részek igazi egyjátékos, történetvezérelt kampányához.

Forrás: Activision

Továbbra is lehet zombulni

Vicces, hogy pont tíz évvel ezelőtt, 2008-ban még az első Black Opsba került be a zombis mód, amolyan poénként. Lehet, hogy a készítők sem számítottak arra, hogy ez hamarosan akkora népszerűségre tesz szert, hogy már szó szerint nem lehet kihagyni egy új Call of Duty-részből. Annyira nem, hogy minden évben egyre bővül, és egyre szervesebb részét képezi az egésznek.

A Black Ops 4-ben összesen három komplett pályát kapunk, ahol halomba irthatjuk a zombikat: az IX egy római korai gladiátor aréna, a Voyage of the Damned egy kísértethajó, a Blood of the Dead pedig az Alcatraz helyi megfelelője. Mindegyik pályára igaz, hogy rendkívül összetett, számos megnyitható járattal, útvonallal, és a kiismerésük eltart majd egy darabig, bármilyen nehézségi fogon is vágjunk neki az aprításnak.

Közben persze minden megszokott játékelem a helyén van: a történet elmebeteg, folyamatosan új küldetéseket kapunk, melyek segítenek a pálya felfedezésében, fejleszthetjük a karaktereinket és a felszerelésünket, és egyre keményebb kihívások elé kerülhetünk, mire végül sikerül majd kitisztítanunk az adott pályát.

Forrás: Activision

Megéri?

Sokan ezt a kérdést tették fel, miután látták, hogy most már nincs egyjátékos történet. De összességében a válasz az, hogy egyértelműen igen, megéri. Önmagában a Blackout több száz órányi játékidőt kínál, a zombis mód összetettebb mint valaha, a "mezei" multiplayer pedig pontosan ugyanolyan jó, mint eddig.

Lássuk be, a Call of Duty igazából évek óta egy multiplayer játék, ahol a kampány csak dísznek volt, és igazából nem sokan foglalkoztak vele. Egész egyszerűen ezen túl kell lépni, vagy megvárni a Battlefield V-öt, ahol ezt még megtartották a készítők.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!