Ott vannak ugyanis a külső hangrendszerek, a több komponensből álló házimozi vagy sztereó szettek, illetve persze a karcsú, kecses hangprojektorok. Ez utóbbiak az elmúlt egy évtizedben nagy népszerűségre tettek szert, hiszen kevés helyet foglalnak, és a jobban sikerült darabok egész korrekt hangminőséggel bírnak.
A Panasonic régóta a kínálatában tartja e masinákat és a cég az idei évben egy egész különleges készülékkel bővítette portfólióját. A Bluetooth-kompatibilis SC-HTB200 ugyanis szokatlanul kompakt kialakítással bír, hiszen csupán 45 centi széles és 5 centi magas, aminek révén a megszokottnál könnyebben elhelyezhető egy tv előtt vagy akár alatt.
Természetesen a kötelező bemenetek (HDMI 1.4 ARC, digitális optikai audio és az USB 2.0), illetve vezérlő gombok sem hiányoznak róla, amelyek akkor jöhetnek jól, ha a távirányítójának lába kél vagy lemerül az elem benne. A dizájn remek, köszönhetően a finoman lekerekített éleknek. Így az összhatás visszafogott, minimalista, aminek köszönhetően a modell szinte bármilyen stílusú belső térben otthonra lelhet.
A már említett csatlakozók révén egyszerűen csatlakoztatható televízióhoz vagy projektorhoz. A szabványos, 3,5 mm-es fejhallgató portot viszont lespórolták róla, ami szokatlan, és hibának is tekinthető, hiszen emiatt például a régebbi, hordozható MP3 lejátszókat nem is lehet rádugni.
A Bluetooth támogatásnak köszönhetően vezeték nélküli úton csatlakoztatható a kompatibilis eszközökhöz, tehát a mobilokhoz, számítógépekhez, de akár egy tévéhez is.
A párosítás pofonegyszerű, hiszen azonnal felismerték egymást a berendezések, és a stabilitásra sem lehet gond, hiszen nem veszítették el egymást a termékek. Minimális mértékű késleltetés megfigyelhető, de ez egyáltalán nem zavaró. Jár mellé egy távirányító, amely egy kifejezetten egyszerű darab, nem valami szép, háttérvilágítás nincs rajta, viszont kényelmesen használható, hiszen minden funkció elérhető róla közvetlenül.
A jó dizájn és a felhasználóbarát kezelés persze semmit sem érne, a hangminőség satnya lenne, hiszen ez azt jelentené, hogy a termék a fő feladatát képtelen ellátni. De erről szó sincs! Mivel kompakt és könnyű, ezért elvittük turnézni, kipróbáltuk jó pár olyan televízióval, amely nem rendelkezik beépített hangprojektorral:
Egészen pontosan egy idei Philips OLED-re, egy két évvel ezelőtti Sony csúcsmodellre, egy tavalyi középkategóriás LG és Samsung televízióra dugtuk rá, és mindegyik hangzásán képes volt javítani!
Bár dedikált beépített mélysugárzókkal nem rendelkezik, a teljes tartományt lefedő hangszórói még a basszusokat is képesek egészen értékelhető módon visszaadni. A dinamika nem hiányzik, a megszólalás természetes és gazdag, bár az tény, hogy a pontossággal azért olykor akadnak problémák, hiszen a finom részleteket hajlamos összemosni, elkenni a berendezés. Mivel a viszonylag keskeny készülékház miatt a hangsugárzók közel helyezkednek el egymáshoz, ezért a sztereó hangteret, mint olyat, el lehet felejteni. Viszont az is tény, hogy hanghibákat, tehát zúgást, sistergést, búgást, zajosodást, rezonanciából fakadó rezgést nem tapasztaltunk. Mindent összevetve azt mondhatjuk el, hogy a hangminősége jobb, mint amit a televíziók beépített audio rendszere tud, de nem éri el azt a szintet, amit egy több különálló hangfalból álló sztereó vagy házimozi rendszer produkál. Viszont azoknál értelemszerűen jóval kevesebb helyet is foglal, és az sem utolsó szempont, hogy a kábelezéssel sem kell vacakolni.
A legtöbb rokonánál jóval keskenyebb Panasonic SC-HTB200 egyértelműen megállta a helyét a gyakorlati próba során. Bebizonyosodott, hogy az eszköz hasznos, van értelme, hiszen tényleg képes feljavítani a soundbarral nem rendelkező tévék hangzását. A külseje teljesen rendben van, a használatával sincs gond, és az ára is kellemes, ugyanis már nagyjából 30 000 forintért megvehető, amivel az olcsóbb hangprojektorok közé tartozik.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!