A Crystal Dynamics úgy támasztotta fel a Tomb Raider-sorozatot, hogy pontosan tudta, mire van szüksége a közönségnek: egy látványos, minden tekintetben modern akció-kalandjátékra, egy hihető főhősnővel, látványos, filmszerű megvalósítással. A sorozat sikerességét ugyan némileg hátráltatta, hogy napjaink legnépszerűbb konzoljára, a PS4-re mindig jóval később jelent meg, mint Xbox One-ra és PC-re, de ez a trilógia befejező darabjánál, a Shadow of the Tomb Raidernél már nincs így, mindenki egyszerre csaphatott le rá.
Az első, 2013-as részben még kezdő kalandorlányként fellépő Lara azóta alaposan megkeményedett, és úgy látszik, hogy szépen-lassan bele is zakkan a körülötte zajló eseményekbe. A történet folytatásaként továbbra is egy misztikus szervezetet (Trinity) próbálunk megakadályozni abban, hogy mindenféle csúnyaságokat csináljon ősi kegytárgyakkal, csak éppen a dolog ezúttal némileg visszafelé sül el.
Lara követi Mexikóba a szervezet aktuális vezetőjét, Dr. Pedro Dominguezt, akinek látszólag egy ősi maja tőr megszerzése a célja. Főhősnőnk azonban előbb találja meg ezt a bizonyos tőrt, de ebben nincs köszönet: hamar kiderül ugyanis, hogy ha mellé nincs meg Ix Chel doboza (amihez a tőr a kulcs), akkor bizony az ősi jóslatok valóra válnak és beköszönt a maja apokalipszis. Upsz.
Ha ez nem lenne elég, akkor Dominguez elveszi Larától a tőrt, majd elindul Peruba, hogy a dobozt is felkutassa, amit ha sikerül kinyitnia, akkor a saját kénye-kedve szerint újra tudja alakítani a világot.
A küldetésünk tehát ismét izgalmas, hiszen szó szerint a Föld megmentéséről van szó, miközben Larának folyamatosan együtt kell élnie azzal a gondolattal, hogy közben azért szépen elszabadította az armageddont.
Innentől kezdve hamar elérünk egy Paititi nevű városba a perui dzsungel legmélyén, ami egyfajta központi helyként funkcionál a játék során: ide térhetünk vissza kereskedni, tárgyakat készíteni, mellékküldetéseket felvenni és teljesíteni, meg úgy általánosan beszélgetni az emberekkel, akik mellesleg nem is fogadnak minket (sem) egyöntetű boldogsággal, és nem nagyon akarják, hogy belekontárkodjunk az addig békés életükbe.
Az új Tomb Raider-sorozat előző két részét is azért szerettük, mert játékmenet tekintetében számos lehetőséget adott a kezünkbe. Lara nagyon jól bánik minden fegyverrel a pisztolytól kezdve a géppisztolyokon át a mesterlövés-puskáig, így aki kifejezetten lövöldözni szeret, az abszolút megtalálja a számítását.
Akadnak azonban más lehetőségeink is bőven.
Lara hűséges társa az íja, amivel távolról is csendesen intézhetjük el a rosszarcúakat, valamint a segítségével köteleket húzhatunk ki, amivel nagyobb távolságokat lehet áthidalni, vagy hozzákötve bizonyos dolgokhoz, el lehet húzni azokat. A különböző feladványok megoldásához ezek elengedhetetlenek.
De az sem fog csalódni, aki kifejezetten a lopakodást kedveli. Az ellenfelekhez hátulról közel kerülve egy pillanat alatt hangtalanul kivégezhetjük őket és a rejtőzködési lehetőségek is bővültek. Korábban Lara csak a nagyobb aljnövényzetben tudott elbújni, most már azonban be tudja kenni az arcát sárral (amolyan Schwarzenegger-féle Predator módra), és így bele tud olvadni a sárral borított falakba is.
A Shadow of the Tomb Raiderrel az is jól fog járni, aki a harc helyett inkább (klasszikus Tomb Raider-rececpt szerint) az ügyeskedős ugrálást és a logikai feladványok megoldását részesíti előnyben,
ezekből ugyanis jóval több akad az új részben, leginkább a harci helyzetek rovására.
Ráadásul a fejlesztők betettek kilenc darab hatalmas síremléket is, melyek megoldásához be kell vetnünk az agyunkon kívül minden létező eszközünket is.
Az új generációs Tomb Raider-játékok eddig is kiemelkedtek a grafikájukkal, és nincs ez másként most sem. Egész egyszerűen elképesztően néz ki a játék, bármelyik platformon is próbáljuk, de természetesen a maximumra tekert PC-s változat fogja a legtöbbet nyújtani, csak hát ahhoz kell egy igazi erőgép is.
A buja dzsungel, az ősi romok és az elhagyatott városok minden négyzetcentimétere részletes és alaposan kidolgozott, így nem csak azért hívogat felfedezésre, mert egyébként mindenféle értékes holmit szedhetünk össze, amiből aztán fejleszthetjük a felszerelésünket, hanem mert egyszerűen tényleg megéri látni az összes eldugott pontját.
A Shadow of the Tomb Raider tehát egy nagyon kellemes és látványos akció-kalandjáték, amibe igazából nehéz belekötni. Talán a történet nem annyira érdekesen bontakozik ki, mint ahogy azt az alapszituáció alapján reméltük volna, és az elsőre összetettnek tűnő szereplőkből sem hozták ki a maximumot, de ezekért a sokrétű és mindenféle igényt kiszolgálni képes játékmenet bővel kárpótolni fog mindenkit.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!