Sok tekintetben furcsa volt a hamarosan megjelenő új konzolgeneráció felvezetése, és ez nem minden esetben a gyártókon múlt. Mindenesetre a Microsoft és a Sony a kezdetektől fogva másként állt hozzá a helyzethez: a jelenlegi Xbox One vs. PS4 közötti harcon nagyot bukó Microsoft korán leleplezte az új Xbox Series X-et, és a technikai specifikációk egyértelmű és részletes közlésével tisztán látszott, hogy ezúttal a keményvonalas játékosokat célozzák meg, akik számára mindennél fontosabb a bivaly hardver.
A Sony jóval később szállt be a játékba egy szintén technológiai jellegű leleplezéssel, ők azonban nem annyira a nyers hardveres erővel próbálták felvezetni a PS5-öt, hanem az olyan újdonságokkal, amik mindenki számára egyértelmű generációs előrelépést hoznak majd: az elképesztően gyors SSD-alapú háttértárral, a teljesen újragondolt 3D-s térhangzással és minden korábbinál finomabb és részletesebb haptikus visszajelzésre képes irányítóval.
Aztán beütött világszerte a koronavírus, a nagy technológiai- és játékshow-k elmaradtak, így a nyáron mindenki belekényszerült az online térbe. Mutattak is játékokat mindkét oldalról, akadtak közöttük szebbek, jobban is, meg akadt olyan is, amiben már egy előzetes alapján akkorát csalódott a nép, hogy a Microsoft legalább egy évvel el is csúsztatta a megjelenését.
Szóval, ismertük a hardvereket, nagyjából képbe kerültünk a várható játékfelhozatallal, egy valamiről azonban mindkét gyártó gyanúsan hallgatott: az árról.
A helyzet először kezdett kínos lenni, aztán már inkább viccet csinált belőle az internet, de a hallgatásnak valószínűleg jó oka volt: a hardveres specifikációk alapján azt lehetett gyanítani, hogy ezek a konzolok most jelentősen drágábbak lehetnek, mint amit az elmúlt generációk alatt megszoktunk, és azt tippeltük, hogy egyik gyártó sem akart ezzel elsőként előállni.
Végül nem lett igazunk: a Microsoft szeptember elején megtörte a csendet, és bejelentette, hogy 499 dolláros áron kerül piacra a bivalyerős Xbox Series X, ami pontosan annyi, amennyiért hat évvel ezelőtt az Xbox One-t lehetett megvenni, ami már a megjelenésekor sem számított közepesnél jobb teljesítményűnek (mármint PC-s viszonylatban). Ráadásul a vállalat itt nem állt meg, és ezzel nagyjából egyidőben bejelentették, hogy a régóta pletykált gyengébb-de-olcsóbb Xbox igenis létezik, és Series S néven jelenik majd meg, 299 dolláros áron.
Ezek az árak végül Magyarországon rendre 184 999 és 113 999 forintban realizálódtak, a Microsoft pedig megígérte, hogy az olcsóbbik gép is futtatni fog minden új generációs játékot, amit a nagytesója, csak egyszerűen nem 4K-s, hanem sima Full HD-s felbontású tévékhez szánják.
Innentől kezdve már a Sony térfelén pattogott a labda, és nyilvánvaló volt, hogy nem lehet ok tovább halogatni a bejelentést. Nem is kellett sokat várni: egy újabb online bemutató keretében először nagyon ütős játékokat mutattak, majd bejelentették az árakat.
A Sony is két PlayStation 5-tel jelentkezik majd, azonban ezek hardveres erőben teljesen megegyeznek egymással, csak az egyikből kimarad a Blu-ray lemezmeghajtó, így a játékokat csak online, a PlayStation Áruházon keresztül lehet megvásárolni - így tehát hiába lesz olcsóbb ez a változat, hosszabb távon a Sony jobban jár vele, hiszen kiüti a használtpiacot, és nem kell számolnia a forgalmazó, kereskedő hasznával sem.
A lemezmeghajtós változat itthon 184 990 forintba, a meghajtó nélküli Digital Edition pedig 149 990 forintba kerül majd.
Érdekes szituáció alakult tehát ki: a Microsoft kínálja egyszerre a legerősebb és a leggyengébb, de legolcsóbb új konzolt, míg a Sony láthatóan ezekhez illesztette saját árait, és a PlayStation márkaerejével, valamint a hagyományosan nagyobb és változatosabb játékfelhozatallal igyekszik továbbra is megőrizni piacvezető pozícióját.
Mindenesetre a két cég kommunikációjából teljesen egyértelműen kirajzolódott, hogy milyen szándékkal vágnak bele az új generációba. A Microsoft hónapok óta azt hangoztatja, hogy ők most már nem is igazán hisznek a generációkban, és a saját fejlesztésű játékaik még évekig biztosan megjelennek majd Xbox One-ra is.
Ezt nagyjából minden szakértő úgy értékelte, hogy az amerikai vállalat számára valójában nem a hardveres eladások, de még csak nem is közvetlenül a játékeladások számítanak, hanem hogy minél több felhasználót tudjanak beterelni és benntartani az Xbox Game Pass előfizetéses szolgáltatásba.
A Game Pass egy elég jó ajánlat: egy viszonylag kedvező havidíjért cserébe azonnali hozzáférést biztosít több mint 150 játékhoz, a felhozatalba pedig a Microsoft saját fejlesztésű exkluzívjai a megjelenésükkör azonnal bekerülnek. Könnyen belátható, hogy minél több eszközről lehet hozzáférni a szolgáltatáshoz, annál több a potenciális előfizető, a Microsoftnak tehát nem igazán áll érdekében gyorsan kinyírni az Xbox One-t.
Sony képviselői, köztük a PlayStation-üzletágat vezető Andrew House ezzel szemben a kezdetektől fogva arról beszélt, hogy a japán cég továbbra is az élesen elválasztott konzolgenerációkban hisz, hogy a játékok fejlesztésekor ne kelljen figyelembe venni a régi hardvert, így az ne fogja vissza az újat. Ennek érdekében a Sony minél hamarabb szeretne minél több vásárlót átterelni PS4-ről a PS5-re.
Ez is egy teljesen érthető megközelítés, ami sokak számára akkor vált méginkább szimpatikussá, amikor, a Microsoft bejelentette az Xbox Series S-t. A rajongókban aggodalmat keltett ugyanis, hogy a gyengébb konzol (valamint az Xbox One elnyújtott támogatása) miatt a fejlesztőknek túl sok kompromisszumot kell majd kötniük, és emiatt a drága Xbox Series X-et nem fogják megfelelően kihasználni.
Ezzel a szemben a Sonynak az az exkluzív játékainál semmi másra nem kell gondolnia, mint a PS5-re, így talán nagyobb eséllyel fogják kiaknázni a képességeit.
A helyzet tehát viszonylag egyértelműnek tűnt, egészen addig a pontig, hogy a minap kiderült, a Sony nem mondott éppen igazat. Bejelentették ugyanis, hogy három, eredetileg PS5-exkluzívnak szánt játék (Spider-Man: Miles Morales, Horizon: Forbidden Dawn, Sackboy) is meg jelenni PS4-re. A rajongók jogosan csalódtak, hiszen egészen eddig abban a hitben éltek, hogy a nyáron megjelent Ghost of Tsushima volt az utolsó, Sony által kiadott exkluzív játék, ami megjelent PS4-re, és a vállalat belsős stúdiói onnantól már teljes mértékben az új generációra koncentrálnak.
A Sony azzal sem szerzett jó pontokat, hogy a játékok árát váratlanul megemelte. Nem maga az emelés ténye a váratlan, elvégre már lassan több mint egy évtizede 60 dolláros áron kerülnek piacra a csúcskategóriás címek, miközben a fejlesztési költségek megemelkedtek, és hát volt némi infláció is.
Arra nagyjából tehát számítani lehetett hogy nem csak a Sony, de a legnagyobb kiadók (Electronic Arts, Ubisoft és a többiek) is szépen-lassan megemelik majd a játékok árát 70 dollárra. Mivel jellemzően ezt az árat egy az egyben váltják euróra, így az öreg kontinensen 70 eurós alapárban reménykedhettünk volna, azonban a japánok erre rádobtak még egy tizest, így a PS5 indulásakor több játék is 79,99 euróba kerül majd, ami Magyarországon egészen könnyfakasztó, 29 990 forintot jelent.
Azt nem tudjuk, hogy a Microsot tervez-e hasonló lépést, de meg lennénk lepődve, ha nem.
Végső soron tehát hiába sikerült mind a négy konzol árát viszonylag jól belőni, ha cserébe a játékok jelentősen drágulnak majd. és ha például egy új kontroller is 26 ezer forintba kerül. Persze, valószínűleg az újdonság varázsa és a remeknek ígérkező játékok elcsititják a kétkedőket, és szinte biztos, hogy a következő hónapokban hiánycikk lesz a PlayStation 5, amit nem messziről követnek majd az Xboxok.
De, hogy a videojátékok történelmében éppen az egyik legfurcsább konzolgeneráció-váltásnak vagyunk éppen szemtanúi, az szinte teljesen biztos.