Találmányok, melyektől sokat vártak, de sosem váltották meg a világot

A televíziózás forradalmát ígérték a gyártók.

A szórakoztatóelektronikai, telekommunikációs és IT iparágakat az innováció hajtja előre. A nagy piaci résztvevők mindegyike arra törekszik, hogy elő tudjon állni olyan megoldásokkal, amelyek hosszabb-rövidebb időre előnyt jelentenek a könyörtelen versenyben. Amely konszern ki tud fejleszteni egy valóban előremutató technológiát, szabványt, az akár hosszú évtizedekre megalapozhatja a stabil anyagi hátterét. Vannak is ilyen sikertörténetek, elég, ha a magnókazettára, MP3 lejátszókra, polaroid kamerákra, LCD televíziókra vagy lézernyomtatókra gondolunk. De az is tény, hogy akad olyan számos technológia, amely sosem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és amelyre mindent összevetve utólag nyugodtan zsákutcaként is tekinthetünk.

Blu-ray és HD-DVD

1995-ben megjelent a DVD és letarolta a házimozis világot, óriási sikert aratva. Azonban a formátum komoly hiányosságokkal küzdött a tárolókapacitás terén, emiatt nem volt lehetőség például arra, hogy a nagy felbontású, Full HD filmeket ezeken adják ki. A kétezres évek közepére megérett a gondolat a nagy cégekben, hogy lecseréljék, leváltsák ezt a szabványt. Azonban nem tudtak megegyezni az irányvonalban, és a Toshiba, valamint a Sony vezetésével két nagy tábor alakult ki, amelyek némiképp eltérő eljárások mellett tették le voksukat.

A Toshiba a HD-DVD, a Sony pedig a Blu-ray nevű technológiát fejlesztette ki, és az úgynevezett formátumháború során mindkét gigantikus japán konszern nagy világcégek sorát állította maga mögé.

A csatába beszálltak a Microsoft, az Intel, a Philips, a JVC, a Panasonic és a hasonló techcégek mellett a hollywoodi stúdiók is. A nagyszabású ütközet éveken át tartott, és igazi győztese nem lett. Bár a Toshiba idővel visszavonulót fújt és így a HD-DVD viszonylag hamar ment a levesbe, de a háborúskodással túl sok idő és energia ment el. Amíg ezen optikai szabványok egymást csépelték, addig az árnyékból szép lassan előtört az online streaming, és elkezdte felfalni a piacot. A Blu-ray bár legyőzte vetélytársát, sosem futotta be azt a karriert, amelyet szántak neki. Igazából mindig marginális tényező maradt, a sikere meg sem közelítette azt, amit a DVD-szabvány produkált, sőt ma még mindig ott tartunk, hogy globálisan több DVD-lemez fogy, mint Blu-ray korong. Az online streaming pedig ez idő alatt óriásira nőtt, szinte minden háztatásba bekúszott, így végül a formátumháború győztese ez a technológia lett.

Zselés nyomtatás

A Ricoh fejlesztette ki ezt a nyomtatási technológiát, amelynél a hagyományos, patronokba zárt tinták helyett lényegesen sűrűbb, gyakorlatilag zselé állagú anyagot használnak. E megoldás elméleti előnye, hogy hamarabb szárad, hőérzékeny papíron is használható, és a Ricoh állítása szerint a nyomat képminősége is sokkal jobb.

A gond ezzel az, hogy igen drága, emiatt az otthoni felhasználóknál nem is nagyon jöhet szóba, csak cégeknek érheti meg megvenni, ők viszont hagyományosan nem a szépségre mennek rá az irodai munka során.

Akinek pedig tényleg nagyon fontos a nyomat hibátlan képminősége, az nem egy kompakt printerrel fog vacakolni, hanem megkeres egy professzionális, nagy teljesítményű gépekkel dolgozó, erre szakosodott vállalkozást. A zselé alapú nyomtatás már régi fejlesztés, de mind a mai napig nem sikerült az áttörés, és gyanítható, hogy ha eddig nem jött össze, akkor már nem is nagyon fog.

Ívelt tévék

A hajlított készülékházzal bíró televíziók első példányai 2013-ban bukkantak fel, és azonnal az érdeklődés középpontjába kerültek. Az tény, hogy a szokatlan kialakítás borzasztóan figyelemfelkeltőnek bizonyult, és a cégek azt kezdték kommunikálni, hogy ez a látott képre is jó hatással van. Ez viszont nem volt igaz, hiszen ha valaki nem szemből nézte, akkor torzultak a vonalak, a betekintési szögre és a háttérfény eloszlására, ezáltal pedig a színpontosságra sem volt jó hatással a hajlítás.

Még mindig vannak próbálkozások, de már inkább csak a monitorok terén Forrás: Origo

Egy-két évig teljes gőzzel nyomták e készülékeket a nagy cégek, amelyek próbálták azt kommunikálni, hogy ha valami ívelt, az egyben a csúcstechnológiát képviseli. Azonban egy rövid fellángolást leszámítva a vásárlók nem igazán fogadták jól ezt a vonalat. 2017-re a legtöbb gyártó kínálatából eltűntek az ilyen készülékek, 2018-ra pedig senki sem maradt, aki még megtartotta volna az ívelt televíziókat.

Okos szemüveg

Már lassan egy évtizede hallgatjuk, hogy az okos szemüvegek milyen csodálatosak, és hogyan, mi módon fogják megváltoztatni az életünket. A gyártók egymásra licitálva mutatják be az újabbnál újabb prototípusokat, amikről ódákat zengenek. De a vásárlók csak nem állnak kötélnek, nem látunk embereket az utcán okos szemüveggel a fejükön mászkálni, nem ülnek diákok az iskolában a fejükön ilyen intelligensnek nevezett okulárékkal. És ez nem is véletlen.

A nagy koncepció az volt, hogy a lencse egy részére képernyőt építenek, vagy oda egy mini projektor segítségével tartalmat vetítenek.

A felhasználó pedig így egyszerre tudja befogadni vizuálisan a valódi és a digitális világ információit. Aki viszont már valaha próbált ilyen eszközt, az tudja, hogy ez hosszú távon nem működik. Elfárad a szem, az agy, egyszerűen zavaró, hogy a szemünk előtt közvetlenül mesterségesen létrehozott képet látunk.

Intel Vaunt okosszemüveg Forrás: Vjeran Pavic / The Verge / Vox Media

Lehet, hogy bizonyos munkafolyamatok során ez egy hasznos eszköz lehet, de minden jel arra utal, hogy a tömegek számára ez a termékcsalád egyszerűen nem elég vonzó, és ezért sosem fogja beváltani a hozzá fűzött merész reményeket.

Szemüveg nélküli 3D

Már régóta próbálkoztak a televíziós, monitoros és notebook iparágban a 3D-nek nevezett kijelzők bevezetésével. 2009-ben aztán új lendületet vett a dolog, azonban az emberek közül sokan nem tudták elviselni vagy kényelmetlennek találták az ehhez szükséges speciális szemüvegeket.

Igazából a szemüveggel élvezhető 3D-nek is leáldozott már Forrás: Origo

Emiatt akadt néhány gyártó, amely úgy gondolta, hogy a probléma egyszerűen megoldható, ha olyan képernyőket fejlesztenek, amelyek lehetővé teszik a szemüveg nélküli 3D megjelenítést. Sikerült is elérni egészen elfogadható eredményt, azonban ez a koncepció megbukott, aminek több oka is van. Az első és a legfontosabb, hogy a felhasználók egyszerűen nem igényelték ezeket a valójában "ál-3D" tartalmakat. A másik pedig, hogy csak bizonyos nézési pontokból volt értékelhető a kép, ami igen komoly kompromisszumok megkötését feltételezte. Ebbe pedig érthető okokból azok sem akartak belemenni, akik egyébként nyitottak lettek volna erre az egész térhatású mizériára. Egy-két cég akad, amely továbbra is fejleszt ilyen megoldásokat, de ez nagyon messze van attól, hogy mit vártak anno a szemüveg nélküli 3D-től.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!