Közben sorra jönnek újabbak. Egy fekete kislány, gigászi virággal hajában felkérésre egy Dorina-dalt énekel, de nem túl meggyőző, el is kenődik a kritika hallatán. Egy szőke, szemüveges ifjú hölgy is hamar kint találja magát a folyosón, közben eltűnődünk azon, hogy nem mindig egyenlő a mérce, hiszen egyesek szabadon választhatnak, mit adnak elő, másoknak pedig megmondják, mit akarnak hallani. Hosszabb távon persze mindegy, a kezdeti jóindulat úgyis hamar elszáll egy-egy fülsértő nyikorgás, borzalmas, hamis refrén vagy kínos rezegtetés hallatán. Feltűnő, hogy sokan nem tudják hová tenni kezeiket éneklés közben, ettől pedig sutának, ügyetlennek és szánalmasnak tűnik a produkció.
Egy méretes keblekkel rendelkező lány toppan be, az adatlapjához csatolt, erotikusnak szánt, hiányos öltözetben kattintott fotográfiát már szemügyre vette a fél zsűri. - Ó, bocsánat, mélyen kezdtem! - szabadkozik a hamiskás dal után, ám Bakács csak ingatja fejét: - Már a fényképnél mélyen kezdted! Mint egy emelt díjas sms-hez való kép, úgy nézett ki a fotó - dünnyögi, de a végét már csak a stáb hallja.
Eztán egy piros szoknyás, apró kislány egy afrikai dallal rukkol elő, hangja vékonyka, halovány, mint a magyar futball elmúlt évtizede. Semmi erő, semmi egzotikum, így Presser meg is jegyzi: - Ez egy egészen kicsi afrikai törzs dala lehet! - Ám nincs idő kuncogni, mert egy jó hangú, tehetséges srác következik, LGT-t is énekel, de olyan nagy zavarban van, mintha egy stadionnyi nézősereg hallgatná. - Remegő vagyok most - hebegi, miközben Bakács a suta testtartás miatt morog: - Szorongtam, hogy nincs is kezed, úgy eldugtad!
A végére még jut sok csodás figura, holott alig egy órát láttunk az egészből. Egy rajzfilmzenékkel érkező, kopaszodó, háromgyermekes családapa után egy ifjú rocker robog be, Red Hot Chillit akar énekelni, de mélyen kezdi, lenn a pincében - és nem is jön fel soha. A hajnali, gitáros, másnapos EFOTT-hangulatot idéző, őszinte fiú után jön egy fekete bőrgatyás fazon, ő Gary Moore-ral kezd, majd egy saját, magyarul írt dalt prezentál, amelynek az első sorai arról szólnak, hogy késsel rajzol a nő bőrébe, de az nem mondhatja el senkinek a nevét. A sötét, borongós dal hallatán Soma összerezzen: - Ez egy élvezkedő, perverz inkvizítor előadása volt. Hiperszenzitív állapotban vagyok, ez most megviselt - kesereg.
A horrorfilmbe illő betétdal után még jönnek sok százan, kilenc nap alatt lemegy az első hullám. Folytatás a képernyőn, de hadititok, pontosan mikor.
Kalmár Csaba