Az amerikai televíziós piac

Az Egyesült Államok a televíziózás őshazája. Itt már az 1920-as évek végétől lehet tévékészüléket vásárolni, a negyvenes évektől léteznek szappanoperák és hírműsorok. Ma mintegy 186 millió tévékészülék van az országban, miközben több mint 1500 adóból lehet válogatni - ezek között azonban egyetlenegy tipikus köztévé sincs. Amerikai kollégánk rápillant a nagy tévés piacra - ami számunkra is fontos, mert ami ott siker, egy éven belül a mi tévénk képernyőjén is feltűnik.

Az első televíziós társaságok - mint a ma is meghatározó CBS - még a rádióadókból nőtték ki magukat. Ekkoriban a készülékek ára még csillagászati volt, mai pénzre átszámítva egy 8 centis képernyő-átmérőjű tévé 550.000 forintnyi dollárba került. A televízió kereskedelmivé válásával beinduló fejlődés azonban megállíthatatlan volt, az 1950-es évekre már minden második amerikai háztartásban volt tévé.

A csaknem 300 millió lakosú Egyesült Államokban napjainkban több, mint 186 millió tévékészüléket tartanak üzemben. Egy háztartásra tehát több mint két tévékészülék jut, ám az átlagos, középosztálybeli családoknál azonban ez a szám jóval magasabb. Az általános, hogy egy készüléket a nappaliba, egyet a hálóba és egyet a gyerekek szobájába helyeznek el, elvégre ők más műsorokat néznek, mint a szüleik. Az is előfordul, hogy egy készülék kikerül a konyhába, enyhítendő a főzés egyhangúságát. Természetesen léteznek a kredencbe tervezett, DVD-lejátszóval összeépített konyhai készülékek is.

A csatornák száma összességében meghaladja az ezerötszázat, ez a szám azonban csalóka, mintegy ezer adó az öt legnagyobb trösztől kapja anyagai nagy részét. Könnyen érthető tehát, miként nézhet egy amerikai heti 19 órában tévét. Magyarországon - sokkal kisebb választékkal - ez a szám 16 óra.

Az Egyesült Államok nemcsak egy hatalmas médiafogyasztó, hanem a világ legnagyobb televíziós tartalom szolgáltatója és exportőre is. Ide nem csak a hollywoodi filmek értendők, hanem a televíziózást nyereségessé tevő reklámok is, amelyeknek szintén Amerika az első számú gyártója. A televíziós tartalom oroszlánrészét a legnagyobb, országos sugárzású adók készítik, vagy készíttetik el független gyártókkal, de a termelésben részt vesznek a kisebb, helyi adók is. Ez utóbbiak azonban jórészt a nagy televíziós hálózatok műsorait veszik át.

A 80-as évek végéig a piacon a "három nagy", a CBS, az NBC és az ABC töltött be vezető szerepet, ekkor, a műholdas- és kábeltelevíziózás elterjedésével és olcsóbbá válásával zárkózott fel hozzájuk a Warner Brothers és a Fox Network. Mellettük jelentős szerepe van még a közszolgálati célú adók legnagyobb szövetségének, a PBS-nek.

Az Amerikai Egyesült Államokban nincs és nem is volt olyan állami, közszolgálati csatorna, mint Magyarországon az m1 vagy az m2. A PBS-be tömörülő non-profit adók részben állami támogatásból, részben adományokból és csatornadíjakból tartják fenn magukat. A non-profit adók között egyaránt vannak egyetemek, helyi közösségek és egyházak által üzemeltetettek. Közös vonásuk a direkt reklámok hiánya, a szponzor neve általában a csak dokumentumfilmek végén vagy elején jelenik meg. Stílusukban, szerkezetükben ezek az adók azonban egyre közelebb kerülnek a kereskedelmi tévékhez.

Lost - az ABC egyik sikersorozata Golden Globe-díjat is nyert

A "három nagy" műsorszerkezete igencsak hasonló. A képernyő délelőtt, kora délutánig a az otthonülőké, a háziasszonyoké és a gyerekeké vetélkedőkkel, szappanoperákkal, rajzfilmekkel. A kora este, a hírek után, a családé. A családtagok ekkor ülnek le együtt, hogy megnézzék az "nagyfilmet" vagy a meccset, január második hetében a legnézettebb programokat, az este nyolc órai műsorsávban az ABC és a CBS sugározta.

Két hete 23 millióan néztek sportközvetítést és 18 millióan a CSI legújabb epizódját. A főműsor után az adás rétegfilmekkel folytatódik. Mivel a "nagyok" az átlagot tekintik célközönségnek, igencsak egyformák.