A Cadillac Drive-ot, az előzetes terveknek megfelelően, három etapban vették fel: az első menetet Amerikában rögzítették, utána jött az ázsiai rész, Szibériával, majd a végén egy viszonylag rövidebb Moszkva-Budapest táv. Majdnem 80 forgatási nap volt, ebből készült a 12 részes sorozat. "A legnehezebb rész Magadan környéke volt. Nincsen út, csak télen járható ez a szakasz, ezért kellett terepjáró tehergépkocsikat igénybe venni. Ez az úgynevezett Csontok útja, hiányoznak a hidak, ilyenkor áradnak a folyók. A nyáron mocsárrá változó tajgában az út építése során több tízezer gulág-fogoly vesztette életét" - emlékezett Litkai Gergely.
Amerikában három kísérőautó ment, amelyek mindegyike egyben kameraautó is volt. A felvételt nagyban nehezítette, hogy a szoros forgatási tempó miatt csak egyszer lehetett felvenni, így folyamatosan több kamerával rögzítették az eseményeket. Oroszországban mikrobuszok és egy terepjáró követte a Cadillacet, míg a tajgában egy lakó-Kamaz és egy gigászi Urál szállította az autót. A stáb 8-10 fő között mozgott, a kreatív producer Amerikában volt felvételvezető. Két operatőr és egy rendező, technikus-autószerelő, hangmérnök kísérte a stábot, emellett a stábkocsi sofőrjei tartoztak a csapathoz. A stáb munkáját természetesen a terepet jól ismerő szakértők is segítették.
A bulvársajtó a szereplők közti összeveszésről írt - de az ellentétek igazából nem mérgesedtek el. "Az összeveszés inkább a folyamatos feszültségből eredő vita volt, amit a napi gyakran húszórás forgatás, a sokszor mostoha körülmények és az összezártság okoztak. A produkciót veszélyeztető vita, ahogy azt a bulvársajtó írta, azonban nem volt" - tisztázta Litkai. Inkább külső körülmények tették nehézzé a forgatást, például találtak egy részeg autóst egy piros Moszkvicsban egy szibériai út közepén, aki egy vodkásüveggel támadt Wahornra, de végül sikerült a padkára tolni. Fábry egészségét sem régi cimborája veszélyeztette, egy eset: részt vettek egy burjátföldi állatáldozásos szertartáson, ahol a birkabelsőségekből álló menü jócskán próbára tette az Esti Showder műsorvezetőjének gyomrát.
A költségvetésről szólva: 600 ezer dollárról lehetett hallani, nem hivatalos forrásból. "Attól függ, mikori árfolyamon. De körülbelül igaz, ami egy ilyen kaliberű útifilmnél nem túl magas egy epizódra vetített gyártási költség. A többletköltségek nagy részét az autó szállítása okozta, és persze a hosszú forgatás" - reflektált kérdésünkre a kreatív producer.
A néha hisztiző Fábry mellett végtelenül nyugodtnak vagy épp lelassultnak tűnik Wahorn. Akkor, mikor a kocsikerekek által hagyott guminyomok absztrakt mintáiról elmélkedik, akkor, mikor a táncoló lángok, a kandallóban lobogó tűz méla bámulását az inaktív, bamba televíziózáshoz hasonlítja, vagy akkor, mikor békésen heverészik egy főúton, és azon tűnődik, hogy az ember a társadalomban olyan, mint az asztalba ágyazódott kicsiny kavicsok. Wahorn ugyanakkor nyilván szereti az országot, ha már olyan sok évet lehúzott ott, de nincs valami nagy véleménnyel az amerikaiak nyitottságáról, szellemi fejlődéséről. Egy alkalommal Fábry próbált elmagyarázni egy nőnek valamit, de a Bizottság alapító tagja csak legyintett: "Á, Sanyi, hagyd! Ami nincs benne a fejükben, azt már soha nem értik meg."
Aki szereti Fábryt, annak talán ez a műsor is bejön, noha nem azt kapja a showmantől, amit megszokott a műsorában. Eleve téves hozzáállás, ha valaki ugyanolyan "poénbombákat", innen-onnan összeszedett, internetről lenyúlt vagy épp a segítők által összeírt sztorikat, vicces történeteket vár tőle ebben az utazós realityben. Lényegesen kevesebb a nemi szervekkel és különböző, altesti, biológiai folyamatokkal történő tréfálkozás is, azaz a Cadillac Drive humora egészen másfelé visz - nem véletlenül nem főműsoridőben, a Barátok közt után fut. Sokan nem értenék az utalások jelentős részét, sokan nem vevők a fanyar, abszurd, néha értelmiségi humorra. Fábry is akkor jó, mikor nem a kamerának, a nézőnek próbál megfelelni: a spontán beszólások, az idétlen eszmecserék élvezetesebbek, mint a végtelennek tűnő, néha izzadságszagú monológok.