Fecseg a helyszín, hallgat a mély

Amerikában a televíziós világot a kilencvenes évek végén és az új évezred elején is leginkább húszperces szituációs komédiák (szitkomok) és a Vészhelyzet határozták meg, azóta viszont a helyzet változott. Arra próbálunk választ keresni, hogy miért lett olyan nagy siker a Helyszínelők, hogy a - néha igen ügyesen elkészített - klónok miért hoznak több millió nézőt. Foglalkozunk a magyar tévés krimikkel, a német nyomozókkal, a klasszikus detektívekkel - de először az amerikai újhullámot nézzük meg.

Az itthon is látható Nyomtalanul című széria, mely az angol keresztségben Without a Trace néven arat, Amerikában éppen a Helyszínelők-et követő sorozat (és éppen az elöregedő Vészhelyzet ellen kakaskodik a nézők kegyeiért.) is ugyanazon filozófiára épül, mint a CSI - csak éppen maga a felütés különböző, hiszen a Nyomtalanul-ban az FBI-ügynökök minden egyes részben eltűnt személyek után nyomoznak. Az ember azt hinné, hogy a szűk téma óhatatlanul is repetitivitást okozna, de nem. A Nyom nélkül, bár itthon a TV2 egy, a sorozathoz méltatlan éjszakai időpontra temette el, odakint, az utóbbi évek 5 legnézettebb sorozatának klubját gyarapítja hétről-hétre. A recept továbbra is változatlan, eleinte nulla karakter, csakis a nyomozás módszertana kap figyelmet, majd ha a sorozat befut, akkor a kezdeti, részenként 1-2 perces magánszámokat, olykor hosszabb magánéletbeli kifejtéseket is felvállalhatják.

A Bruckheimer-féle triumvirátus, vagyis ha a Helyszínelők-klónokat is beszámítjuk, akkor már kvintett, egy immáron 3 éve futó sorozattal, a Cold Case-szel zárul, melynek hazai premierjére még úgy tűnik, várnunk kell. Ezúttal is pár FBI-ügynök (figyelem, női főszereplő) munkáját kísérhetjük figyelemmel, akik ezúttal a "lezáratlan, régi ügyek" tematika vezérfonalán nyomoznak, illetve kérdezik ki a tanúkat. A sorozat, akárcsak a Nyomtalanul a mozifilmes technikák alkalmazásával érte el a sikert. Míg a Helyszínelők-ben a "kamera belemegy mindenbe", technikai újítással sokkolták a tévénézőket, addig a Cold Case-ben és a Nyomtalanul-ban a flashbackek (visszaemlékezések) technikai megoldásait erőltetik ránk a filmesek, mégpedig elég jó eredménnyel, hiszen sikerült elérni, hogy minden epizód, a vissza-visszatérő eszközök miatt könnyen beazonosítható legyen - mondhatni egy nagy márkajelet kapott a krimi csomagolása.

Érdekességképpen meg lehet említeni az idehaza, a Hallmarkon vetített Nyughatatlan Jordan(Crossing Jordan) című sorozatot, amely az első két évadban egy női kórboncnokról szóló, család- és karaktercentrikus krimisorozat volt - olyan sorozat, ahol a bűnügyi rejtély csak másodlagos volt a történethez képest, mintegy zenei aláfestés, csak kísérte az eseményeket. A Helyszínelők sikere azonban kimondva-kimondatlanul is arra sarkallta a készítőket, hogy átalakítsák a sorozatot és a 3. évadtól kezdődően elindultak azon az ösvényen, melyet a Las Vegas-i helyszínelők fémmel kivert bakancsai már jó előre kitapostak. Sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak az esetek (természetesen volt, hogy kettő is egy részben), sokkal több idő jutott a technikai részletekre - és sokkal kevesebb a családra, mivel a főszereplő édesapját ki is írták a sorozatból.