Pályán, öltözőben, ágyban

Így, a vébé idején minden focirajongó kiélheti magát, számtalan, jobbnál jobb meccset láthat a tévében. Mérkőzésekben egyébként vébészűkös időkben sincs hiány, hiszen mindig akad valamilyen torna, amit épp lehet nézni - még ha nem is olyan nívós, mint a világbajnokság. Mi van azonban azokkal, akik nemcsak szurkolni szeretnek, de szívesen megtudnának többet az egyes csapatokról vagy játékosokról is, netán szeretnék beleélni magukat egy-egy futballista szerepébe? A teljesség igénye nélkül csak kiragadtunk egy-két színfoltot a palettáról, hogy mit láthattunk már a tévében, futball témában - dokumentum- és játékfilmek mellett rajzfilm is szerepel a repertoárban.

Futballvébék idején szokás afféle portfóliókat készíteni, amelyekben röviden bemutatják a részt vevő csapatokat, de ezek nem igazán nevezhetők komoly alkotásoknak, egy ügyesebb vágó akár tíz perc alatt összerak egy ilyen bemutatkozást. Sokkal nagyobb fába vágta a fejszéjét egy angol forgatócsoport, amely a 2002-es vébére elkészítette a The History of Football: The Beautiful Game című dokumentumfilm-sorozatot - amit a jeles esemény idején a Duna TV is leadott, Aranylabda: A futball világtörténete címmel. Az eredeti alcím egyébként Pelé 1977-es, önéletrajzi könyvéből származik, melynek címe My Life and the Beautiful Game volt. A tizenhárom részes sorozat enciklopédikus teljességre törekszik: a kezdetek bemutatása, a különböző játékstílusok (európai, dél-amerikai stb.) taglalása és a szupersztárokkal készített interjúk mellett még arra is futotta, hogy az alkotók egy egész epizódot szenteljenek a futball árnyoldalának, középpontban a huliganizmussal. Itt értekeznek természetesen a Heysel- és a Hillsborough-tragédiáról is, melyek máig a futball fekete napjainak számítanak: 1985-ben, a brüsszeli Heysel-arénában rendezett BEK-döntőn harminckilenc ember vesztette életét azért, mert a Liverpool és a Juventus ultrái egymás mellé kerültek a lelátón; négy évvel később a Hillsborough-stadionban a jegy nélkül bejutott drukkerek nyomtak agyon kilencvenhat embert.

Nem kezdett sokkal kisebb vállalkozásba Hadas Miklós sem, amikor nekifogott a Száz év foci megírásának - csak ő épp a magyar focit vizsgálta, kicsit más aspektusból. A dokumentumfilm középpontjában ugyanis a foci és a politika viszonya áll, de emellett jelentős hangsúly kerül a futballra mint társadalmi jelenségre is. Az író szociológusként kezdett el foglalkozni a témával, Karády Viktorral közösen tanulmányt jelentetett meg Futball és társadalmi identitás - Adalékok a magyar futball társadalmi jelentéstartalmainak történelmi vizsgálatához címmel. Az esszéből Szűcs Tamás készített filmet, melyben - a szövegnek megfelelően - a történelmi kezdetekhez, az első magyar egyesületek megalakulásához vezet vissza minket, hogy megértesse velünk, milyen bonyolult (nemcsak szakmai, de politikai) viszony alakult ki a játékosok, klubvezetők, szponzorok és nem utolsósorban a szurkolók között. Különösen érdekes ez itthon, ahol a magyar foci sokáig az akkori Szovjetuniónak is államügye volt.

Détárit szerelik a 6-0-ás meccsen

Sokkal kevésbé tudományos, inkább csak áttekintő, bemutató jellegű sorozat volt a Sportfellegvárak. A Hálózat TV fő célkitűzésével - a helyi televíziók összefogásával - összhangban tűzte műsorára annak idején a dokumentumfilm-összeállítást, amely egy-egy vidéki nagyvárosunk sportéletét mutatta be az érdeklődőknek. Az egyes epizódokban ugyan nem csupán a fociról van szó (Pécs esetében például kifejezetten a női kosárlabda kerül előtérbe), de elég nagy betekintést nyerhetünk a vizsgált sportágba is. A foci szeretete, a szurkolás talán még jobban hangsúlyozódik egy kisváros életében, a siker vagy éppen sikertelenség az egész település hangulatán megérződik. A drukkerek közössége is sokkal szorosabb, hiszen míg például a Fradi vagy az Újpest szurkolótáborába az ország egész területéről érkeznek emberek, addig Röjtökmuzsaj kicsinyke csapatát valószínűleg csak a helyiek erősítik. Ezt a jelenséget mutatja be valamilyen formában a Sportfellegvárak Vidéki futballőrület című epizódja is, természetesen nem valamelyik "megyehármas" csapaton, hanem Debrecen és Zalaegerszeg gárdáján, valamint a Győri ETO-n keresztül.