A legismertebb tévésorozatok

Múlt héten a leghosszabb sorozatokat mutattuk be, most pedig azokkal foglalkozunk, melyek a legtöbb országba, a legtöbb nézőhöz eljutottak ebben a globalizálódó világban, ahol ugyanazt nézi a kongói kosárfonó, a texasi lovász, a szélfútta Falkland-szigeteken élő birkapásztor, a kamcsatkai favágó vagy a pápa. Ők mind ismerik ugyanazon sorozatok szereplőit, ám talán csak utóbbi tudná megnevezni mondjuk az ENSZ főtitkárát.

Nem volt csoda hát, hogy idehaza is inkább egy kipukkadt lufi látszatát keltette az Egy rém rendes család-feldolgozás. A premiernél tapasztalt csekély, de még éppen elfogadható nézőszám az eredeti, de idehaza sokkal kevésbé ismert széria szolgai másolásának köszönhetően is, részről-részre csökken és minden héten újabb és újabb mélypontot ér el, nem is volt csoda, hogy a csatorna elpakolta egy kevésbé nézett sávba, mondván a Vészhelyzet, amelyre a hazai Rém rendes család-nak köszönhetően, sokan ismét rátaláltak, túl kemény vetélytárs volt. Az indoklás csupán annak fényében tűnhet furcsának, hogy november 22-től az RTL-es Gyilkos elmék ellenében kerülnek adásba Bándiék, mely a 2005-ben indult sorozatok közül magasan a legnézettebb volt Amerikában. Csöbörből vödörbe?

Természetesen akad más példa is a honosításra, feldolgozásra, remake-ekre. Nagyon kedvelt a napi szappanoperák licencvétele, melyek egy ötlet alapján kerülnek kibontásra, egy-egy mamut méretű tévétársaság kisebb, különböző országokban megtalálható adóin. Tipikus példa a Barátok közt, aminek a német megfelelője a "Gute Zeiten, Schlechte Zeiten" ugyancsak a Grundy Ufa anyai szárnyai alá tartozik - azonnal meg is kapta az ukázt az induló RTL Klub, hogy a magyar verziót futtassa fel, hátha a konkurencia nem tud kapcsolni időben.

A sokszereplős szappanoperák sűrűjéből módfelett nehéz lehet kiemelkednie egy karakternek, maximum egy-két antihősnek van lehetősége, hogy Jockey Ewing-szintre jusson. Berényi Miklós persze szakadatlanul próbálkozik ezzel, ki tudja, talán összejön a kitörés. Mellette a sok Sanyi, Józsi, Etelka teljesen belevész az arctalan szereplők homályába, egyetlen kitörési esélyük, ha kapnak a nevük mellé valami toposzt, állandó jelzőt, mely segítségével megragadhatnak a köztudatban - elég csak a boldog emlékű Família Kft. "Vili, te nagyon hülye"-jére gondolni, mely Juhász Illés színművészt valószínűleg egész életen át kísérteni fogja.

Pozitív hősöknek azonban csak a szappanoperák dél-amerikai verzióiban, a nem végtelenített telenovellákban sikerült eddig mondai magasságokba, miniszterelnöki ismertség környékére emelkednie. Ebben az emelkedésben persze sokat segít, hogy a telenovellák zömében könnyebb brandet alkotni, ha a cím és a főhős (vagy általában inkább a főhősnő) neve megegyezik, elég csak Esmeraldá-ra gondolni vagy Betty-re, a csúnya lányra. Ennek az elméletnek persze látszólag tökéletesen ellentmond a Rabszolgasors sikere, amely nyomán a városi legendák szerint Isaura felszabadításán kezdtek el ügyködni egyes perifériára szorult tévénézők, de máris minden világossá válik, ha megnézzük a sorozat eredeti címét: Escrava Isaura.