De visszatérve a tévék és a kisfilmek viszonyára, a magyar tévé finoman szólva nem szocializálja a nézőket a rövidfilmre, mintha a műfaj nem is létezne. (Az alkotók szerint ez körülbelül olyan, mint ha az irodalomban tagadnánk a novella létjogosultságát, és a könyvtárakban csak elvétve találnánk novellásköteteket.) Meskó Zsolt, a Fehér alsó rendezője mesélte egy interjúban, hogy amikor Kepes András elhatározta, dokumentum- és rövidfilmeket épít bele műsorába, és egy alkalommal az ő kisfilmjét is leadta, még hetekig csörgött a telefonja, minden létező ismerőse felhívta, hogy gratuláljon neki.
Már csak ennek alapján is el lehet képzelni, hogyan lehetne a rövidfilmekből egy tipikusan tévés (és tegyük hozzá, sikeres) műfajt csinálni. Persze akadnak erre kezdeményezések, az m1 és a Duna TV szokott pénzt ajánlani kisfilmek gyártására vagy megvételére, utóbbi a Duna Műhely rövidfilmjeit adja le rendszeresen - ez azonban még nagyon messze van a külföldi példától: német és osztrák csatornákon vannak mindig azonos időben jelentkező, külön sávok, amikor csak rövidfilmeket adnak le, egy kisebb-nagyobb blokkban.
Jelenet a Fehér alsó-ból
Igaz, a TV2-n is volt hasonló kísérlet: "Adászárás előtt magyar animációs rövidfilmeket sugárzunk, és fölmerült annak lehetősége is, hogy hagyományos rövidfilmeket is műsorra tűzzünk ebben az idősávban" - nyilatkozta a csatorna programigazgatója, Poich Lóránd. Más kérdés, hogy erre aztán mégsem került sor, de a TV2 elvétve rövidfilmeket is támogat, a számos játékfilm mellett: így többek között a csatorna szponzorálta a családon belüli erőszak témakörét boncolgató, Apu című alkotást is.
Kitekintve a tévéből, nem nagyon működik a kisfilmek moziban való vetítése sem: a forgalmazóknak ugyanis nem érdeke ezeket bemutatni, mert csak elveszik az időt a sikeres nagyjátékfilmek elől. Így csak nagy ritkán kerül egy-egy kísérőfilm a hosszabb darab elé - a már említett Fehér alsó esetében is körülbelül fél évet kellett várni, mire találtak egy olyan filmet, amelyhez tematikájában és hosszában is illett az alkotás. A kisfilmeket általában fesztiválokon szokták leadni, amire azonban legtöbbször csak az alkotók ismerősei vagy a műfajnak eleve rajongói ülnek be, ez nem igazán segíti a rövidfilm és a nagyközönség találkozását. Persze ez is több, mint a semmi: az Off és a Menekülés a rövidfilmbe című programsorozat megszűnte után a tavaly életre hívott Busho fesztivál vált a kisjátékfilmesek legfőbb bemutatkozó fórumává.