Rendőr, akin röhögünk

Újabb dilis detektívek bukkantak fel a TV2-n, így számoljunk le végre a sztereotípiákkal, miszerint egy nyomozónak csakis Sherlock Holmes kimértségével, Kojak fineszességével vagy Gil Grissom és helyszínelőinek vérprofizmusával kell rendelkeznie ahhoz, hogy sikeresen göngyölítsen fel egy-egy rettentő bűnesetet és dugja rács mögé az odavalókat. Ez mind tévhit, hiszen a jelen bűnözői sokkal inkább retteghetnek azoktól, akik első (és második és harmadik) látásra sem tűnnek különösebben nagy lángelmének, sem olyannak, akiktől a lumpenelemeknek tartaniuk kéne. A habókos nyomozóknak, a statisztikák szerint is jobb az átlaguk, mint a magukat profinak tartóknak.

A TV2 már fentebb említett premierjében a hóbortos nyomozók egyik legújabb archetípusát ismerhetjük meg, hiszen a Psych - Dilis detektívek sorozat főhőse Shawn Spencer egyszemélyben meríti ki az évszázados léhaság fogalmát. Shawn éli életét és olykor a híradó bűnügyi rovatának felvételei alapján betelefonál a rendőrségnek és megfejt egy bűnügyet. Shawn ugyanis kivételes megfigyelőképességgel rendelkezik, amit vaskalapos apja kényszerített rá még gyerekkorában, de ennek eredményeképp szinte minden apró részletet észrevesz a környezetében, s ezekből le is vonja a megfelelő következtetéseket. Egy térden gyűrött farmer, egy lehullott virágszirom és egy táska elszakadt csatja - elég ennyi és le is bukott a pincér, aki módszeresen mérgezi egyik törzsvendégét a kávéjába rejtett arzénnal.

De hogy ne legyen ilyen egyszerű a történet, a készítők egy apró csavart is belecsempésztek a sorozatba. Shawn sok "helyes megfejtése" ugyanis szemet szúr a rendőrségnek, és idővel őt kezdik el gyanúsítani azzal, hogy köze van a bűncselekményekhez, mivel sosem szolgált elfogadható magyarázatokkal arra, hogy miképp tudta csak a tévét nézve felgöngyölíteni az eseteket. Shawn ezért, hogy megússza a börtönt, azt a mesét találja ki, hogy látnok és különleges képességei segítik őt a nyomozásokban. A rendőrség (miközben le akarja őt buktatni, hogy mégsem látnok) ezt követően, a különösen kemény dió esetekhez már őt is kihívja, hogy látnoki, illetve megfigyelői képességeivel segítse munkájukat, s ilyenkor az egész folyamat egy nagy hókuszpókuszba torkollik, hiszen a látnoknyomozónak minden megfigyelés által szerzett információját halottakkal való beszédet vagy gondolatolvasást imitálva kell közvetítenie a rendőrség felé.

Csöpi mindent megold

Persze nem kell nagymenő amerikai sorozatokig merészkedni, ha habókosságáról megismerhető nyomozót akarunk találni, hiszen a magyar Bud Spencer (ejtsd Ötvös Csöpi) filmek abban különböznek az olasz konkurenciától, hogy a mi Bujtor Istvánunknak nem csak a két tenyere jelentett segítséget, hanem egy igazi rendőrtiszt is, Kardos hadnagy. A Kern András által alakított tisztviselő csetlett-botlott, olykor bőszen pislogott és nem igazán értette, hogy miképp került az események centrumába, de az a legfontosabb, hogy még önmagával is elhitette, hogy egyes bűnügyek megoldása neki köszönhető, mindössze egy kis dedukció, némi kristálytiszta logika kellett hozzá.

Persze a látszólag bénázó, flúgos nyomozók sikere még nem jelenti azt, hogy a kőkemény profiknak, mondjuk a Helyszínelők-nek lealkonyult volna végleg, de azért érdemes lenne elmorfondírozni, hogy mi sülne ki egy olyan kísérletből, mellyel a nagysikerű Meghívás egy gyilkos vacsorára című film próbálkozott, melynek vendéglátója több, hetedhét határon túl is ismert nyomozót hívott meg, hogy maguk között egy bűntény kinyomozásával eldöntsék, ki a legjobb. A film sajnos (vagy talán szerencsére) nem használta a nyomozók eredetijének neveit, azonban mindenki azonnal tisztába jött, hogy Poirot, Miss Marple, Charlie Chan, Sam Spade (éppen a Columbót alakító Peter Falk alakításában) és Nick Charles paródiáját láthatja a vásznon, vagy éppenséggel a képernyőn.

Szekeres Viktor