A Human Bomb (Emberi bomba) című másfél órás dokufikció annak a 46 órának a történetét dolgozza fel, amelynek során a jelenlegi államfő mintegy Franciaország hősévé vált. 1993-ban ugyanis egy álarcos férfi rontott be Párizs egyik külvárosi óvodájába, ahol 21 gyereket túszul ejtett. A túszejtővel a tárgyalásokat Sarkozy kezdte meg, aki akkor a kisváros, Neuilly-sur-Seine polgármestere, illetve pénzügyminiszter volt.
Időt sem hagyva a gondolkodásra, Sarkozynek sikerült rávennie a túszejtőt, hogy egyenként adja át neki a gyerekeket. Mire a magát csak H. B-nek nevező bűnöző észbe kapott, és elutasította a további tárgyalásokat, már csak hat kislány volt a fogságában. A rendőrség ezután sikeres támadást indított, melynek során az egyik kommandós, bizonyos Daniel Boulanger lelőtte az előzőleg elkábított férfit.
Boulanger-t gyilkosság gyanújával feljelentették, de a bíróság ártatlannak találta, Sarkozy pedig 2003-ban Becsületrendre terjesztette fel. A kommandós aztán A nap, amikor megöltem H.B.-t címmel megírta emlékeit az ominózus 46 óráról. Ez a könyv szolgált a játékfilm alapjául, de ezen kívül korabeli híradó- és rádiórészletek, valamint a rendőrség és a tűzoltóság felvételei segítették Patrick Pubel rendező munkáját. A filmben egyébként Boulanger is megjelenik, önmagát alakítja.
A bemutatót beharangozó francia lapok szerint a Sarkozyt játszó Frédéric Quiring olyan élethűen alakítja az államfő jellegzetes mozdulatait és grimaszait, hogy a sajtóvetítésen a francia újságírók általános derültséggel fogadták első színrelépését az egyébként drámai történetben.
Nem ez az első tévéfilm egyébként, ami ma is élő államfőt jelenít meg. A britek már legalább három filmet készítettek volt miniszterelnökükről, Tony Blairről, bár róla nem éppen pozitív képet festettek: a The Trial of Tony Blair című, 2010-ben játszódó szatírában Blairt például perbe fogják az iraki háborúban vállalt szerepéért.