Lolka és Bolka
1964-ben indultak világgá, Lengyelországból, és itthon is hamar népszerűségre tettek szert: nem kis részben azért, mert csak egy tévécsatorna volt, és gyakorlatilag mindent megnéztek és megszerettek a tévézők akkoriban. Főképp, ha olyan kedves figurák masíroztak fel-alá a képernyőn, mint Lolek és Bolek.
A hatvanas évek végén nem volt jellemző, hogy a kelet blokk országaiból sokan csak úgy kiutazzanak nyugati országokba, bejárják Afrikát vagy Amerikát. A két kissrácnak mégis sikerült, eljutottak Mexikóba, Egyiptomba, autóversenyeken szórakoztak, olimpiát is láttak, vadásztak bölényre, megmászták a Kilimandzsárót, egyszóval nem a szocialista gyerektípus kissé szürke, de jól megtervezett hétköznapjait élték.
Wladislaw Nehrebecki mozifilmeket is rendezett a két lókötővel (Lolka és Bolka a világ körül, Lolka és Bolka a vadnyugaton), ezeket a nyolcvanas években fapados mozikban vetítették itthon, cikkíró is látott egyet az azóta megszűnt Alkotás filmszínházban. A mozifilmek a tévében is feltűntek, tíz részre szabdalva. A figurákat saját gyermekeiről mintázta az ötletgazda (Bolka a magasabb, vékonyabb, aki piros sortban, sárga ingben szerepel, Lolka az alacsonyabb, lila nadrágban, fehér ingben látható). Egy évtizeddel később a fiúk - főleg a nőnemű közönség követelésére - egy lánypartnert is kaptak, Tolát.
Egyes becslések szerint a két nyolcéves fiú kalandjait közel egymilliárd néző kísérhette figyelemmel. Külön érdekesség, hogy az 1978-as iszlám forradalom után Iránban betiltották az európai és amerikai rajzfilmeket, viszont ez a lengyel sorozat volt az egyetlen, amelyet vetíteni lehetett. Megkönnyítette a testvérpár külföldi népszerűségét, hogy a filmeket nem kellett szinkronizálni.
Bár a sorozat apolitikus volt, a lengyel cenzorok mégis rendszeresen ellenőrizték az egyes részek tartalmát. Habár egyetlen részt sem tiltottak be, a rajzfilm alkotói tudatában voltak annak, hogy a disznó nem lehet vörös színű, a várost nem lehet templomtoronnyal ábrázolni, vagy a fiúk nem ünnepelhetik meg a karácsonyt.