Van az a pénz

"Nincs az a pénz, hogy folytassam" - mondja néha egy-egy sorozatszínész az Egyesült Államokban, félve a beskatulyázástól. Aztán gyorsan kiderül, hogy mégis van az a pénz, igen csábító az új ajánlat, de ekkor már a megrendelő is gondterhelten dohányzik, mert gyakran megszalad a költségvetés, és több pénzt kérnek az írók. Megnéztük, mibe kerül egy átlagos sorozatepizód, és egy átlagos, heti reality. Melyik olcsó, melyik drága?

Régebben, amikor még nem lehetett a tévésorozatok reneszánszáról beszélni, mindenki számára pofonegyszerű volt a képlet. A filmek drágák és jól néznek ki, míg a sorozatok olcsók, képileg nem annyira vonzóak, és mostohagyerekként kezelendők. Azonban az utóbbi években nem csak színészek és rendezők szivárogtak át a filmek világából a sorozatokéba, hanem a producerek és a stúdiók részéről az egyre kövérebb csekkek is. Ma már elmondhatjuk, hogy egy topsorozat epizódjának "production value"-ja van olyan, mint egy filmé. Sőt.

Az utóbbi időben akkor kapták fel az egyes sorozatok költségvetésének témáját a médiaszakértő tollnokok, amikor kiderült, hogy a Lost - Eltűntek pilótafilmje nem kevesebb, mint 10 millió dollárba kerül, ami rekordösszegnek számított a televíziózás történetében - ennyi pénzből pár független filmet is elkészítenek Amerikában.

A 10 milliós összeg persze nem több parasztvakításnál, mondhatják az élelmesebbek, hiszen tudjuk, dupla pilotról volt szó, és ha a kétórás (értsd: reklámok nélkül szűk másfél órás) bevezető epizódot ha két részre bontjuk, akkor máris "csak" 5 milliós részenkénti költségvetéssel kell számolni, aminél például az idei NBC-féle Bionic Woman pitafilm is többe került, hiszen az 7 milliót kóstált.

Persze érthető is, hogy az első részekre ennyit költenek, hiszen mindig a piloton áll vagy bukik minden, a felvezető epizóddal lehet először megnyerni a csatornát, hogy érdemes beruháznia a sorozatba, majd pedig ezzel lehet akár évadokra is a képernyő elé láncolni a nézőket. A több éven át tartó sorozatok költségvetése ezért érdekes, afféle koszinuszgörbéhez hasonlatos alakzattal bír, hiszen az első részbe mindent beleadnak, két, olykor háromszor annyi pénzt is eltapsolnak, mint egy későbbi átlagos epizódra, majd siker esetén az első évadok csökkentett költségvetésű epizódjainak az ára a harmadik-negyedik évad környékén elkezd növekedni, hiszen ekkortájt szokták a kiemelt szereplőket alakító színészek kézhez kapni első fizetésemelésüket.

Az efféle fizetésemelések jobbára csak gesztusértékűek, hiszen a sorozatok színészei általában hét évadra kötelezik el magukat a szériákhoz, így szerződésüket emelések nélkül is kitöltenék, de persze egy csatornának sem érdeke, hogy ne érdemei szerint fizesse a színészt, így időről időre megnyitják bugyellárisukat. Amikor egy sorozat eléri a zenitjét, és a színészek fizetésének köszönhetően már meglehetősen sokba kerül a részek elkészítése - és törvényszerűen csökken a nézettség - akkor a sorozat életbemaradása érdekében egy vagy két utolsó évadra a készítők bevállalják, hogy csökkentett költségvetéssel, de hajlandók további részeket készíteni. Idén például a Las Vegas című sorozat csak úgy kaphatta meg az 5. évadját, hogy két állandó szereplője távozott, s ezzel részenként több százezer dollár maradhatott a kasszában.

Néha nem elég egy hét egy részre

Bármennyire is a színészek fizetése van előtérben egy sorozattal kapcsolatban, a költségvetésnek közel sem ez a legfontosabb tényezője. Bár mindenki fújja, hogy jelenleg a sorozatszínészek közül Charlie Sheen, Hugh Laurie és William Petersen keresik a legtöbbet (350-500 ezer dollár részenként), mégis az átlagos kereset, főleg az induló sorozatok esetében mindössze pár tízezer dollár körül mozog, és maguk a filmezés logisztikai kérdései nyelik el a nagyobb összegeket.

Tony Soprano (Maffiózók) épp elteszi a pénzt

Logisztikán értjük itt a forgatási napokat, helyszíneket, hogy stúdióban vagy utcákon forgatnak-e - míg általában egy sorozatepizód forgatása hét napba telik, addig akadnak sorozatok (Lost, Hősök, Maffiózók), melyeknél előfordul, hogy egy részt kétszer ennyi idő felvenni, a jelenet bonyolultsága vagy a helyszínek változékonysága miatt.

Emellett természetesen az animációik miatt nagy számítógépparkot igénylő szériák, a különleges effektusokkal dúsított sorozatok kerülnek még sokba, még akkor is, ha el kell ismernünk, hogy bármennyire is felzárkózott minőségben a tévé a mozik mellé, a számítógépes trükkök esetében, a költség, de még inkább a szűk időhatárok miatt a mozi még mindig fölényesen vezet - sokan nem véletlenül gagyizzák a tévésorozatok nem túl jól sikerült trükkjeit.