Ha sok a néző, nincs káromkodás

Belegondolt már valaki abba, hogy milyen lenne a Maffiózók, ha Tony Soprano választékos irodalmi nyelven rendelné el legújabb ellenségének vagy felebarátjának kivégzését, miközben azt sziszegné fogai között, hogy "ebadta" vagy "irgumburgum"?. Vagy mi lenne, ha a Kemény zsaruk Vic Mackey-je ezúttal nem kiverné a gyanúsítottból a vallomást, hanem hosszú tirádákkal próbálna a lelkére hatni?

Az amerikai sorozatokat egy nagyon jól meghatározható módon remekül ketté lehet választani az alapján, hogy milyen csatornán mennek. Az úgynevezett Big 5, vagyis az NBC, az ABC, a Fox, a CBS és a CW számít a legnagyobb lefedettségű csatornának az országban (vonjuk meg a kötelező párhuzamot az m1-gyel, az RTL Klubbal és a TV2-vel), így ezek a leginkább elérhetőek a nézők számára. A nagyok mellett azonban remekül megélnek a piacon a jó esetben pármilliós, rosszabb esetben párszázezres kábeladók, melyek vagy nem foghatóak mindenütt (USA Channel, SciFi Channel, FX) vagy pedig prémium kategóriába tartozó fizetős adók (Showtime, HBO, Disney Channel) - lásd nálunk az HBO vagy a Viasat 3.

Az elérhetőségi szint pedig nem csak a nézői kört határozza meg, hanem a sorozatok típusát is, hiszen az országos televíziós, melyben bármelyik amerikai gyereknek része lehet, nagyon erős törvényi szabályozást kapott, különböző jogvédő és családbarát szervezetek erős lobbijának köszönhetően, így a nagy adókon szinte csakis olyan családbarát műsorok kerülhetnek a képernyőre, mint a nemrég ezen tulajdonságukért díjat is kapott Hősök vagy Ugly Betty - Címlapsztori című sorozatok.

Akárcsak nálunk, Amerikában a 20.00-s kezdési időpontban tabunak számít a rosszalkodás, így anno a Lost - Eltűntek, vagy a Szökés nem nyúlhatott véres eszközökhöz, mindössze sejtethették az erőszak meglétét. Természetesen ezen sorozatok, akárcsak a többi országos széria, egy papíron előre meghatározott nyelvezetet használhat csak, vagyis bizonyos szavak tiltottnak számítanak író és színész számára egyaránt.

Aki nem a kvázi sterilizált, amerikai közízlésre formált sorozatokra vevő, akinek elege van a popcorn-majszolós konzummegoldásokból, azok minden bizonnyal a kábeles szériák felé pillantanak. Míg az amerikai országos televíziózásban a sorozatokkal terhelt főműsoridő este 8 órakor kezdődik és 11-ig tart, addig a kábeltévék a 22 órás sávot kultiválják és köszönhetően a kései órának, valamint kábeles mivoltuknak, az ekkor vetített sorozatok már nem nélkülözik a szókimondó, sokkal reálisabb szövegeket, ha szükséges a grafikus erőszakot, netalántán az explicit, nyílt szexuális utalásokat, valamint a fedetlen melleket sem.

A kutya fülit

Persze az efféle megoldások közel sem öncélúak, hiszen, aki már látott egy Kés/alatt-ot vagy Kemény zsaruk, esetleg egy Kaliforgia epizódot, az tisztában van azzal, hogy az írók az efféle megoldásokat helyükön kezelik, de egy brutális, önbíráskodó rendőrről szóló sorozatot meglehetősen nehéz lenne átnyújtott virágokkal és pár "teringettét!" közbekiáltással hitelesen megvalósítani.

És ez a tényező leginkább az akadálya annak a sokak által követelt megoldásnak, hogy ezeket a kábeles sorozatokat országos tévén is bemutassák. Hiába jönnek sokan azzal, hogy ha egy Maffiózók képes volt HBO-szinten tízmilliós nézettséget elérni (ami majd mindegyik országos csatornának dicséretére válna), akkor mire lett volna képes a sorozat, ha nem csak a pármillió fizető néző, hanem a több mint százmillió háztartás közül kerül ki a nézői köre.