Fura egy műfaj a sorozat, hiszen a filmekkel ellentétben, amikor elkezdődik, még nem lehet előre látni a végét, sőt, az sem biztos, hogy ha elindul a sorozat, akkor egyáltalán lesz-e vége: hiszen bármelyik szériát utolérheti a Nagy Kaszás, ha nem produkál megfelelő nézettséget.
Hajdanán évekkel az amerikai vagy angol premierek után jutottak el hozzánk a tévésorozatok, így (bár nem volt különösebb sorozatcentrikus tájékoztatás) lehetett tudni, hogy egy sorozatra milyen sors vár - elég csak a klasszikus Dallas példájával élni, ahol lehetett tudni évekkel előre, hogy mikor ért véget Amerikában a sorozat, mint ahogy azt is, hogy milyen kiszámíthatatlan feltámadás teremt egészen új lapot az egész sorozat történetében.
Amióta egy-egy sorozat bemutatójára pár hónapot sem kell várni, azóta bizony az ember meglehet, hogy csak akkor értesül kedvenc sorozatának balsorsáról, amikor éppen kezdi megszeretni a szériát. Ilyenkor utólag már csak a bosszúság jut a nézőnek osztályrészül, és azonnal beül egy moziba, hiszen ott legalább nagyjából azt kapja a pénzéért, amit ígérnek.
A 2006/07-es tévés idényben mindösszesen 70 új széria mutatkozott be, melyekből 22-t tartottak érdemesnek arra a csatornák, hogy a második évadjukat is berendeljék, ami 31%-os sikerráta, és ez, a 2005/06-os idényhez képest még jónak is mondható, hiszen akkor 67 sorozatból mindössze 17 kapott újabb lehetőséget, s ez csak 25%-os aránynak felel meg. És ilyenkor érdemes arra a bosszantó tényre gondolni, hogy hiába aratna ilyenkor leírhatatlanul nagy sikert egy sorozat Magyarországon, esetleg a világ többi országában. Ami nem tetszik az amerikai nézőknek, az bizony nem kap ilyenkor esélyt nemzetközi forgalmazásban - ellentétben mondjuk a mozifilmekkel.
Azok a sorozatok, melyek több évaddal bírnak, ugyancsak nem feltétlenül fognak befejeződni úgy, ahogy azt a nézők akarnák. Nemegyszer előfordul, hogy a készítők egy-egy évadzáróban - a további szezonok folytatását előkészítendő - nyitva hagynak fontos kérdéseket, amikor is jön a telefon, melyben a csatorna megköszöni a munkájukat, és nem kér további részeket a sorozatból.
Vége, de sok kérdés marad
Hiába, mint minden a világban, a sorozatkészítés is kőkemény üzlet: azonban a véget érő sorozatok, érjenek azok véget a tartós nézettségesés miatt vagy éppenséggel a csúcson, olykor bizony kapnak "igazi" befejezést - az más kérdés, hogy ezen befejezések némelyike éppúgy megfekszi a nézők gyomrát, mintha nem kaptak volna semmilyen lezárást.
Tény, hogy filmek esetében sem kapjuk mindig direktbe a hepiendet, főleg horrorfilmek esetében szeretik az utolsó pillanatban feltámasztani a Gonoszt - olykor bizony a sorozatok is így cselekednek, és a végső másodpercekre hagyják a legnagyobb csavarokat. Nem zárulhat minden széria olyan szép lehalkítással, mint mondjuk a Jóbarátok vagy a Will és Grace.
Idehaza a 90-es évek talán egyik legnagyobb felzúdulását a rejtélyek sorozatával operáló Twin Peaks lezárása váltotta ki, ahol is a nézőt David Lynch totális bizonytalanságban tartotta azzal, hogy a sorozat Gonoszát, Bobot nem ölte meg, hanem visszavigyorogtatta ránk a tükörből, miközben Cooper ügynök nézett bele abba. Sokak előtt még ma is felrémlik Kyle MacLachlan háborodott arca, miközben azt ismételgeti: "Hogy van Annie? Hogy van Annie?"