Ha valaki egyszer sorozatnézésre adja a fejét, akkor meg kell barátkoznia azzal a ténnyel, hogy az induló sorozatoknak csak harmada éri meg a második évadát, vagyis nagy részük lesz igazi sorozat: mindössze pár részen át tapasztalhatjuk meg, hogy mi lett volna, ha több idő adatik meg a készítőknek, hogy kijátsszák az összes kártyájukat. Ritka jelenségnek számít, ha egy sorozat eljut mondjuk az ötödik évadáig - és mit szóljunk akkor az olyan szériákról, mint az Esküdt ellenségek vagy a Simpson család, melyek 18-19 éve vannak a képernyőkön, s bár népszerűségük nem töretlen, de még mindig nézik annyian őket, hogy más újonc sorozatokat elbújhatnak mellettük.
De mit mondjuk a valóságshow-kra, ha egy sorozat nagykorúságának elérésére kevés az esély? A realityk sokkal nehezebb helyzetben vannak, hiszen a műfaj ezredforduló körüli fellángolása óta több tucatnyi, sőt több száz, valóságot félig-meddig leképező műsor jelent meg a tévékben ilyen-olyan koncepciókkal. Bár divat utálkozni a valóságshow-k hallatán, de aligha létezik olyan tévékészülékkel bíró ember, aki ne kukkantott volna vele valamelyik műsorba.
Kíváncsiak vagyunk a koncepcióra, a kivitelezésre vagy egyszerűen csak az újdonság erejével hat egy reality? Az biztos, hogy bármennyire is jön be nézettségben egy ilyen sorozat (és ez a kulcs a túléléshez), ha vége az első évadnak, akkor elindulhat a találgatás, hogy vajon legyen-e második évad, és ha igen, akkor mivel lehet a közönséget ismét a képernyők elé láncolni - mert biztos, hogy az újdonság ereje, a meglepetés már nem fog hatni többé.
Nem is véletlen, hogy az egyik legnépszerűbb amerikai reality, a Joe Millionaire hiába hozott 40 milliós nézettséget fináléja alkalmából, gondban volt a második évaddal, hiszen a sorozat arról szól, hogy egy párválasztó valóságshow keretein belül nők egy milliomos kegyeiért vetélkedtek - azonban nem tudták azt, hogy igazából egy olyan ember szívét igyekeznek megnyerni, aki szegény, mint a templom egere.
Persze a műsor legvégén fellebbent a fátyol a valóságról, azonban nyilvánvaló volt, hogy egy második évadot ugyanezzel a poénnal már nem lehet elsütni, hiszen aki nem csukott szemmel éli világát, az hallott a sorozatról és a poénjáról, így nyilván nehezen lehetett volna újabb jelentkezőket csőbe húzni. Persze a producerek még így is próbálkoztak, és európai versenyzőkkel próbálták másodjára is eljátszani a sorozatot - de természetesen hatalmas bukás jutott nekik osztályrészül.
A fenti példa is mutatja, hogy egy reality esetében két-három év is nagy szó - és mégis akadnak példák, amelyek azt mutatják, hogy vannak kivételek. Persze, ha kivételekről beszélünk, akkor nyilván nem egy csavarral vagy poénnal rendelkező valóságshow-kat kell keresni, hanem olyanokat, melyeknek sokkal jobb az ismétlési rátájuk.
Sokan minden realityk ősatyjának a Big Brother-t gondolják, pedig az MTV már 1992-ben (még csak nem is elsőként) kitalálta a műfajt a műholdas csatornák segítségével anno idehaza is látott The Real World-del. Címével ellentétben az RTL klubos játékkal csak annyi a hasonlóság, hogy itt is emberek élnek együtt egy ingatlanban, azonban a Real World ennél a pontnál meg is állt. Mindössze hét, nagyon jól összeválogatott, MTV-kompatibilis szereplő életét, beszélgetéseit, egymáshoz való viszonyait mutatták be a kamerák, miközben ők - mondhatni - fényűző életet éltek. Nem voltak játékok, nem voltak kiszavazások, mindössze pár hónapnyi békés vagy békétlen egymás mellett élés, és a siker nem maradt el. A való élet által írt szappanoperát profi szerkesztők szerkesztették össze 22 perces epizódokká, a nézők imádták - nem is meglepő, hogy 1992 óta 19 (!) évad ment le a sorozatból, és jelenleg is forgatják a Hollywoodban játszódó 20. szezont.
Survivor: kivonulnak a gladiátorok
Erre az együttélésre építette a holland Endemol cég saját realityjét, a Big Brother-t, melyet, hogy ne csak az ifjú korosztály és egy vékony réteg számára tegyenek elérhetővé, feldúsítottak hatalmas pénznyereményekkel, és egy stratégiai játékot kreáltak belőle. Sokan csak a kukkolás aspektusát értették meg a játéknak, holott az eredeti célja az volt az egész Nagy Testvér-es mókázásnak, hogy a bezártak az általuk kialakított kapcsolatokon keresztül hogy tudnak úgy lavírozni a mesterséges közegben, hogy a végén ők nyerjenek.
A BB is tipikusan olyan műfaj, amely minden évben képes más és más izgalmakat, történeteket produkálni, hiszen az új játékosok nyilván nem egy régi forgatókönyv szerint fognak játszani. Ennek ellenére évről évre mindig megújítják a játékot, folyamatos csavarokkal dúsítják: Amerikában például előfordult, hogy a házba beköltöztették pár játékos "nagy ellenségét", sőt, egyszer egy ikercsavart is bevetettek: az egyik játékos naponta "kicserélte magát" az ikertestvérével. A legutóbbi évadban pedig az egyik játékos Amerika marionettbábjaként mindig azt cselekedte, amit a nézők előírtak neki, így kvázi a közönség is játszott a házban - és vesztett, ha ezzel nem árulunk el nagy titkot.