- A Médium az első tévés főszereped. Miért döntöttél úgy, hogy pont ezt a sorozatot vállalod el?
- Egy ideig otthon voltam a lányommal, aztán amikor arra gondoltam, hogy ideje visszamenni dolgozni, egyszer csak egy sor szörnyű forgatókönyvet kaptam. Akkor mondta az ügynököm, hogy talált egy nekem való produkciót, de az televízióra készülne. És én azt gondoltam, miért ne? Nagyon izgatott voltam, elolvastam az anyagot, és valóban tetszett. De sok esetben megcsinálsz egy pilotot, és azután nem történik semmi, szóval nem igazán tudtam, hogy mire számítsak.
- Hiszel a sorozatban látott paranormális jelenségekben? Hogyan változtatta ez meg a világképedet?
- Végeztem egy kis kutatást a témában, és voltak nagyon furcsa tapasztalataim, de általánosságban nem vagyok az a típusú ember, aki minden döntése előtt megkérdez egy médiumot. Volt néhány valóban különös élményem, de azt hiszem, még mindig nagyon sok a sarlatán, aki az emberek kilátástalanságára, elkeseredettségére épít, így arra inteném az embereket, hogy legyenek körültekintőek.
- Egy olyan embert játszol a sorozatban, aki szörnyű dolgokat él meg. Hogyan tud emellett anya is lenni?
- Szerintem az egész éppen azért tud működni, mert a főhős egy anya, aki a fényt látja a gyermekeiben. Ha ők nem lennének, ha nem érezné a gyerekei és a férje szeretetét, már rég beleőrült volna abba, hogy csak a sötétséget látja a világban. A két dolog kiegészíti egymást, mint a sötétség és a fény, az éjszaka és a nappal.
- Milyen kapcsolatban állsz az igazi Médiummal, Allison Dubois-val? (A Médium egy valós személy, Allison Dubois megélt kalandjait dolgozza fel - a szerk.)
- Találkoztam vele, még mielőtt belevágtunk a projektbe, és ragyogónak, nagyon erősnek láttam, akit valóban képesnek tartok arra, hogy kapcsolatot teremtsen a túlvilággal. Akkor mondtam neki, hogy úgy szeretném eljátszani a karaktert, amilyen ő maga, de nem biztos, hogy a nézők megértettek volna egy ilyen személyiséget. Úgyhogy beszéltem az alkotókkal, aztán megint Allisonnal, hogy miként gondoltam eljátszani őt, és megkérdeztem tőle, hogy akarja-e ezt a show-t. Akarta. Azóta egy évben háromszor látom őt, amikor beszél az írókkal. Igazából most már annyi anyagunk van, hogy magától is futna a sorozat, de az elején igen nagy szükség volt ezekre a konzultációkra.
- Meddig akarod folytatni a sorozatot? Úgy értem, hogyan tudjátok három-négy évad után is frissen tartani?
- Nem tudom, hogy meddig fogok a képernyőn maradni, de a rajongóknak nincs okuk aggodalomra, hiszen még három évadra van szerződésem - utána nem tudom, mi fog történni. Természetesen fontosak a friss ötletek, de úgy gondolom, hogy az írók eddig is jól végezték a dolgukat. Ami engem személyesen érint, hogy rengeteg kompromisszumot kell kötnöm a magánéletemben, mert egy szabott munkarend szerint dolgozom.
- Van új tévés projekted függőben?
- Nem, nem, egyelőre csak a Médium-ot folytatom, és közben néhány mozifilmen dolgozom.
- Akkor úgy kérdezem, hogy kikkel szeretnél a jövőben együtt dolgozni?
- Ó istenem, annyi ilyen ember van. Azt sem tudom, kivel kezdjem.
- A Médium egyik epizódját a bátyád, David (David Arquette, Courteney Cox férje - a szerk.) rendezte. Vele milyen volt dolgozni?
- David két epizódot is rendezett mostanában. Nagyon jó volt vele dolgozni, annyira édes és igazán diplomatikus, nagyon jól bánik az emberekkel, sokan szeretik őt. Csinált egy mozifilmet, a Tripper-t: ez egy komédia egy erdőben élő hippicsoportról, akiket sorra legyilkol egy srác, aki úgy öltözik, mint Ronald Reagan! Láttam a filmet, és azt gondoltam, David igazán jó munkát végzett. Mondtam is a Médium egyik alkotójának, aki megnézte és szintén jónak találta, úgyhogy meghívtuk Davidet vendégrendezőnek.
- Sok különbség van a tévés és mozis munka között?
- Igazán sok a különbség. A tévés produkcióknál például nagyon gyorsan kell megtanulnod a szöveget, van úgy, hogy csak a forgatás előtti éjszaka kapod meg a forgatókönyvet. Aztán az írók még megváltoztatnak dolgokat, amikről fogalmad sincs, mikor elkezdesz forgatni. Nagyon sok jeleneted van egy nap, sokkal több, mint egy mozifilmnél, jóval kevesebb időd van próbálni, megtapasztalni a dolgokat, szóval sokkal, sokkal nagyobb nyomás nehezedik rád. Ráadásul a tévénél a rendezővel sem tudsz olyan kapcsolatot kialakítani, mint a mozifilmnél.