Kojak figuráját egy Abby Mann nevű forgatókönyvíró találta ki, aki az Ítélet Nürnberg-ben című filmért Oscar-díjat is kapott. Először egy valóban megtörtént és óriási port kavart kettős gyilkosság megfilmesítésével bízták meg, ebből született meg A Marcus-Nelson gyilkosságok című tévéfilm, melyben egy Kojack nevű rendőr vezette a nyomozást. A karakter olyannyira kedvelt lett, hogy egyből ott is ragadt a képernyőn: csak a c betűt kellett elvenni a nevéből, és máris megszületett a hetvenes évek New Yorkjának emblematikus figurája, aki az elsők között tanítgatott minket arra, hogy miként is kell lazának lenni.
Bár az Úton szerzője, Jack Kerouac már a negyvenes-ötvenes években értekezett a cool viselkedés mibenlétéről, és Miles Davis idevonatkozó lemeze (Birth of the Cool) is a jelzett évtizedek fordulójára tehető, a televíziózásban Kojakig nemigen akadt ilyen tudatosan stílusos, ugyanakkor hihetetlenül laza figura - gondoljunk csak a vele nagyjából egy időben jelentkező másik kultzsarura, Columbóra, akire mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy cool. A méretre szabott öltöny, a kalap és a napszemüveg, mindenekelőtt pedig a kopaszság stíluselemmé vált, a jópofa, sokszor cinikus szövegeket pedig rengetegen idézgették annak idején.
A Kojak (és rajongói) által sűrűn hangoztatott "Who loves ya, baby?" - amit magyarul a "picinyemezés" váltott fel - a TV Guide 2005-ös összeállításában a tizennyolcadik helyre került minden idők legjobb tévés szállóigéi között. Ugyanígy Kojak nyomán terjedt el a gömbnyalóka (itthon egyenesen Kojak-nyalóka), amit csak azért nem említettünk fentebb a hadnagy attribútumai között, mert nem egy tudatos választás eredménye volt: Kojak az első részekben még dohányzott, csak amikor az őt alakító Telly Savalas le akart szokni a cigiről, akkor döntöttek úgy a készítők, hogy a színésszel együtt a karakter is próbáljon lemondani káros szenvedélyéről.
Amúgy Kojak és Savalas között más hasonlóság is akadt, hisz a görög származású színésznek szintén nem kellett a szomszédba mennie némi lazaságért: a sorozat forgatásakor beköltözött egy hotelbe, és egészen haláláig, vagyis 1994-ig ott bérelt lakosztályt - úgy gondolta ugyanis, hogy sok kellemetlen kötelesség van egy saját lakás fenntartásával, a szálló személyzete pedig mindezt átvállalja tőle. A színész cserébe fogyasztott is rendesen, olyannyira, hogy a hotel bárját később róla nevezték el. Halála is jellemző volt, saját születésnapi partija után távozott - itt hagyta népes családját és baráti körét, többek között mostohalányát, Nicollette Sheridant (a Született feleségek Edie-je) és keresztlányát, Jennifer Anistont (Rachel a Jóbarátok-ból).
Plakát a fekete Kojakkel
De visszatérve a Kojak-re, az említett népes család egyik tagja itt is feltűnt, a magyarul Fürtöske becenéven emlegetett Stavros nyomozót ugyanis Savalas négy testvére közül az egyik, George játszotta. A menő sorozatot aztán 2005-ben felújították, egy fekete Kojakkel a főszerepben, és itt már megtörtént az is, ami az eredeti szériában elképzelhetetlen lett volna: az emancipáció jegyében beleírtak a forgatókönyvbe egy kemény rendőrnőt is. Nem csoda, hogy az eredeti szellemiségnek nyomába sem érő (onnan csak stílusjegyeket ellopó) sorozatot egy évad után törölték a műsorkínálatból.
A Kojak eredeti főcíme:
Volt viszont egy harmadik Kojak, akire szívesen emlékszünk: ő Inke László, aki a hangját kölcsönözte a nyomozónak - a fiatalabbak már nem biztos, hogy ismerik, tekintve, hogy 1992-ben meghalt, és a Kojak-hez készített újabb szinkronban már Koncz Gábor vette át a helyét. Inke főszereplésével készült egy paródia is, a Kojak Budapesten, mely szerint a híres nyomozó valójában nem görög, hanem magyar származású, emigrálása előtt Kócsag kettő néven szolgálta a rendet - és persze korántsem volt az a magabiztos, vagány zsaru, akit a sorozatból ismerhetünk.