David Hasselhoffot már hétéves korában több művészeti ág érdekelte, így szülei színészi, zenei és táncos képzésekre is beíratták. A fiú művészi aktivitásának állítólag igen profán oka volt: magassága, többiektől eltérő testalkata miatt mindig szégyenlősen viselkedett a lányok előtt, a színpadon viszont éppen emiatt érezhette magát elemében.
A "csajozási tréning" aztán bevált, hisz felnőttként egy időben lányok, asszonyok milliói rajongtak érte, például a Cosmopolitan főszerkesztőnője is az ő fotóit választotta ki ahhoz, hogy megünnepelje a lap fennállásának 25. évfordulóját.
Hasselhoffnak erre persze még jócskán várnia kellett: első emlékezetesebb szerepét 1973-ban kapta meg, egy amerikai szappanoperában, a The Young and the Restless-ben - egyébként az idén felújított Knight Rider főszereplője, Justin Bruening is egy napi sorozatból került a producerek látókörébe.
De visszatérve hősünkre, Hasselhoff aztán feltűnt többek között a Szerelemhajó-ban, az igazi áttörést azonban kétségkívül a Knight Rider hozta meg számára. A sorozat eredetileg 1982 és 1986 között futott az NBC-n, de aztán több spin-offja is készült (Knight Rider 2000, Team Knight Rider), és a világ számos országában játszották.
A technika rajongóinak talán csak a számos funkcióval (még humorérzékkel is) felszerelt, beszélő autó, KITT maradt meg a sorozatból - a legtöbb tévénéző számára azonban Hasselhoff is emlékezetessé vált: innentől kezdve gyakran játszott rendes, szavahihető figurákat, akik ezen tulajdonságaik ellenére sem ijednek meg semmilyen veszélytől.
Michael Knightban ugyanis megvolt az, ami legtöbb kortársából, például a hawaii magánnyomozóból, Magnumból hiányzott: a megbízhatóság. Knight komolyan vette a munkáját, nem játszadozott a nőivel - mint ahogy Hasselhoff másik ismert karaktere, Mitch Bucannon sem, aki Santa Monica összes bikinis nőjét faarccal fogadta, ha épp komoly barátnője volt.
Itt természetesen a Baywatch-ról van szó, melynek sikeréhez Hasselhoff nemcsak megjelenésével, de pénzével is hozzájárult: a vízimentős széria kezdetben ugyanis sem a producereket, sem a nézőket nem győzte meg eléggé, a túl magas előállítási költség és a viszonylag alacsony nézettség miatt már az első évad után el akarták kaszálni.
A projektet végül is a főszereplő mentette meg, aki látott benne fantáziát, ezért szívesen fektetett bele saját tőkéjéből is. Neki lett igaza: a Baywatch hihetetlen népszerűségre tett szert, még a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült mint a világ legnézettebb sorozata - 148 országban, összesen 1,1 milliárdan látták.
Hasselhoff eközben a valós életben is szívesen vállalta az életmentő szerepét: 1995-ben egy autóbalesetnél segédkezett a mentési munkálatokban, pár hónappal később pedig egy fuldokló gyereket húzott ki a vízből.
Emellett énekesként is kipróbálta magát, ilyen minőségben a nyolcvanas, kilencvenes évek fordulóján, főleg német nyelvterületen volt igen népszerű. Másodkarrierjének legfontosabb állomása (legalábbis történelmi jelentőségét tekintve) az volt, amikor 1989-ben, az akkor még ép berlini falnál énekelte el legismertebb számát, a Looking for Freedom-ot:
Az Egyesült Államokba zenészként nemigen sikerült betörnie, egyetlen valamire való kísérlete furcsa kudarcba fulladt: egy kábeltévé nagyszabású koncertet közvetített vele, más tévék viszont épp azt adták élőben, amint O. J. Simpson menekül a rendőrök elől - persze mindenki inkább ez utóbbira kapcsolt.
Hasselhoff a kétezres években jórészt agypusztító közönségfilmekben szerepelt, például a Szökevény futam-ban, a Gyémántcsapdá-ban vagy legújabban az Anakonda harmadik részében, emellett sikerült bekerülnie az America's Got Talent című tehetségkutató műsor zsűrijébe.
Közben sajnos számos csúnya sztorit hallhattunk róla, melyek mind összefüggésben voltak alkoholproblémájával: egyszer a reptéren rúgott be, és ott adott elő zavaros monológokat a válásáról, több alkalommal pedig különös panaszokkal került kórházba. A pontot az i-re az a videó tette fel, amit lánya tett közzé az interneten: ezen Hasselhoff egy hamburgert próbál megenni a földről, több-kevesebb sikerrel.