Nyilvánvaló, hogy az első olimpiák tévés közvetítése egy nagyon egyszerű ok miatt nem valósult meg: nem találták még fel a televíziót. Az (elvi) technikai feltétel az újkori játékok közül is csupán a kilencediktől kezdve volt adott, a televízió az Egyesült Államokban ugyanis éppen 1928-ban, az amszterdami olimpia évében jelent meg. Ez azonban még csak úgynevezett mechanikus rendszer volt, erősen kísérleti jellegű, amivel nem vállalkozhattak volna efféle esemény közvetítésére.
A ma ismert elektronikus sugárzással (persze kezdetleges formában) először Németországban kezdtek el foglalkozni 1935-ben, így az egy évvel későbbi berlini olimpiát már műsorra is tűzték - igaz, műsorról beszélni túlzás, hisz a korabeli tévék igen szűk, jó, ha napi két-három órás sávval dolgoztak. Mindenesetre a játékok történetében ez volt az első tévés közvetítés, és az olimpiából így is tisztességes adagot, összesen 70 órát adtak le, vagyis az idei mennyiségnek éppen a nyolcadát.
Ekkortájt a tévékészülékek még nem voltak magánkézben, így jobb híján a német posta vállalta, hogy Berlin és Potsdam egész területén "nézőszobákat" üzemeltet, ahol az arra járók beleshettek a tévés közvetítésbe. Maguk a felvételek is izgalmasak voltak, Hitler ugyanis náci propagandaként használta az olimpiát, így gondosan ügyelt arra, hogy a legjobbak készítsék el a képsorokat - "kedvence", Leni Riefenstahl egy egész filmet szentelt a játékoknak, amely technikailag ma is érvényes útmutatásként szolgál arra vonatkozóan, hogy miként érdemes sporteseményeket fényképezni.
A II. világháború miatt két olimpia is elmaradt, így a következő nyári játékokra csak 1948-ban került sor Londonban. Mivel a BBC volt a világ első tévécsatornája, amely 1936-tól rendszeres műsorral látta el a nézőket, az országban ekkorra már jó néhány háztartásban üzemelt tévékészülék - bár éppen a háború miatt mégsem olyan mennyiségben, mint azt a normális fejlődés lehetővé tette volna. Az a paradox helyzet állt tehát elő, hogy az első, mai módon közvetített olimpiát igen kevés ember követhette figyelemmel az otthonából.
Mi, magyarok 1960-ban láthattuk először a tévében az olimpiát, ugyancsak azon egyszerű oknál fogva, hogy előtte nem volt min néznünk: hazánkban a rendszeres és nyilvános televíziós sugárzás csak 1957-ben kezdődött meg. A játékokat tekintve amúgy épp jókor kapcsolódtunk be a közvetítésbe, hisz a római olimpia volt az első, amelyet az európai tévék teljes egészében és élőben adtak - a játékok ideje alatt 296 tévés szakember dolgozott azon, hogy a közvetítés egyidejűleg juthasson el 36 országba.
A sugárzást - akárcsak Berlinben - Magyarországon is a posta oldotta meg, ami nem meglepő, tekintve, hogy az 1954-es első kísérleti adások is a Magyar Posta egyik irodaházában zajlottak. A cég az olimpiára a Budapesti Elektromechanikai Vállalattól rendelt egy külön sávot, amelynek fejlesztését postai és műegyetemi munkatársak végezték, és hogy a kapott jel erősebb legyen, a közvetítés idejére üzembe helyezték a kékesi és a tokaji állomásokat is, a már amúgy is működő budapesti, pécsi és szentesi torony mellett.
Pekingben már készülnek
A következő, Tokióban megrendezett olimpiát a nagy távolság miatt már nem sikerült volna ilyen zökkenőmentesen közvetíteni: a magyar riporterek - köztük Vitray Tamás - így nem a helyszínről, hanem a több szocialista országot tömörítő Intervízió olimpiai központjából, Berlinből tudósítottak az eseményekről. Japánból angol nyelvű filmtekercsek érkeztek repülőgépen, kommentátorainknak így jóformán "csak" le kellett fordítaniuk a brit kollégák szövegét.
Azt, hogy eközben mi történt idehaza, jól idézi az MTV Archívum feljegyzése: "09.00 Budapest: Sívó Róbert ügyeletes szerkesztő az utolsó simításokat végzi a legfrissebb olimpiai hírek szövegein. Az Unifax telefotógépről kivették a most érkezett negyedik tokiói képet, amely a női gerelyhajítás olimpiai bajnoknőjének utolsó dobását mutatja. Hírth Antal gyártásvezető a képekkel a II. stúdióba szalad."
A közvetítők ma már jóval modernebb technikai eszközökkel dolgoznak, így a Tokiónál nem sokkal közelebbi Pekingből is remekül foghatjuk az adást. Idén 51 fős magyar stáb dolgozik azon, hogy a nézők minél többet élvezhessenek az olimpiai játékokból: sőt ebben az évben az MTV már HD technológiával is közvetíti az eseményeket, így az arra alkalmas készülékek segítségével sokkal jobb minőségben tárulhat elénk a látvány.
Az 1936-os berlini olimpia nyitóünnepsége:
Miután az olimpián van mínusz 1. és 2. nap, az MTV augusztus 6-án és 7-én már melegít, hogy aztán augusztus 8-án, a megnyitóval teljes gőzzel indulhasson a műsorfolyam. A plusz 6 órás időeltolódás miatt a közvetítés mindennap hajnali háromnegyed háromtól délután fél hatig tart az m1-en, melyet minden este összefoglaló műsor követ. Az m2 kora délutánig az m1-gyel párhuzamos műsort sugároz, majd este saját olimpiai műsorral jelentkezik.
Az MTV minden esetben élőben közvetíti a hazánkat képviselő sportolók szereplését. Amennyiben két magyar vonatkozású viadal időben egybeesik, akkor az m1 és az m2 adása különválik, ha pedig kettőnél több magyar esemény "csúszik össze", akkor azok közül a legkevésbé éremesélyes látható majd később, felvételről.
1960 óta az idei olimpia lesz egyébként az első, amelyen nélkülöznünk kell egy élő tévés legendát, Vitray Tamást. A riporter tehát a magyar tévé által közvetített összes játékon ott volt, egészen mostanáig - ez idő alatt számos győzelmet érezhetett magáénak, ahogyan Kolonics György halála kapcsán a Nap-kelté-nek nyilatkozott: "Ebben a tekintetben 44 barátot mondhatok magaménak - ha csak az aranyérmeket számoljuk."