Ó, azok a csehszlovák sorozatok!

1918. október 28-án, vagyis éppen 90 éve alakult meg Csehszlovákia: eredetileg az Osztrák-Magyar Monarchia egyik utódállamaként jött létre, de 1992-es kettéválásáig többször újjászervezték. Az ország fennállásának második felében nagy hatással volt a magyar televíziózásra, hisz szocialista államként rengeteg tévés produkciót exportált hozzánk - ezekből idézünk fel néhányat, melyekre ma is szívesen emlékszünk.

Kisvakond és barátai

A csehszlovákoktól nemcsak élőszereplős sorozatokat, de számos rajzfilmet is importáltunk annak idején: ezek közül a legemlékezetesebbet, A vakond nadrágjá-t, illetve annak folytatásait több mint nyolcvan ország vette még meg rajtunk kívül. Nem rossz eredmény ahhoz képest, hogy a történetek eredetileg a szocialista "béketábor" gyerekei számára készültek, amolyan oktató-nevelő célzattal - Kisvakond nadrágjának elkészülése például a textilipar működését hivatott bemutatni.

Az alkotó, Zdenek Miler 1954-ben kapta a megrendelést egy efféle rajzfilm elkészítésére, az ihlet azonban nehezen jött, mert mindenképp olyan állatot akart megtenni központi karakternek, amilyen korábban még nem szerepelt animációs filmben. A vakondfigura ötletét végül szó szerint egy botlás adta (Miler majd' felbukott egy vakondtúrásban), így 1957-ben elkészülhetett A vakond nadrágja, mely a velencei filmfesztiválon első díjat kapott. Az akkori NSZK rögtön meg is rendelt 10 plusz 12 folytatást, de Japánból például még a kétezres években is megkeresték Milert egy közlekedésbiztonsági sorozat ötletével.

Moha és Páfrány

Kevésbé ártatlan, már-már szürreális képet mutatnak Václav Ctvrtek (író) és Zdenek Smetana (illusztrátor) történetei, melyek Moha és Páfrány összefoglaló címen szórakoztatták annak idején az olvasókat és a nézőket. A két kis kópé egy fatönk házikóban lakott az erdő közepén, és nagyon úgy tűnt, hogy a természet folyását is tudták irányítani, egymutatós órájuk ugyanis meg-megzavarta az évszakok szokott rendjét. Közben olyan, lélekmelegítően egyszerű történeteknek is tanúi lehettünk, mint hogy a két jó barát hogyan főzött csipkebogyóteát vagy hogyan vitte szánkón a tojást.

Bob és Bobek

A csehszlovák rajzfilmgyártás aranykorából szívesen emlékszünk másik két jómadárra is, bár Bob és Bobekben madarak helyett nyulakat tisztelhetünk, akik egy cilinderben laktak, és reggelenként általában tornáztak. A nagyobbik, Bob szorgalmas, de a kisebbiket, Bobeket állandóan noszogatni kellett, hogy csináljon valamit: "Ébresztő! Gyerünk dolgozni! - De miért? - Mert a munka nemesít" - zajlott köztük egy szokványos párbeszéd, amiből könnyen rájöhetünk, hogy a Bob és Bobek ugyancsak a szocialista nevelést szolgálta.

Van kedves emléke ezekről? Írja meg nekünk!